Nálunk nincsenek szegények. Ez a statisztika szerint most már egészen biztossá válik. Nincsenek, mert a világ legfaszábban teljesítő országában ez egyszerűen nem mutatható ki. Már a kérdés is felesleges és baromság. Azt már mindenki unalomig ismeri, hogy a közmunkásokkal felturbózott foglalkoztatotti statisztika ma már nem komolyan vehető. Annyit lehetett még nézni benne, hogy a versenyszféra mutatói hogyan alakulnak - mert mégis ez a mérvadó - ám a jövőben ez sem ad majd feltétlenül megbízható számot.
Hiszen közmunkást majd cégek is bevethetnek, főleg alkalmi munkákra. A napszám, amit kötelező lesz elvállalni, a versenyszféra számait is feljebb fogja tolni, vagyis statisztikailag a béka segge alá esik a munkanélküliségi ráta. A munkanélküliek zavaró tömege eltűnt, ami marad, az tök rendben lévő arány. Gond letudva, nálunk elképesztően alacsony a munkanélküliség.
A kamu foglalkoztatottak a szarra sem elég fizetésükkel sajnos a szegénységi statisztikát is rontják. Hiszen a 47 ezer forint bérnek számít, ezek szerint pedig a bérből élők körében jelentős számban vannak jelen azok, akik a létminimumot sem tudják összeszedni egy hónapban - egyébként a minimálbér is ebbe a kategóriába tartozik. Ezzel mégiscsak kell kezdeni valamit, mégsem járja, hogy olyan kimutatások kerüljenek napvilágra folyamatosan, hogy a lakosság harmada szegény, illetve az alkalmazottak kétharmada a létminimum alatt él.
A KSH bejelentésének, amely szerint megszünteti a létminimum mérését, bizonyosan van szakmai alapja. Nem is mérik ezt mindenhol, s a módszertan sem a legjobb, mert olyanok is bekerülnek a szegények közé, akik valójában nem azok. De sokkal hihetőbb lett volna, ha a KSH nemcsak a statisztika visszavonásáról ad ki közleményt, hanem arról is, hogy hogyan lehetne megfelelően módosítani a módszertant. Azzal, hogy ezek elmaradtak, pontosabban másra lőne a KSH, kicsi kamuszagú ez a nagy leállítás. Mert a hivatal a mélyszegénységet tervezi mérni (majd egyszer, ha kidolgozza a módszert rá), ám a létminimum ennél tágabb kategória.
Arról nem beszélve, hogy a hivatal évek óta elhallgatja, hányan is élnek a létminimum alatt. Egy éve egy szoci ki is akadt emiatt. Itt nem is ez a lényeg, hanem a KSH reakciója. Visszautasított minden feltételezést, hogy ő ezt nyomásra csinálja, ám azt nem említette meg, hogy egyszerűen módszertani indokok vezérlik, s komolyan fontolgatják, hogy az egészet kidobják a picsába és csináljanak egy sokkal jobb mérőszámot.
Mindegy, mert nemcsak a szegény felnőttek, hanem a szegény gyerekek is kikerülnek a statisztikákból. Egy törvénymódosításnak köszönhetően megváltozik a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek meghatározása, megszűnik a korábbi szabály, amely szerint ilyen egy gyerek, ha rendszeres gyermekvédelmi támogatást kap a szülője. Más is van, de ami még lényeges, hogy az új definíció szerint a közmunka mellett - ami kemény 47 ezer forintot hoz a konyhára, tehát nyilván mindenre elég - már nem lehet a gyerek halmozottan hátrányos helyzetű, mert ehhez a billoghoz az kell, hogy a szülő álláskereső legyen.
Ez nem azért gáz, mert nem lehet alternatív jelzőket aggatni cigány gyerekekre, hanem mert megakadályozza a felzárkóztatást. Hiszen aki nem halmozott, azt nem is kell támogatni sem pályázati pénzekkel sem máshogy. És ha Borsodból hirtelen eltűnnek a szegény gyerekek, akkor ugye nem is szegregálunk, ha az egyik suliba csupa nyomorult csóringer jár, a másikba meg puccosék porontyai, hiszen a statisztika szerint minden gyerek egyenlő, nincs semmiféle különbségtétel.
Szóval fasza mindez, kár, hogy ezek a kiskölykök ugyanolyan szegényen és eleve nyomorgásra ítélve kezdik meg az iskolát. De ugye ki a szart érdekel, hiszen a későbbieknek sem szerepelnek majd egyetlen statisztikában sem. Persze nemcsak a szegényeket radírozzák ki a látómezőből, mint Sztálin a nem kívánatos cimboráit a csoportképekről. A hajléktalanok kiebrudalása is pont ez a kategória: ha nincs a városban, nem látszik, akkor végülis nincs is. De hasonló a helyzet a kivándorló fiatalokkal is. Ezt eltitkolni ugyan nem lehet, de jelentéktelenné lehet tenni. A kormány egy időben egyenesen remek dolognak tartotta, hogy a fiatalok elhúznak, mert akkor majd okosabban jönnek vissza, s azt nem nekünk kell fizetni.
Hát, kár, hogy kurvára nincs eszükben sem visszajönni. De ezt nem vallja be senki, persze minek is kéne. Nem gond a kivándorlás, csak éppen nem gondolunk bele, hogy a régióban mi küldjük haza a legtöbb pénzt. Tényleg, hol tényező ez? Mindegy is, nyugodtak lehetünk: a kormány majd kitalál valami mérőszámot, amely mentén majd csak az igen kiváló honpolgárok lesznek összeszámolva, a többi kretén meg kimarad, azok úgyse hoznak semmit a konyhára.
