"Hazánk évtizedeken keresztül volt a guminyúlágazat vezető, meghatározó tagja, s most ismét az lehet" - mondja a miniszter a szalagátvágás előtt. A nemzetiszín szalag libben egyet, a ragyogó szemű fotósokkal körül véve a miniszter és a Magyar Guminyúl Zrt. vezérigazgatója, Strochmann János belép az új egységbe, amelyet állami támogatásból újítottak fel. A régi üzem elég korszerűtlen volt már, a vállalat nem tudta tartani a lépést a konkurenciával, a bizonytalan környezet miatt ráadásul sok gumitermelő inkább külföldön próbálta meg eladni az alapanyagot, mert a Magyar Guminyúl csak 180 napra volt hajlandó fizetni.
"Már ha fizet" - teszi hozzá Prohák Ödön, a környék egyik legnagyobb kaucsuk ültetvényének tulajdonosa, s mivel biztos benne, hogy ez a mondat nem kerül bele a tudósításokba, köp egyet és elfordul. Más gumitermesztők nem látják ennyire rossznak a helyzetet. Ők örülnek, hogy egyáltalán van hova eladni a gumijukat, ami nagy szó az évek óta folyamatosan szűkülő piacon. Gondok máshol is vannak, s a Magyar Guminyúl Zrt. valószínűleg még erős állami támogatás mellett sem tud minden problémán túljutni - írja tudósításában a Kétkedő.hu dörzsölt riportere. "Prohák úr, idézhetem szó szerint?" - pillant fel. "Ehh" - feleli Prohák, amit a riporter nemként definiál és kihúzza az inkriminált mondatot: "Nagy szar ez, nem megmentés".
A Magyar Guminyúl Zrt. három, korábban ágazati problémákkal küzdő üzem összevonásával jött létre. A Dombóvári Nyúl Zrt., a Délegyházi Gumiüzem Kft. és a Vásárhelyi Guminyúl Zrt. egyesült, 25 százalék plusz egy szavazat állami tulajdonrésszel. A volt cégek így megmenekültek, a vállalatvezetőknek azonban el kellett fogadniuk, hogy a fejlesztésért, támogatásért cserébe új vezérigazgató jön, ők pedig helyettesként dolgozhatnak tovább. A volt vezérek ebbe bele is egyeztek. Nem is csoda, számukra ennél kényelmesebb megoldás nem is születhetett volna. Az egyesítést szentesítő szerződések megkötését követő ünneplésen állítólag egyikük jelentősebb alkohol elfogyasztása után kijelentette: Kámpicsor bekaphatja, az állam mindig többet tol majd, mint ami neki van.
Kámpicsor József az Egyesített Guminyúl Zrt. elnök-vezérigazgatója. A vállalatot évek alatt építette fel, apránként vásárolta meg a környékbeli kisebb üzemeket, s azokat pénzügyileg rendbe tette. Saját gumiültetvényt is fenntart a vállalat, ám emellett az üzemméret megköveteli plusz alapanyag beszerzését is. Kámpicsort számtalan esetben vádolták azzal, hogy visszaél erőfölényével, hogy cégeit vitatható módon arra is felhasználja, hogy más iparágakban teret nyerjen. De egyrészt ezt bizonyítani nem lehetett, másrészt senki sem akart komolyan belekötni soha Kámpicsorba, így ezek a felvetések sosem bírtak igazán nagy jelentőséggel. Meg aztán mindegy is, a bolt megy, a vállalatok hozzák az elvárt eredményt.
"Szar ez. Nagy szar ez" - folytatta Prohák Ödön immár a Botló ló névre keresztelt kocsmában, miután az utolsó öltönyös is elhagyta a várost. "Tudod mi lesz?" - kérdezte inkább magától, de Nyári Pirike, az alig húszéves pultoslány, aki nagyon szerette volna ezt az állást véglegesben is megszerezni, rámeresztette nagy buta szemeit. "Mi?"
"Mint a Gumikacsával" - mondta Prohák, s mivel észrevette a bizonytalanságot a lány szemében, folytatta. "Amikor magácska még nem is élt, az országban csodálatos volt a gumikacsagyártás. Kívánni sem lehetett jobbat. Aztán a vállalatok magánkézbe kerültek, kivéve egyet. Ott nem változott semmi. Az egyre nagyobb szart egyre kisebb lapáttal kellett lapátolni, már ha meg nem sértem." Felpillantott, Pirike megbotránkozás nélkül, elragadtatva nézte, és várta a folytatást. "Tudja, mi lett, Pirike?" "Nem, Ödi bácsi." "Mind eltűnt. Tönkrement." "Mind? De miért?" - kérdezte majdnem felsikoltva Pirike.
"Képzelje el, hogy szemben nyílik egy kocsma." "De minek? Ez is alig megy" - mondta Pirike, de Prohák folytatta. "Az nem számít, nyílik egy és kész. Magácska mennyiért adja a fröccsöt? Százötvenért. Na, ő adja majd százhúszért. Tudja-e, mi lesz?" Pirike értetlenül nézte egy pillanatig. "Hát... sokan odamennek majd, mondjuk maga talán nem, de sokan. Mi meg tönkremegyünk... de ő is, százhúszból nem jön ki, az tuti." Prohák bólintott. "Nem is. De őt támogatja a polgármester. Kifizeti a számláit, hozza neki a szódát. A Botló ló tönkremegy. Aztán ő is, ha a polgármester már nem lesz polgármester. De kocsma az itt többet nem lesz."
Pirike körbe nézett. "De ez...ez...ez..."
