Hagyjuk a felesleges tiszteletköröket, Róna Péter általában okosakat mond, leginkább akkor, amikor a jelenlegi rezsim gazdasági ámokfutását szedi szét cafatokra. Sajnos azonban ebből sokan azt a következtetést vonják le, ő is a megmentőjelöltek között van: ó, milyen okos bácsi, hú, de szépen beszél, Róna for prezident.
Nem újdonság, hogy neve felmerül miniszterelnök-jelöltként, hírbe hozták már sz MSZP-vel is, de az elmúlt évben inkább az LMP-hez került közel. Kormányfői ambícióit többször is cáfolta, de sose azért, mert nem csinálná szívesen, hanem mert nincs mögötte megfelelő erő, csapat, stáb, miegymás.
Róna szombaton szükségét látta annak, hogy a picsába küldje Bajnait, illetve lehűtse azok reményeit, akik az előző kormányfő visszatérésében bíznak. A Népszabadság vélemény rovatában közölt írása azonban elég szánalmasra sikeredett. A fő mondanivaló az, hogy Bajnaival csak visszatér az elmúlnyócév bukott gazdaságpolitikája, igaz, annál, ami ma van, még ez is jobb.
Végülis két komoly probléma van csak ezzel. Ha a professzor úr csak Bajnai múlt heti előadását hallgatta volna meg, vagy olvasta volna el és egészében szarta volna le a Haza és Haladás eddigi elemzéseit, akkor is tudhatná, hogy nem egyszerűen a multik seggének tövig nyalásáról szól a terv, valamint a lófasz hozzáadott értékű bérmunka erősítéséről, mely csak romba dönti az országot. Bajnaiék válságkezelése valóban a nemzetközi mainstream-hez közelít, de az már régóta nem a megszorítunk, majd elosztogatjuk módszer, hanem a szigorú költségvetési politika és a növekedésélénkítés mixe. Persze Magyarországra hangolva, kiemelve, hogy önmagában a kiszámíthatósággal, a bizalom visszaszerzésével ki lehetne törni a folyamatos megszorítási kényszerből.
Ennek részleteit nyilván jó lenne tudni, addig nem is lehet jónak, max. reálisnak, földön járónak nevezni, Bajnai mondja is, hogy kidolgozás alatt állnak, rendben, megvárjuk. Ezzel együtt sajnos tényként leírható, hogy egyelőre nincs a Bajnaiék által összedobottnál értelmesebb helyzetértékelés és kilábalási terv a piacon. Baromira kíváncsi lennék Róna Péterére, de nem találok semmit - fika van, ok, jogos is, de nézzünk már előre kedves professzor úr. Az, hogy a bankok szarjanak sünt, támogassuk a hazait, meg a szürkeállománnyal bőven megáldott magyar vállalkozások koncentráljanak a réspiacokra, meg húzzon a faszba a Merdzsó, mert több a kára, mint a haszna, önmagában kevés, mint apácazárdában a fitymacsattogás.
Pozitív, hogy a népszabis cikk online verziója alatti kommentelésbe beszállt maga Róna is, de még ott se tud semmi konkrétat mondani, csak a fűrészeli a fingot. (BTW, az mekkora cikornya, hogy a Népszabó blogmotorja nem bír többet 100 kommentnél, mindig csak az utolsók látszanak.) Péter bátyám, elő a konkrétumokkal, mert ezek nélkül csak egyféle értékelést lehet összerakni.
A Róna által említett nagyon kevés konkrétum benne van az LMP programjában, szopják is kölcsönösen egymás faszát a párttal, ők javasolták az MNB felügyelőbizottságába is. Okkal feltételezhető tehát, hogy nagyjából egyetért az ott leírtakkal, ami viszont gáz, mert nem több álmodozó tarisznyás bölcsészek vágyálmainál, értelmes ember már ott lerókázza a nyomtatott verziót, amikor feltűnik az éves négymilliónál belépő 45 százalékos szja.
Mi van még? Az MSZP úgynevezett gazdasági kilábalási koncepciója is trágyadombra való, azon kívül, hogy szintén rátolná a magasabb szja-kulcsokat a jobban keresőkre, hogy segítsen a prolikon, csak nyuggerkedvenc szociális demagógia az egész, programnak nem is nevezhető. Én nyugodt ember vagyok, de például Szárnyathy kolléga úgy felkúrta rajta az agyát, hogy pöccre előállt egy komplett adóreform-javaslattal.
Fasza lenne tehát, ha Bajnai cuccát valamivel össze lehetne hasonlítani, de komoly alternatíva még sehol nem látszik. Örülnék, ha Róna Péter a dumagép státuszból átugrana a komolyan vehető alternatívába, de ehhez értelmes, előremutató program kéne, nem pedig random beböffentett blöffmorzsák, melyek ráadásul egybegyúrva egy megvalósíthatatlan harmadik utat jelentenek.
Az utolsó 100 komment: