Az egyértelmű volt, hogy 2900 milliárd forint nagyon fogja égetni a kormány kezét. Ez nem meglepő, klasszikus lottónyertes betegség: úristen, hova költsem! Jó egy részét elbarmolom szirre-szarra. Asszonynak új mell, nekem új asszony, nagynak lakás, kicsinek kocsi, nagymamának sírkő. Aztán a pénz nagy részét valami értelmesbe, hogy ne kelljen dolgozni, vagy ha igen, akkor is csak kedvetelésből. A végén meg olyan jól sikerül az egész, hogy az egyetlen, ami megmarad a sok remek dologból, az a nagymama sírköve, az is azért, mert nem lehet eladni, túl sokba kerülne átírni a nevet.
Hogy, hogy nem a 2900 milliárd forint lenyúlt nyugdíjvagyonból maradt az ÁAK szerint 654. (Majdnem 1500 milliárd forint értékű állampapírt vont be az ÁAK. Biztos kiszámolták, hogy ebből simán lehet finanszírozni a baszakodást az IMF-fel. Aztán volt még mindenféle járulékos költség, árfolyamveszteség, mert azt nem mondta senki, hogy ezen bukni is lehet. Aztán volt még a nyugdíjmentés: tavaly nem a költségvetésből, hanem a lenyúlt nyugdíjvagyonból pótolták ki a tb kassza hiányát, ez 364 milliárd forint volt. Minden évben ennyi. Szóval mi a faszt változtat a nyugdíjrendszeren az, hogy volt egy szaros év, amikor ezt a költségvetés más sorából tömték be? Meg volt a központi költségvetés. Ami de iure és de facto is azt jelenti: valamire csak elköltjük, olyan még nem volt, hogy ne vertünk volna a seggére a pénznek. Ez százmilliárd forint volt tavaly. Meg a reálhozam: nyugdíjmentés címén költsél színestévére 230 milliárdot.)
A 2900 még jó volt, azt lehetett ropogtatni, azt még lehetett számolatlanul költeni. De a 654-nél már jól meg kell gondolni. És hát ezt a szart most már senkinek nincs kedve lökdösni. Kínos is kicsit, mint az itt ragadt büdös hónaljú rokon a vacsoraasztalnál. És akkor jött Lázár "akinek semmije nincs, az annyit is ér" János.
Figyeljél, Főnök, megmondom, hogy legyen. Gabika, tedd le a kis popsidat és csukd be a szádat egy percre. Micsoda? Édesem, ugye nem hitted el egy percig is, hogy te bármiért is feleltél. Elhitted? Jaj, ez nagyon bájos, na menjél, tegyél egy kis púdert az orrodra, Viktorral beszélgetek.
Na, Főnök, neked kell ez a mócsing? Valamennyi, mi? Ja, csak szar ügy, melós. Várjál. Akarsz ezzel szerencsétlenkedni, válogatni, mint cigó a lomtalanításnál? Ugye hogy nem. A Laliék se, hidd el, amúgy is elég szarul jönne ki, nyugdíjpénz vagy mi a gány. Nem kell, hogy itt összemossák a dolgokat. Tudom, hogy birkák, de legyen valami pofája, nem kell kockáztatni. Ezzel már nem éri meg. Valahogy úgy kéne, hogy ne legyen annyira szem előtt, ez a paraszt ÁAK is havonta számolja az árfolyamot, akkor is ha bukunk, pofán kéne verni őket. De hogy kéne?
Várjál, várjál, várjál, van egy kurva nagy ötletem. Vigye az egészet az MNV a picsába, pöcsöljön ő, úgyis az a dolga, hogy az eladhatatlan cuccon ül. Na, a Tiszacipő mellé kap valami mást is. Hagyjuk egy kicsit, altatjuk a témát, a birkák elkezdenek kattogni az IMF-en vagy valami más szaron, majd azt a Petivel kitaláljuk, a hülye Kósát is oda lehet tenni valahova. Aztán jön a Lali, körülnéz, hátha kell neki valami. Hogy mondod? Hááát, igen, igazad van, kéne ide még valami. Elvégre nyugdíjvagyon vagy mi a fasz. Megvan, bazdmeg! Bocs, Főnök, a bazmegért, de ez állat lesz. Legyen az, hogy ami ebből befolyik - várjál már, félregépelek a röhögéstől -, azt majd nyugdíjcélra kell költeni. Frankó?
Na, így lett meg ez. És így maradt ez: 0.