Megint utcára vonulnak a devizahitelesek, hiszen ők nem megmentve lettek, hanem átbaszva. Mondhatnám, most kezdtem el baromira unni ezt az ótvar rinyát, azt, ahogy ez a törpe kisebbség mártírt csinál magából, holott nagyrészt ők voltak a barmok, csak másban keresik a hibát. De a következő 10 pontot nem csak az agyhalott tüntetők figyelmébe ajánljuk, hanem mindenkiébe, aki amiatt pampog, mert csak kevés pénzt kap vissza a nagy devizahiteles-mentő elszámolás keretében.
Legyen tehát végre kuss, legalább ezek miatt:
- Aki devizahitelt vett fel, aláírta, hogy a kamatokat a bank módosíthatja és vállalja az árfolyamkockázatot. Senkinek egy kurva szava se lehetett volna, ha teljesíteni kellett volna a szerződés szerint.
- Nem a termék volt hibás, hanem Róna Péter elméje, de legfőképp a szabályozás. Az állam dolga lett volna kordában tartani a dolgot, mert az emberek kapzsik és hülyék, a bankok pedig profithajhászok, s persze kihasználják azt, amit törvényileg lehet. De az állam sose ismeri el, ha valamit elbaszott. Most se, viszont áttolta a szart a mindenki által gyűlölt bankokra.
- A hitelesek nagy szerencséje, hogy a bankok túlzottan kapzsik voltak, nem voltak alaposak a szerződéses feltételek megfogalmazásakor, így néhány részlethúzásukba jogilag is bele lehetett kötni. Ezt felturbózva találta ki az állam a mentés részleteit.
- Az is komoly makonya, hogy a forintosításra épp svájci frank nagy januári ugrása előtt került sor.
- A hitelesek legnagyobb mázlija, hogy kellően sokan szopták be a branyeszt, fontossá váltak a politikának. A kormány mindenképp akart valami olyat, amit úgy állíthat be, hogy megmenti a devizahiteleseket.
- Hosszú faszkodás és egy vérlázítóan igazságtalan kitérő (a végtörlesztés) után épeszű dolgok is történtek: az árfolyamgát, majd maga a mostani elszámolás, melynek keretében nem csak az árfolyamrés miatt kártalanítják az ügyfeleket, de a bankok pofátlan egyoldalú szerződésmódosításai után is pénz jár vissza. Erre azt lehet mondani, hogy nagyjából igazságos, de egy szava se lehetett volna senkinek, ha nem kerül rá sor, ha vállalnia kellett volna mindenkinek a döntése következményeit.
- Amit most az érintettek kapnak, az több mint ezer milliárdba fáj a bankoknak, fizetnek, mint a katonatiszt.
- Aki most keveset kap vissza, azért járt így, mert előzetesen őt húzták le a legkevésbé. Szóval inkább örüljön.
- Az együttérzés nem egy jellemző magyar tulajdonság, de aki most visszakap bármennyit, kesergés helyett gondoljon arra, hogy a legrászorultabbakat, a bukott hiteleseket séróból otthagyták az út szélén a picsába, pedig rájuk kellett volna a legnagyobb energiát fordítani
- Sokan azért keveslik a visszakapott pénzt, mert a hazug politikusokra hallgattak a szakemberek helyett, pedig még a Matolcsy sújtotta MNB is megmondta, hogy nagyjából 20 százalékkal csökkennek a terhek, átlagosan. Ezért írta Géza kolléga, hogy a Kossuth téren lehet reklamálni, s ezért jó, ha senki sem a demagóg politikusi lódítások alapján számolgatja magának, hogy mekkora pénzt kap.
Plusz 1: Aki ezt a posztot olvassa, vélhetően találkozott már az internet nevű képződménnyel. Akkor mi a faszér nem klikkol mondjuk a bankrációra, vagy a bankmonitorra? Tök olcsó kiváltó forinthitelek is vannak, ezeket meg pofázás helyett érdemes összehasonlítani, a legjobbat kiválasztani és és bankot váltva kihasználni a lehetőséget.
Szerencsére maradt annyi józanság a bíróságokban és még a politikában is, hogy az árfolyamveszteség levétele az ügyfelek válláról lekerült a napirendről. De így is hatalmas terhektől szabadulnak meg a devizahitelesek, akiknek semmi okuk a rinyára. Aki leginkább sírhat, az az a lúzer, aki felelősen gondolkodva adósodott fel és a kockázatokat nem vállalva például jóval drágább forinthitelt vett fel.
Tehát: az állam elcseszte, a hitelfelvevők felelőtlenek voltak. Végül a politika népszerűséghajhászástól vezérelve, a bankok farkát a csalánba verve segített, jó sokat. Inkább örülni kéne és a pittyogás helyett mély önvizsgálatot végezve tanulni az esetből.