A luxusadó és húsáfa be nem vezetése, illetve ehhez kapcsolódóan a hús hatósági árazásának jegelése - utóbbi egyébként is miafasz? - nagyjából a legjobb döntés, ami a kormány kicsiny agyából kibuggyant az elmúlt uszkve két évben. Persze, nyilván azért mondom ezt, mert érdekelt vagyok a húsmaffiában, valójában nem is Csányié a Délhús, hanem az enyém és hummerral járok, egyébként meg arra indulok be, ha a csirkefarhátért, amit anyósomnak viszek péntek délutánonként, 27 százalék adót tudok fizetni. Ezen túlmenően is vannak ám érvek, amelyek luxusadó és húsáfa ellen szólnak.
Ezek az ötletek egyébként nagyon jól idomulnak a rezsicsökkentős népbutításhoz, hasonlóan demagóg a kiindulásuk. Magyar ember csirkét és disznót eszik, akkor ez majd ócsóbb lesz, a pulykát, birkát és halat zabáló seggek meg fizessenek, azok úgyis csak gurmankodnak. A kisnyugdíjas vasárnapi luxusát, az apróléklevest meg finanszírozzák a gazdagok. Ühüm. De hogy is nézne ki ez a gyakorlatban?
A kedvezményes áfakulcsok kialakítása sosem egyszerű dolog, hiszen valamilyen mezsgye mentén differenciálni kell a termékeket, szolgáltatásokat. Ezt nagyon könnyű rosszul csinálni, fenti példából kiindulva a szűzpecsenye öt százalékkal adózna, a tojás és a kenyér meg 27-tel, a tej pedig 18-cal. Tök logikus, nem? Meg lehet csinálni, hogy valamennyi élelmiszer kedvezményes kulcsú legyen - hogy hány százalékkal, az most nem érdekes -, ám akkor meg lehet demagógkodni, hogy a kacsamájat ugyan nem finanszírozzuk a bankároknak. Szóval ez a kedvezményes áfakulcs egy rohadt kis dolog, mindenképp lesz benne gebasz - ha meg nincs kisebb kulcs, akkor meg az a baj, hiszen a 27 százalék azért tényleg nagyon magas.
A mostani listát lehetne bővíteni, de nem úgy, hogy a vezérelv az ezáltal elnyerhető szavazatok száma. Lehetne mondani, hogy a zöldség, gyümölcs, hal, fehér hús, vagyis az egészséges élelmiszerek, alapanyagok adózzanak kisebb kulccsal, a többi ipari szemét meg 27-tel. Hasonló hazugság övezte a csipszadót is, ez most is beleférne.
Az áfa kérdése valóban nem egyszerű, ehhez képest viszont a luxusadó saját gyártású probléma. Mert azt normálisan aligha lehet kivitelezni, hogy az átlag életvitelhez nem szükséges dolgokat összeszedjük, és extra adót vessünk ki rá. Mert ki határozza meg, hogy milyen autó minősül luxusnak, van-e olyan kaja, ami luxus, és ha van, akkor lehet-e rá adót kivetni, vagy az már szarrágás? Milyen drága ruha, milyen fuxok, milyen nyaralás, milyen kutya számít fényűzésnek? Ahogy ismerjük a jó magyar kormányok elképzelését a jólétről, ha nem egy szakadt Suzukid van, nem Siófokon vagy Zamárdiban nyaralsz és néha bélszínt zabálsz, akkor büdös kis multibérenc vagy. Akinek fizetnie kell.
Most vagy össze kell szedni minden egyes terméket és beárazni, hogy aszondja az első arany karikagyűrű nem luxus, de a második már igen, ha kő is van benne, az egyterű kocsi nem luxus, de ha van benne klíma és tetőcsomagtartó, akkor már igen. Öltöny húszezerért okés, százért már túlzás. Ez nagyjából azt jelentené, hogy a jogszabályt bibliapapírra kell nyomtatni, mert ezer oldalon férne csak el a felsorolás. Ha nem ilyen akkurátus a meghatározás, akkor meg vér igazságtalan lesz, mert a kocsiba rakott mélynyomó nem lesz adóköteles, pedig többe került, mint Józsi bácsi Zsigulija annak idején.
Az áfánál tehát valamelyest kényszer a kedvezményes kulcsok kialakítása ennyire magas általános kulcs mellett, a luxusadóval szarakodni viszont nagyjából felesleges. Érthető, hogy előbbit inkább hagyják a francba - amúgy sincs rá túl sok pénz - a másikat meg baromi gyorsan elfelejtik. Kivéve, ha jönnek a fideszes agyatlanok és széttrollkodják az egészet és az adótörvények vitája alatt benyújtogatnak ezer fajta variációt mindkettőre.
