Nem lennék meglepve, ha a trafik pályázatok elbírálásáról készült jegyzőkönyveket meg dokumentációt akkor kezdték volna el nagyüzemben gyártani a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban, amikor a DK kiperelte a nyilvántartást a bíróságon. Bassza meg, most már tényleg csinálni kell valamit, fiúk, hangozhatott fel a Fő utcában. Aztán jött a megoldás: ha iratokat akartok, kaptok iratokat, gyökerek, csak idő kell. Úgyhogy jött a szarakodás az állítólagos fénymásolás állítólagos költségéről meg egyéb szarságról, de a lényeg az volt, hogy elő kellett állítani a szükséges papírokat. De ez persze SPEKULÁCIÓ, még mielőtt remek kis blogunkat nekiállnák beperelni.
Szóval elképzelésem szerint nem volt semmi bírálat, csak a nyertesek névsora volt meg, ezeket a pályázatokat választották ki és mondták, övék a koncesszió. Aztán utólag dokumentációt kellett gyártani, ami ezeket a döntéseket alátámasztotta, hiszen a DK baszakodása miatt ki kellett adni a bírálati papírokat - a pályázatokat ugye kipostázták a veszteseknek, hogy a tényleges bizonyítékokat ne lehessen felhasználni.
Az alábbiak miatt gondolom, hogy az egész bírálat egy nagy kamu volt. Egyrészt állítólag ugyanaznap írták alá az összes papírt. Basszus, ki a tököm hiszi el, hogy azt a töméntelen szart egy nap alatt át lehet nézni, ki lehet tölteni és alá lehet írni? És leginkább mi a büdös francnak kellett azt egy nap alatt megcsinálni? Elvégre a bírálatra magára állítólag két hónap állt rendelkezésre. Most nem az a normális, hogy ha elbírálok egy pályázatot, rögtön megcsinálom a kiértékelést is és azt aláírom? Így pedig a dátumok két hónapot ölelnek fel.
Minek bonyolítanám az életemet azzal, hogy egyszer elolvasom és értékelem a pályázatokat, majd hagyom a francba és külön nekiállok 15 ezer dokumentáció bírálati papírjának aláírásának? Ha mindez meg sem történt. Ha találtak a minisztériumban 12 agyatlant, akik talán zsebbe kaptak húsz fillért, cserébe elvállalták ezt a bírálatosdit - az is csak pár hete derült ki, kik voltak az állítólagos bíráló bizottság tagjai, vélhetően korábban nem is volt ilyen stáb. Ebben az esetben egyértelmű, hogy nem lehetett utólag két hónapra leosztani a munkát, egyszerűbb volt egy napra dátumozni az egészet.
Aztán a pályázatok anyaga is érdekes. Az objektív részeken állítólag nem volt nagy eltérés a pályázatok között, vagyis aki trafikot akart nyitni, az elvileg meg is nyithatta volna. De a francba, nem lehet, még jó, hogy volt szubjektív szempont is - ez kábé az üzleti tervet meg egyéb szirszarokat tartalmazta, mint honnan szedsz pénzt és kitől veszed a cigit. Na, itt voltak az igazán érdekes cuccok a történetben.
Egyrészt kábé kétféle szubjektív ítélet volt, hű de baromi jó és hű de baromi szar, köztes még véletlenül sem. Pedig a Gauss görbe szerint az átlagosnak kell a legnépesebbnek lennie. Másrészt ha valaki három pályázatot adott be, akkor simán előfordult, hogy kettőre szar pontokat kapott, a harmadikra meg tök faszát. Ööö, hogy lehet ugyanannak az embernek két fos és egy fasza üzleti terve? Főleg ha akkor még azt se lehetett tudni, hogy hol lesz az a nyomorult trafik?
Harmadrészt iszonyat érdekes, hogy éppen annyian kaptak sok pontot a szubjektív szempontokra, akik végül koncessziót nyertek. Fasza nem? Most vagy zseniális érzékkel pontoztak a bírálók (muhaha) vagy egyszerűen adva volt a képlet: a 15 ezer seggfej közül 1500-nak kell átmennie a vizsgán. Le kell gyártani 15 ezer bírálati lapot, amelyeket épp a mi barátaink kapták a legtöbb pontot - meg az a tíz százaléknyi sallang, akinek szerencséje volt. Hogy csináljuk, hogy csináljuk? Hát, egyszerűen: legyen mind full szar, a kis listánkon szereplő csókosok, akiről eleve tudtuk, hogy nyertek, legyenek full faszák. Kár, hogy átlátszó az egész.
Amink van ennek fényében a következő: egy valódi pályáztatás nélküli koncessziókiosztás, az ezt leplezni próbáló ál-bírálat legyártása. Ez minimum csalás és közokirathamisítás. Következmény? Tutira semmi.