Mindenkivel előfordul néhanapján, hogy véletlenül a saját fészkébe szarik, jelenlegi mutyikormányunknál azonban ha ilyesmi látszik, feléled a gyanú, hogy simán csak figyelmetlenek voltak. A saját bizniszt és a haverokat helyzetbe hozó rendszer olajozottan működik, most viszont van egy érdekes sztori, amiben mintha benézett volna valamit a narancsos alakulat. 

Meglepően keveset foglalkozik a magyar sajtó azzal, hogy nagy államosító fiaink, akik az elmúlt öt évben széltébe-hosszába szopatták a pénzügyi szektort és a piacokat, most meg akarják venni a mocskos labancoktól a Budapesti Értéktőzsdét. Ez már csak azért is fura, mert a tőzsdén olyan dolgok fontosak, amiket Viktorék a legjobban rühellnek: mutyi helyett tiszta és transzparens mérlegek, beszámolási kötelezettség, átláthatóság. Szóval fasz se tudja, a magyarkodáson és a farokméregetésen túl mi motiválja őket, hogy a debil jegybankelnökkel megvetessék a BÉT-et, de tény, hogy a kormányt általában gyűlölő brokik örülnek: ami eddig volt, annál csak jobb jöhet a szerencsétlen sorsú magyar tőkepiacon. Ha csak annyi történik, hogy ezután tőzsdére engednek abszolút oda való állami cégeket, már megérte.

Az pedig csúcskirályság lenne, ha megjelennének maguktól is új cégek a börzén. A vicc az, hogy sok rémes év után, amikor csak Schobert Norbi-féle szélhámosok és Btel-féle csalók érkeztek, most épp jött volna magától is két normális magyar vállalkozás. Persze ahogy Wáberer Gyuri bá újabban nyalint a vezérnek és írat törvényeket saját érdekei szerint, az se lenne meglepő, ha ő tudott volna az államosítási tervekről. De így se jött össze neki, állítólag túl drágán adta volna a kamionrészvényeket, a befektetők megmutatták neki a középső ujjukat. De az valószínű, hogy a Duna House tényleg saját kútfőből jött volna, mégis derék cumi lett a vége. 

Mert Miska hirtelen olyat baszott oda nekik, hogy az izraeli tulajdonosok hazáig szálltak. Van annál durvább, hogy sok év után van végre egy normális részvényjegyzés, a befektetők már hordják be a pénzt, de a folyamat kellős közepén az állam benyögi, hogy megváltoztatja a szabályozást és elveszi az érintett cég nyereségének nagyjából harmadát? A Duna House ingatlanközvetítésből és hitelközvetítésből él, az tette be a kaput, hogy utóbbinál limitálni akarják a közvetítői jutalékot.

Namármost általában elég egyértelmű tények alapján osztjuk itt mi az észt a Mentálison, többnyire látszik, hogy ki kummant, ki kit akar átkúrni. Most azonban meg vagyok kissé lőve, mert egyrészt a hitelközvetítőkre igazán ráfért egy kis fingatás (momentán az ingatlanügynökökre sokkal inkább ráférne), de a történtek megítélése nehéz a nélkül, hogy tudnánk: sejtette-e a DH, hogy hamarosan emígyen be lesznek szopatva.

A részvényjegyzési prospektusban utaltak rá, hogy van ilyen kockázat, Miskáék részéről viszont korábban semmi utalás nem volt publikusan arra, hogy drasztikus lépés jön igen hamar. Ha tehát a DH sejtett valamit, akkor tulajdonosai részben bizonyára azért siettek a tőzsdére, hogy még a jutalékplafon előtt rácsűrjék a hülyékre a papírokat. Ha viszont nem, akkor Miskák szarkavarása megmagyarázhatatlan, s csak az a kérdés: direkt szopatták be kőkeményen a tőzsdéjükre tartó céget, vagy észre se vették, hogy van itt valami kibocsátás és fel se tűnt nekik, hogy milyen hatást érnek el. Csak a milliárdos kiesés biztos a DH-nál és a részvényeladás visszaszívása bizonytalan időtávra, s most az az üzenet, hogy Norbi például röhögve kopaszthatja a tőzsdén a lúzer befektetőit, de a Duna House-t el kellett üldözni. 

Kivételesen nem látszik olyan haver, aki ezen nyerne, s ha eltekintünk az időzítéstől és az előkészítetlenségtől, ügyfélbarátnak, alapvetően támogatandónak látszó intézkedésről van szó. De amíg nem derül ki, hogy miért épp most dobták be ezt a drasztikus jutalékplafont, amely sok cégnek és nagyon sok közvetítőnek nagyon fáj, a korábbi tapasztalatok fényében még információhiányosan is csak eszement dilettantizmusra, vagy egy senki által nem ismert háttérmegállapodásra, létező, de még nem publikus kormányzati tervekre tudunk gondolni.