A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a hatóságot utasítsa az ő felettes szerve, illetve annak manifesztátuma, nevezzük most Varga Mihálynak ezt a szervet. Azt persze jól látják a sajtószakadtságot, demokráciát és efféle úri huncutságokat féltők, hogy az azért nincs benne a jogszabályban, hogy a miniszter utasíthatja a hatóság vezetőjét: basztassa azokat, akik neki nem tetszenek.
A törvény szerint iránymutatást adhat a miniszter, az pedig az épp aktuális interpretációtól függ, hogy mi az irány. Lehet iránymutatás az is, amit Bombadil Toma neje mondott a hobbitoknak: mindig a bal szemükbe fújjon a szél, akkor jó irányba mennek. De hát az olvasók tudják, hogy ennek az lett a következménye, hogy a hobbitok eltévedtek és a buckamanó foglyaivá váltak.
Nos, Mihály nyilvánvalóan nem szeretné, ha a Széchényi rakparton dolgozó kis hobbitkák is hasonló szerencsétlenség áldozataivá legyenek, ezért kissé konkrétabb iránymutatást adott. Rúgjátok szét a retekklub seggét. Ezt mi meg is mondtuk, hogy így lesz.
Vonatkoztassunk el attól, hogy reklámadó és leleplező híradó. Ha a miniszter azt mondaná, hogy tököm tele a hárombetűs kiskereskedővel, úgyhogy, kedves NAV, bizonyítsd be, hogy ezek évente ezermilliárd forint áfát elcsalnak, ha már a lapok is megírták. Gondolom, nevezett vállalat vezetőit leszámítva ez senkit sem zavarna. És hasonlót lehetne csinálni a gabonacsalókkal, a csokihamisítókkal, cigicsempészekkel.
Az iránymutatás első körben a költségvetési bevételek védelme miatt lehet fontos, de szóba jöhet más is, például jó erkölcs – oké, ez nehezen egyeztethető össze a magyar kormánnyal, de például a Starbucks-ot seggbe rúgni, mert nem otthon adózik, jelentős részben az etikus magatartás számon kérése miatt kellett, s a cég elkezdett is adózni szépen. Márpedig az miért ne ütközhetne jó erkölcsbe, hogy egy nagyvállalat könyvelési trükköket hajt végre? Ugyanígy ha Győzike játssza az agyát a tévében, hogy ő milyen fasza csávó, miért ne lehetne rákérdezni, hogy ez a faszaság miért nem jelent meg a bevallásában.
Szóval azt firtatni, hogy lám az RTL Klub a legnagyobb, legnézettebb csatorna, akkor ugyan miért nem adózik rendesen, önmagában nem bűn. Ugyanezt a kérdést fel lehet tenni egy sor vállalatnak, például a győri autógyártó konszernnek, amelyik két éve 900 milliárd forint osztalékot fizetett ki az anyavállalatának, tavaly pedig negatív lett az adóalapja – ötmilliárd euró árbevétel mellett.
Az más kérdés, hogy ez a kormány, meg a 2010-es is erőszeretettel használta az adóhatóságot arra, hogy szívassa a nagypofájú riválisait. A legjobb példa erre a Milla, amelyik gyűjtést szervezett a fészbúkon a tüntetéseikhez, és a hatóság két nap múlva már lekérte a szervezők számlaadatait. Jaja, tényleg nem mindegy, hogy fizettek-e adót az adomány után, meg egyébként is rend a lelke mindennek, de akkor is extra undorító lépés volt.
Ne legyenek illúzióink, a NAV ki fog menni és elkezdi vizsgálni az RTL-t. Ott lesz vagy fél évig, mindent kikér, mindenbe belenéz, és nem is lesz nehéz találnia valamit, amit majd a kormány lobogtathat. Ez nem azt jelenti, hogy az RTL csalt, hanem azt, hogy egy nagyvállalat, amelynek számos nemzetközi szerződése és ügylete van, annyira bonyolult rendszer szerint működik, hogy azon bármikor elvitázgathatnak az adóhatóságok.
A kérdéses ügylet, amely Varga Mihály szerint felveti a fiktív ügylet lehetőségét is, épp egy ilyen nemzetközi szerződés. Cégeladás, cégvásárlás. Ez önmagában sem egyszerű, kezdve a cégek értékének megállapításával, elfogadásával, miegymással. Még bonyolultabbá teszi a dolgot, ha kapcsolt vállalkozásokról van szó. Ez ugyanis különösen ingoványos terület, minden adóhatóság előszeretettel kutakodik az ilyen ügyletek után. Ennek az az oka, hogy a vállalat fizet ugyan adót valahol, de minden érintett állam azt szeretné, ha ez nála történne – ez nem offshore-ozás, lehet a vita Németország és Magyarország között is. A kapcsolt vállalkozások közti ügyleteket ezért szigorúan dokumentálni kell – be kell bizonyítani, hogy az üzletkötés piaci áron történt. Vagyis nem egy forintért adtak el egy gyáregységet, illetve nem egymillióért egy doboz gyufát, hanem annyiért, amennyiért azt bárki mástól is meg lehetett volna venni.
Ez egy doboz gyufa esetében nem is bonyolult, csak azt kell megmutatni, mennyibe kerül az a piacon. Egy vállalat eladásával, üzletrész átadásával más a helyzet, hiszen nem lehet a polcról egy tök ugyanolyan terméket leemelni és azzal összehasonlítani. Az ilyen nehezen beárazható elemekre szívesen ugranak az adóhatóságok – mindenhol – hiszen ha bebizonyítja, hogy nem annyi az annyi, akkor jelentős adót szedhet be pluszban.
Emiatt nem lesz könnyű az RTL dolga sem, hiszen egy efféle, nehezen árazható ügyletről akar vizsgálatot Varga Mihály. Nem is az a kérdés, hogy milyen pénzmozgások voltak, mert Varga szerint nem is volt az ügyletek mögötte gazdasági tevékenység, csak pénzügy művelet történt, ami fiktív, ami csalás. Szóval egy sor hasonló szerződésről öt évre visszamenőleg az RTL-nek bizonyítania kell, hogy azok valósak és piaci áron köttettek.
Oké. Azt azért mondja már el Mihály barátunk, hogy miért csinálta ezt a giga tranzakciót a tévé. Két éve már tudta, hogy neki itt reklámadót kell majd fizetnie? Mert ha nem, akkor ugyan mi a bánatos istennek kellett volna betáraznia egy jelentős mínuszt egy fiktív ügylet révén?
Az utolsó 100 komment: