Két fontos területen lettünk bajnokok az elmúlt időszakban, de míg kukiméretben csak a kontinensviadalt sikerült megnyernünk, a magyar állampapírok világbajnokok lettek az elérhető reálhozam tekintetében. Megnyugtató, hogy félázsiai származékokként nem csak a mezőgazdaság van a génjeinkben, de kialakult a méretes magyar kékeres, a penis maximus hungaricus is. Állampapír-ügyben ellenben nincs szerepük a géneknek, a jelenleg regnáló magyar rezsim idiotizmusa okozza, hogy drágán tudja csak megújítani hiteleit az ország.
Most azonban nem a mezei magyar kötvényekről lesz szó, hanem azokról a papírokról, melyekkel kimondottan a lakosságot célozzák. Ezeknél ugyanis óriási boom látható, hosszú sorokban talicskázza át a magyar a megtakarításait mindenhonnan az államkincstárba. A legfrissebb, szeptemberi adatok szerint (pdf) csak a múlt hónapban 38 milliárd forintnyi lakossági pénz áramlott az állampapírokba, 2012-ben pedig 335 milliárd a növekmény. A lakosság kezén levő papírokban 70 százalékos az idei bővülés, ami brutális és még messze nincs vége.
A legjobb biznisz egyértelműen a Prémium Államkötvény, melyre infláció feletti 4-5 százalékot is fizet a hülye állam, idősebb Hakapeszi is serényen hordja be minden forint megtakarítását. Részben a kormány adóemelései miatt az infláció is csúcsra járt az elmúlt hónapokban, ha nem kezd sürgősen és sebesen csökkenni, kétszámjegyű kamatokat fizethet az állam a Prémium kötvényekre jövőre. S jön az eurós prémiumkötvény is, amivel a banki devizabetétekből is el lehet szivattyúzni a zsét. (Ez mellesleg a kormány pávatáncának egyik nagyon ügyes húzása, mivel külföldiek is vehetik majd - így aztán nagy devizakötvény-kibocsátás nélkül is be tudnak hozni némi pénzt, a lófaszt az IMF seggébe akcióterv keretében.)
Ez a poszt azonban nem a befektetési tanácsadásról szól, az ugyanis túl könnyű lenne: figyelj magyar, ha olyan mákod van, hogy minimál kockázattal baszik eléd a kormányod giga reálhozamot, húzzál gyorsan a kincstárba és csapj le a lehetőségre. Az érem másik oldalát nézegetve ugyanakkor igencsak érthetetlen, hogy miért kell ennyire kinyalni a lakosság punáját.
Ráadásul nem csak a hozamról van szó. A Vezér megmondta: magyar embernek magyar állampapírt. Súlyos százmilliókat költenek a reklámozásukra, s van olyan terv is, hogy szigorúan önkéntes alapon felkérik a közszolgákat a megfelelő értékpapírok megvásárlására, segítségként házhoz is viszik a papírokat. Miért? Igazából egyetlen magyarázat kínálkozik: csökkenteni akarják a függést a külföldiektől. Valaki telebeszélhette Viktor fejét azzal, hogy a mocsok külföldi állampapír-spekuláns képes a lábával szavazni. Ha pedig valami nem tetszik neki, s angolosan távozik, a mocsok gecije veszélybe sodorja az ország finanszírozását. Legrosszabb esetben kikényszerít egy béna IMF-dealt. Na ezt aztán nem, a magyar kisbefektető ugyanis nyel és marad.
Csakhogy a számos ellenérvről láthatólag nem vesz tudomást a mi szeretett Vezérünk. A legfontosabb: az irreálisan magas kamattal súlyos milliárdokat csűrnek ki az ablakon, igen, a mi közös pénzünkből. Az mégis mi, hogy vannak ezek a nem megszorítások: szétalázzák a pedagógusokat, gyalázatos módon újabb 8 milliárdot akarnak húzni az amúgy is éhhalál küszöbén élő legszegényebbeken a segélyplafon kiterjesztésével, de közben kitömik a megtakarításra képesek pénztárcáját a nagy közösből. Ráadásul ezzel még mindig csak hangyafasznyival csökken a kiszolgáltatottság, a papírok több mint 90 százaléka továbbra is a külföldiek kezében van. Le lehet tornázni ezt az arányt jó sok kidobott pénzzel 85-re, de mi a búbánatos lófasznak?
Azzal, hogy az Orbán-kötvényekre fizetett túlságosan magas kamattal elszívják mindenhonnan a pénzt, csak ártanak. Ennek a summának a magyar gazdaságban lenne a helye, leginkább úgy, hogy akinek van belőle, vállalkozást indít. Műfütyigyár, vagy kocsmabiznisz, tökmindegy. De ha nincs ilyen szándéka, akkor beteszi bankba, az majd közvetít olyanok felé, akiknek ötletük van, de pénzük nincs, mégis vállalkoznának.
A hazai pénzintézetek veszettül küzdenek, hogy ha már anyukájuk kurvára nem akarja tőkével megnyomni őket egy olyan kormány idején, amikor a szart is kitapossák belőlük (bankadó, végtörlesztés, folyamatosan felrúgott megállapodások, etc.), legalább a betétgyűjtésből összejöjjön annyi, hogy hitelezni tudjanak. Ennek is annyi, ha megy a pénz a betétekből az állampapírba. Nesztek bazmeg, örülhettek: se vállalkozás, se hitel, de még el sem költik a pénzt, fogyasztás sincs, nem hogy növekedés.
Úgy tűnik, ez a mániákus tényleg képtelen felfogni, hogy a külföldi befektetőtől nem kell félni. Csak kiszámítható, jó gazdaságpolitika kell és olcsón fogják finanszírozni az országot, ami alapfeltétele az adóssághegy csökkentésének. De erre láthatóan nincs szándék, nagyon úgy fest, hogy marad a szánalmas kapkodás és taktikázás, ideológia alapú gazdaságpolitika, sodródás. De addig legalább a magyar kisbefektető megcsókolhatja a Vezér lábujját, amiért hosszasan élvezheti a spekulánsok álmát: majdnem nulla kockázat, nagy hozam, az összes adófizető támogatásával.
