Hogy állít le ellenőrzéseket a NAV? A zöld dossziés Horváth mellett lassan egy focicsapatra való figura állt már elő ilyen-olyan fórumokon azzal, hogy az adóhatóság bizonyos vezetői a hivatali utat megkerülve leszóltak, és ellenőrzések leállítását kérték. Az érintettek ezzel szemben száz oldalas dokumentumokkal, vizsgálatokkal igazolják, hogy az ellenőrzések tényleg lezajlottak és semmi olyan nem történt, amire a feketeseggűvé vált kollégák hivatkoznak. Akkor hogy van ez?
Érdemes pár dolgot tisztázni az elején. A NAV-on belül a munkatársak viszonylag nagy önállóságot élveznek, így szabadon állapíthatják meg - bizonyos keretek között - a bírságokat és egyéb büntetéseket. Emellett az ellenőrzés és a további ügykezelés is mind egyéni döntések során múlik. Ezzel nincs is gond, a kormánytisztviselő a rendszerben nagykorúnak van nézve, aki képes az egyedi eseteket differenciálni, és másképp kezeli a nyugdíjas levendulaárus nénit meg a dagadt zöldségest.
A hivatali út viszonylag szigorú, vagyis az ügyeknek megvan a maguk menetük, milyen hierarchiában zajlik a sztori. Ezzel nem nagyon lehet vitatkozni, elvégre ha egy doksit valaki aláír, akkor onnantól kezdve az a sztori az ő felelőssége. A hivatali út annyira szigorú, hogy egy elcseszett levelezgetés vagy rosszul dátumozott megbízás egész ügyeket lehetetleníthet el.
A NAV az áfacsalós történetek kapcsán több statisztikával is előállt, volt amelyikben - cégnevek nélkül - felsorolták az összes ellenőrzést, nagyon olvasmányos volt a pdf-be rendezett táblázat, amelynek minden rubrikája ki volt feketítve. Meg volt másfajta összesítés, hogy hány darab vizsgálat indult adott vállalkozói kört érintően. Utóbbi az úgynevezett amerikai cégeket érintette. Az mondjuk külön vicces volt, hogy nem nagyon sikerült tisztázni, mit értünk amerikai hátterű cégeken, ez hány százalékos tulajdoni hányadnál áll már fenn, de mindegy is.
Ezekből a vizsgálatokból semmi sem derült ki. Nyilván iszonyat meló volt a sok felesleges adatot összehányni és sorba rakni, de nagyjából annyi köze volt az alapkérdéshez, mintha a hány törpével élt együtt Hófehérke kérdésre azzal válaszolnánk, hogy mi mindent bányásztak a manók. A kérdés sosem az volt, hogy miért nem töltögetett ki nyomtatványokat a NAV, hanem hogy miért nem történt effektív és ténylegesen és eredményszemléletet hangsúlyozva semmi például az étolajcsalások ügyében.
Alapvetően nem igaz, hogy a NAV bármilyen ellenőrzést leállított, ilyet ugyanis csak a hivatali út súlyos megsértésével lehetett volna megtenni. És hülyék lettek volna ekkora támadási felületet hagyni. Hiszen ez visszakereshető és a hibázó vezető utólag egyértelműen felelősségre vonható. Mi a megoldás? Minden, aminek nincs írásos nyoma, s ami kihasználja az önállóság és szabad döntés adta mozgásteret.
A kérdés tehát nem az, hogy adott cégnél leállt-e a vizsgálat vagy sem, mert tutira nem állt le. Viszont az már nem mindegy, hogy mit állapítottak meg. Lehet szívózni a cégautóval, a kiküldési rendelvénnyel, a nem kellően dokumentált gyárbővítéssel, és máris összejön pár millió vagy tízmillió forint bírság. Azt, hogy mi nem lett feltárva, az meg úgysem tudja meg senki. Mert ez a kérdés, hogy mi minden maradt még a kertek alatt. Ha még hozzá lehet csapni a sztorihoz egy kis jogosulatlan áfavisszaigénylést - de tényleg csak valami bagatell dolog miatt - akkor a cég védve is lesz. Hiszen egy már lezárt időszakot nem lehet újra ellenőrizni: ha felmentenek gyilkosság vádja alól, még egyszer ugyanazért nem emelhetnek vádat.
A másik oldal is érdekes, amikor nem is kell durva bírság a végére. Mert bőven elég lehet, ha vegzálják az adott céget. Ha visszatartják az áfáját és ezzel több milliárd forint likviditási rés támad a rendszerben - ezt nem lehet hosszú ideig bírni, sok cég dől be azért, mert nem bírja ki, amíg a NAV megszüli a döntést. Magánszemélyek esetében egy jól elhelyezett vagyonosodási vizsgálat nagyon hatásos, magánügyekbe kérdezősködnek bele, amit nagyon nehezen lehet lelkileg bírni hónapokon át.
A legjobb persze az a felállás, amikor sáros is a cég, de azért annál jobban meg is akarják fingatni. Mert ilyenkor van fogás, ám amit még kipréselnek belőle, az nincs mindig egyensúlyban a sárral. Hát nem pont ilyen a Kapuvári Hús? Áfázott, mint lényegében minden húsipari cég, szóval jól rá lehet taposni a tökeire. Mellesleg a cél valójában az, hogy a földdel tegyék egyenlővé, úgyhogy milliárdos áfát nem kérhet vissza akkor sem, ha azzal amúgy minden rendben van. De ha bárki nekiáll védeni, akkor jön a naiv vállvonogatás: de hát egy áfacsalásban résztvevő vállalatról van szó, mi csak elővigyázatosak vagyunk.
A vizsgálatok leállítása ennek épp az ellentéte, ott az a lényeg, hogy a nagy gebasz ne derüljön ki. Nagyon sok eszköz van arra, hogy ez kivitelezhető legyen: hopp, alaki vagy formai hibás a megbízás, amellyel a revizor utasítást kap a vizsgálat elindítására. Ez sokszor simán azért fordul elő, mert sietnek, nem figyelnek, nincs idő, elkúrják. Meg van amikor kapóra jön a tévesztés. Az ügy során még egy sor hibát elkövethet a revizor, s a feljebb lévő szinteken a cégek és magánszemélyek érdekét is nézni kell, így a vizsgálat fontosabb részei elveszhetnek.
Vannak-e telefonok? Simán lehet, hogy egyes politikusoknak már gyorshívóban vannak a káderek, akik intézkednek. Nem kell, hogy ennek nyoma legyen, elég a jól felfogott érdekre hivatkozni, némi verbális erőszakot alkalmazni, emlékeztetni arra, hogy nagyon szar ám 55 évesen munkanélkülivé válni. És az ember dönthet, hogy beleáll a sztoriba, vagy saját mérlegelési jogkörére hivatkozva a kívánságnak megfelelő megállapításokat teszi meg. Soha nem fog kiderülni, hogy balfék volt-e a revizor vagy kérték őt erősen, hogy adott dolgokkal ne foglalkozzon. Sosem lehet bebizonyítani, hogy telefonos utasítás miatt tartottak vissza egy visszaigényelt áfát hőnapokon át. Soha sem lesz egyértelmű, hogy egy akadékoskodó, hozzá nem értő kretént kellett teljes joggal lefokozni, vagy az utasítást végrehajtani nem akaró figurát csapták vissza a siófoki strandra, hogy tesztelje, ad-e nyugtát a vécés néni.