Mi lehet egyszerűbb az adórendszernél? Az azért felelős miniszter. Muhaha. Persze hogy szar vicc, de az legalább ennyire szar vicc, hogy Mató a legegyszerűbb adórendszert akarta létre hozni, és ez lett belőle. Amikor a srácok még ellenzékben voltak, folyamatosan sírtak: összeszámolták, hogy teatyaúristen 52 adónem van pillanatnyilag. És hát tudvalévő, hogy így nem lehet. Ez szar, ez nem hatékony, ez tarthatatlan (amúgy valóban). Erre mi történt? Hát most már hatvan fölött járunk.
A dilettáns középpályás és balfasz haverja úgy gondolja, hogy ha már megy a biciklicsel, akkor nyilván adótörvényt is lehet csinálni, nem lehet az olyan nehéz (ennek örvén többen gondolják például, hogy tudnak verset írni). A lényeg, hogy egykulcsos szja legyen 16 százalékkal, akkor már fasza minden. Hát persze. Csak az a kár, hogy az egész úgy néz ki, hogy a tíz hektáros parlagfüves, labodás és katángkórós gazban van egy négyzetméter kis kertecske, ahol nő három szál tulipán. Mert hogy is néz ki ez a világ legegyszerűbb adórendszere majd 2013-ban?
Társasági adó - valaha egykulcsos volt, most két kulcsa van, tíz és 19 százalékkal, ami önmagában még nem bonyolult, de hát indulásként ennyit az egykulcsos mániáról. Az iparűzési adó eddig egységes szabályozású volt, jövőre az elszámolható költség figyelembe vétele differenciált lesz. Négy kategória lesz az adóalap szerint, így a legkisebbek az elszámolható költség 100, a többiek pedig 85, majd 75, végül 80 milliárdos adóalap fölött a 70 százalékával csökkenthetik az adóalapot. Csak egyszerűen.
Pénzügyi tranzakciós illeték - Mató szerint ezt irigyli a világ. Meg a kis faszt. Mi irigyelni való van azon, hogy minden pénzmozgást megadóztatunk, de négyfajta kulccsal? Mert az alap 0,2 százalék (ez is ugye 0,1-ről indult, ígérve, hogy nem lesz ez megterhelő, mert hát ugye persze, hogy ennyi marad), ám a készpénzfelvétel 0,3, az értékpapírügylet az 0,1, a származtatott pedig 0,01 százalék lesz. Egyébként azokban az államokban, ahol nem a kőbalta vagy a szakóca a legfejlettebb eszköz, utóbbi két ügyletet adóztatják tranzakciós adó néven. Például a franciák, ahol az idén lett bevezetve, vagy a britek, ahol régóta működik - és érdekes módszerekkel próbálják kijátszani.
Béren kívüli juttatás - tény, hogy ez sosem az egyszerűség metaforája volt, a boldog kétezres években az évenkénti módosítás révén volt hogy hatféleképp kellett számolni. Van ugye az adómentes. Az idén a középpályás kedvéért egyedül a meccsbelépő maradt ebben a kategóriában. Ehhez jövőre a néha egészen szimpatikus L. Simon László belobbizta a kulturális eseményekre, tárlatokra szóló belépőket, bérleteket - nagyon helyes, így kell lobbizni, hogy ne csak egy kínos díszfasz legyen, mégse csak tökmagot köpködjünk, rágjunk csepűt is. Emellett van a kedvezményes adózású, szja és jövőre 14 százalék eho, valamint a normál adózású, szja plusz 27 százalék eho. Az külön megjegyzendő, hogy az egyébként méltán utált szuperbruttót (vagy annak valami mocskos kis származékát) itt sikerült megtartani, vagyis az szja 16 százalék ugyan, de 1,19 szeres alapra. És az egyik juttatást ekkora összegig, azt meg amakkora összegig kaphatod kedvezményesen.
Robin Hood adó, távközlési cégek, kiskereskedelmi láncok különadója, bankadó, biztosítási adó, csipszadó, telefonadó. A háromkulcsos áfában folyamatosan egyre több fordított adózás, amit nem a srácok kezdtek el, az igaz, de folytatják nagyjából pont annyira ész nélkül.
Én nem hiszem, hogy egy adórendszer akkor jó, ha egyszerű. Az egyszerűség, bonyolultság ebben a kérdésben lényegtelen, ugyanúgy, mint a relativitás elméletnél. Legyen bonyolult az adórendszer, elvégre nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint Norvégia, hogy van három alibi adó, a lényeg úgyis az olajból jön. Nem baj, ha a bevallást csak könyvelő tudja megcsinálni, a villanyvezetéket is villanyszerelő baszkurálja. Csak legyen már valami értelme. Derüljön már ki, hogy mi a faszt akartok, mert ami most van, az tényleg csak egy szar vicc.