Sokan nagy reményekkel várták a fonódó villamos elindulását, az első hétvégén tele volt lelkes és kíváncsi utazgatókkal az összes járat. Aztán jött a hétfő, az első arcra esés, majd a kedd és a további szivattyúk. Három hét után szinte mindenkinek tele van vele a töke, sokaknak jogosan. Érdemes megnézni, hogy mi a fő gáz és lehet-e javítani a problémákon, vagy felkészülhetünk arra, hogy a cummancs tartós lesz.
Mindenekelőtt: a fonódó alapvetően faszaság, s noha vannak vesztesek is, sokkal többen járnak jól, egy csomó útirányon naponta sok tízezren spórolnak vele átszállást. Fontos, hogy nagyjából ez volt az utolsó ilyen jellegű nagy projekt, amire meg lehetett pumpolni az uniót, tehát lehet álmodozni továbbiakról, de mivel mostantól már a saját faszunkkal kell vernünk a csollányt, kitalálható, mire lesz esélye a városnak.
De vissza a fonódóhoz, ezek a legfontosabb, leglátványosabb elkúrások:
1. Csúszik a Clark Ádám téri villamosaluljáró átépítése, ezért félkészen adták át az egész projektet. A Clarkon átszállni rendkívül bosszantó, épp a névadó Duna-parti ág még hónapokig kuka. Jobb lett volna inkább nem átadni így, de a többi részt be kellett fejezni tavaly év végéig, különben ugrik az uniós zsé. Akkor meg minek várjon a másik ág? A Clark pótlására lett egy 109-es busz, amely ritkábban jár a megszűntetett 86-osnál – és eddig ott volt még a 17-es pótlóbusz is. Nyilván azt gondolták, hogy az utasok közel fele majd fonódik és vidáman átszáll villamosról villamosra a Clarkon, de kevesen tesznek így, a busz meg állandóan késik és tömeg van rajta.
2. Ha már Clark: az hagyján, hogy gyalogolni kell mintegy 5 percet a két villamos között, de teljesen feleslegesen sokat, mert mindkét irányból csak egy villamos fér a megállóba, ha jön egy másik, szükségleszállóhelyen baszódik, míg befér. Egy plusz váltó és a másik vágányhoz tett peron kellett volna csak ahhoz, hogy ez ne így legyen, de ennyit nem ért meg, gyalogoljon az utas többet. A Bécsi úti végállomáson is hasonló a helyzet, sokszor nem fér be a villamos a szükségmegállóhelyre se, az utas vagy vár, míg becsoszog, vagy gyalogol többet.
3. Az egyik legdurvább: hiába voltak korábban is nagy dugók a Bécsi úton a Kolosy tér felé, ahol a villamos az autókkal azonos nyomon halad, ugyanezzel a rendszerrel indult meg a fonódó. A villamos áll a dugóban az autók között-mögött. Rég ki kellett volna tiltani a picsába a kocsikat arról a részről, most úgy tűnik, az illetékesek meglepődtek a dolgon és ez alapján kezdtek el agyalni, hogy csak a célforgalmat engedjék be. De még az is sok lehet, hiszen ha csak két autó beáll a villamos elé a Kolosyn, már nem fér be a megállóba a villamos, azonnal bukik egy másfél perces lámpaváltást. Az a döbbenetes, hogy erre miért nem gondolt senki.
4. Az új CAF villamosok kényelmesek, ha nincsenek rajtuk sokan. De abban a pillanatban, ha van vagy 30 álló utas, idegesítővé válnak. A közepükön nagyon hosszú részen nincs ajtó, a négyből kettő-kettő közel van egymáshoz elől és hátul. A felszállók meglepődve nyomakodnak valamelyik távoli ajtó felé, a leszállásra készülők pedig széttolakodják magukat, mire az ajtóhoz érnek. Vagy mivel tudják, mi az ábra, megállnak az ajtók körül, közepére nem megy senki, tovább lassítva az utascserét.
5. Ez talán a legfontosabb és következik az előző elbaszásokból. Tök profin, utasbarát módon összerakták a vonalhálózatot, hiszen egy adott szakaszra, például az Alkotás útra sok irányból érkeznek, majd haladnak tovább több felé a villamosok, elméletben egyenletes követési időkkel. Ami szépen mutat a menetrendben, az viszont a gyakorlatban csak akkor működik jól, ha pöccre pontosan érkeznek minden irányból a járatok. De ugyan hogy a fűzfánfütyűlős lófaszba járhatnának pontosan, ha például a 17-es délről a túlzsúfolt Fehérvári felől jön, északról meg előbb szétszopja magát a Kolosy előtt, majd négyeshatosok közé kuncsorogja be magát a körúton. Van kis ráhagyás a menetrendben, de a 61-es is megcsúszhat északról, a János felől reggel 3 féle járat érkezik. Ha például egy 17-es CAF csúszik csak egy percet, rögtön több utas vár rá, a négyajtós elkúrás miatt lassabb az utascsere, tovább lassul, hamarosan nem éri el a zöldet, a késés nő, s a 61-es Tatra utol is éri. Az utas ebből azt látja, hogy ritkán jár a villamos, de akkor csoportban, az elsőn hatalmas tömeg. Pöccre ki van számítva a rendszer, a Móricz alatti fordítóra is csak egy villamos fér be, kis késésnél is borul a rend, feltartják a többit.
6. Kicseszés a Nagykörúttal. A 17-esekat pluszban nyerte meg a körút, ami tök jó, de rendszeresen késnek és feltartják a Combinókat is. Ha rosszkor lépnek közéjük és pont egy zsúfolt négyest tesznek parkolópályára, a körúton is jön a tömegeffektus. A körútról északra kanyarodáskor is irreálisan sokat vár a 17-es, lámaprogramozással nem sikerült felkészülni a nagy fonódónyitásra.
7. Ez már tényleg csak egy kis színes vicces: a fonódó ugyebár budai buli, de CAF-oknak nem sikerült Budán remízt építeni, Budafokon állítólag azért csúsznak az átalakítással, mert a Széll tér átépítésekor Szépilona kocsiszín kiesett, a 61-eseken túl elérhetetlen volt, nagyobb nyomás volt Budafokon, mégse lehetett közben túrni. Így viszont járhatnak a CAF-ok Pestről a halál faszáról beállni, ez alapján még jó, hogy nincs belőlük több. Állítólag egy év alatt elkészül a budafoki kocsiszín átalakítása, onnantól lakhatnak majd ott is a CAF-ok, hurrá.
A lényeg tehát: van, ami ezek közül gyorsan orvosolható. Autómentesítik a Bécsit a Kolosynál, átprogramoznak lámpákat, remélhetőleg sűrítik a 109-est, aztán egyszer elkészül a Clark alagút is. De a menetrend tartása tartós szopó lesz, a CAF-okra hiába rajzol még két ajtót varázsceruzával a plakátfiú, az csak a gagyi rajzfilmben ér valamit. Az egymásra csúszások, késések, tömeg talán csökken majd az első pár hónap után, de a népszerűbb ágon, a 17-esen és környékén biztos, hogy hosszabb távon is maradni fog.
