Alighanem a hónap legnevetségesebb ötletével állt elő a Századvég, amikor nyilvánosságra hozta a kisvállalati adóval kapcsolatos javaslatait. A tanulmány (vagy mi) önmagában is számos kérdést felvet. Hogy például mi mozgatta a derék századvégeseket, amikor egyáltalán nekiálltak foglalkozni a problémával. Ültek vajon a heti brain stormingon és pattogtatták az ujjukat? Fiúk, itt ez a kivás dolog... ez nagyon kellemetlen, hogy szarnak sem kell, muszáj kitalálni valamit, basszus, ez így nem maradhat. A büdösék képesek voltak kitalálni az evát, ami még most is többeket érdekel, mint a kiva és a kata együtt, a mieink meg itt küzdenek. Tessék, adjátok ki az ukázt, ezt meg kell oldani.
Vagy nem tudom, elunták a makro elemzéseket, mert olyan baromi uncsi, hogy nem találnak el egy szaros számot sem, pedig annyival próbálkoznak. De az is lehet, hogy valami fiatal tehetséget szeretnének benyomni Ádám fiú helyére a minisztériumba, és neki meg kell valami referencia.
Mindenesetre előálltak a nagy ötlettel. Az időzítéssel volt egy kis baj, ugyanis a grandiózus elképzelések - amelyekről egyébként hónapok óta ugatnak a könyvelők és egyéb szakmai szervezetek - már egy hete meg lettek szövegezve és a kormány már benyújtotta az országgyűlésnek. Szóval vagy ügyesen kimásolták a részletes indokolást a saját fejléces papírjukra és eladták spanyol viasz gyanánt, vagy csak simán elcseszték az időt és nem adták ki a időben a tanulmányukat. Vagy egyszerűen a mélyen benyalást próbálták meg árnyalni, hogy igen, a kormány fantasztikus éleslátásról tett tanúbizonyságot, mink is épp így gondoljuk.
De azért maradt a tarsolyban egy meglepő ötlet. A Századvég szerint az áttérést segítené a könyvelők megnyerése is, akár anyagi ösztönzők révén. A kivára áttérést lebonyolító könyvelők kapjanak az államtól egy bizonyos összeget az átállással kapcsolatos teendők finanszírozására, amelyet aztán a kivás cég az új adónemen realizált nyereség többletéből legyen köteles megtéríteni év végén az államnak. Ha az év végi állapot szerint a társasági adózás alapján kedvezőbb lenne a cég adózása, úgy a könyvelő legyen köteles visszafizetni az adminisztrációért kapott összeget.
Eleve érdekelne, vajon mennyi lehet az az összeg, amely egyrészt kellően motiválja a könyvelőt, másrészt mégis akkora összeg, hogy azt az állam visszakéri? Mondjuk százezer forint eléggé baráti ajánlat egy könyvelőnek, de ha ezt az állam visszakéri, az mégiscsak sima szarrágás. Viszont ha nagyon bejön a dolog, akkor meg túl sokba kerül - százezer vállalkozásnál ez már tízmilliárd forint. Olyan apróságról nem beszélve, hogy nemcsak a könyvelőn áll vagy bukik, hogy milyen adózás éri meg jobban a cégnek, ha a vállalatvezetés idióta, akkor miért kellene a könyvelőt büntetni?
De természetesen nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a minisztérium ír egy szar törvényt, azt az országgyűlés ahogy tudja, újraírja, aztán még háromszor átírják, s már az anyja sem ismer rá. Már azt hiszik, hogy majdnem jó, amikor kiderül, hogy mégsem, újabb módosítós kör, hátha jobb lesz. Talán jobb lesz, de attól még eléggé nehezen értelmezhető, mert egészen más hozzáállást követel meg, mint az általános rendszer, úgyhogy összességében mégsem tetszik ez a nagy többségnek. Meg hát, az ég szerelmére, március van, ne bohóckodjunk már adómódosítókkal. És akkor ahelyett, hogy kidobnák a francba vagy olyanra alakítanák, amit szívesen alkalmaznak az érintettek - cégek és könyvelők egyaránt - ahelyett egy idióta nyereményjátékot találnak ki.
Drága Hölgyem! Ez itt egy szar fűnyíró, de ha megvásárolja, kap most tőlünk egy gumicsizmát. Ha a férje nem képes a géppel füvet nyírni, akkor sajnos vissza kell adja a csizmát, de ha mégis megy a fűnyírás, akkor a férje gumicsizmáját kérjük vissza. Fontolja meg!
