"Ma úgy tűnhet, hogy a magyar kormány szokatlan, sőt logikátlan döntések sorát hozza" - írta a Heti Válaszban Matolcsy György. A nemzetgazdasági miniszter szerint az, hogy a kormány szembeszáll a pénzpiaccal, a bankokkal, a monopolpiacot szerző multikkal, az unióval és más erős érdekcsoportokkal, "nem értelmetlen, csak szokatlan". A nemzetgazdasági miniszter heti jegyzetében Eli Broad könyvét mutatta be. Az amerikai szerző a szokatlan megoldásokat ajánlotta azoknak, akik sikerre vágynak. "Használjuk szerzőnk tanácsát, amely szerint a legjobb kérdés: miért ne? Miért ne lehetne másfél millióval több munkahely, miért ne törhetnénk ki az adósságcsapdából, miért ne lehetne nálunk Európa egyik legversenyképesebb gazdasága, miért ne lehetne alacsonyabb alapkamat és hitelbőség, miért ne lehetne másfél millióval több adózó munkahely?"
Az nyilván nincs benne a könyvben, vagy a recenzor kitépte ezeket a lapokat, hogy ami szokatlan, az még nem biztos, hogy értelmes is. Mert zöldre festeni a hajunkat első pillantásra nyilván szokatlan, de teljesen érthető az Üllői úton. Nem ennyire szokatlan 19-re lapot húzni, viszont biztosan értelmetlen, ha már nálunk van mind a négy alsó. Stoppolni az autópálya belső sávjában pedig egészen szokatlan és teljesen értelmetlen. Persze, használjuk a tanácsot, hogy miért ne, de legalább előtte gondolkodjunk.
Miért ne lehetne másfél millióval több munkahely? Ja, miért ne? Abban senki sem kételkedik, hogy ez csak előnyökkel járna - feltéve, hogy az tényleg munkahely, nem pedig közmunka. Lehet tized százalékokon vitatkozni, de érdemben nem nőtt itt a foglalkoztatás egy fikarcnyit sem 2010 óta. Vagyis egészen nagy szokatlanság ezt a sikertelenséget azzal tromfolni, hogy az eredetileg ígért egymillió munkahelyet feltornázzuk 1,5 millióra. Persze, persze miért ne? Magyarországnak nagy esélye lehet 40 százalékkal emelni a munkavállalói létszámot, ha az USA-nak tized százalékos emelés is alig megy - kétmillió új munkahely teremtődött a százmilliós országban. Egyébként mi a bánatot csináljon az a 1,5 ember folyamatosan szűkülő fogyasztás és beruházás mellett? Ki fizesse őket? Mit állítsanak elő, mit szolgáltassanak? Nem az a kérdés, hogy miért ne, hanem az, hogy eddig - nem kettő, 12 évig - miért nem sikerült. Ezt tudjuk?
Miért ne lehetne itt Európa legversenyképesebb gazdasága? Hát lehetne, de sajnos eközben zuhanunk a versenyképességi listán. Segítek, lefelé zuhanunk, bár a recenzor szerint valójában fölfelé megyünk, nyilván szokatlan módon csináljuk. Lehet lobogtatni a tíz százalékos társasági adót, a 9,4 százalékos tao terhelést, az egy kulcsos szja-t 13,7 százalékos adóterheléssel. Csak ott van még ezek mellett 58 további adónem, aminek következtében itt az egyik legmagasabb a munkaerőköltség, meg ott vannak a szerdán kitalált, csütörtökön megszavazott, hétfőtől hatályos adók. És ez nagyjából olyan, mint az illeték és járulékos költségek nélkül hirdetett repülőjegyek voltak.
Miért ne lehetne alacsonyabb alapkamat és hitelbőség? Az alacsonyabb alapkamatot a cimborák a monetáris tanácsban elintézik, az látszik. De a kisebb kamatért azért hosszabb távon hatékonyabb lehet egyebet is csinálni, mint megkérni négy tagot, hogy megfelelő számot írjon egy sajtpapírra. Hitelbőségre meg talán akkor kellett volna gondolni első körben, amikor a bankokat a gazember szinonimájává tette többek között a recenzor és a főnöke.
De lehet folytatni a miért ne kezdetű listát. Miért ne lehetne az országnak olyan minisztere, aki nem firkál hetente hülyeségeket egy hetilapba, ahol emellett rejtélyes kormányközeli informátorként a kormányülésen elhangzottakat kommentálja? Miért ne lehetne az országnak olyan kormánya, amely végre vállalja a felelősséget saját hibáiért és nem mutogat az unióra, az euróra, az evolúcióra és a gravitációra? Miért ne lehetne felnőttként viselkedni és a választópolgárt is felnőttként kezelni? Miért ne lehetne végre eldönteni, hogy mi a szart is akarnak? Na ez lenne az, ami szokatlan, de nem értelmetlen.
