Most komolyan senki se köszönti ma Sólyom Lászlót, miközben Árpibával minden kerek szülinapján tele volt a padlás? Igazságtalanság, helyre tesszük.
Isten éltesse tehát Sólyom Lászlót 75. születésnapján. A jeles nap apropóján jó egy kicsit kiszakadni a mocskos hétköznapokból, visszagondolni a rendszerváltozás óta eltelt időszakra. Meg összedobni egy teljesen szubjektív elnöki toplistát. Az alkotmány persze elég jól behatárolja, hogy meddig mehet és mit tehet egy nem túl nagy hatalmú elnök, mégis öten ötféleképpen értelmezték a feladatot, másképp aktivizálódtak, feszegették a határokat, vagy éppen lapítottak, dörgölőztek.
Jobban megnézve nyilván az első és a második helyezetten lehet a legtöbbet vitatkozni, a többi teljesen egyértelműnek tűnik. Ha mégse, lehet szavazni alul. Palira nem, mert rá minden szavazat nettó trollkodás lenne.
1. Sólyom László (2005-2010)
Nem egy szerethető figura, de példamutató a teljes pályafutása és az elnöki tevékenysége is. Nem volt túl népszerű, az ilyen típusú merev kockafej jogászok annyira nem menők nálunk, de az ügyek, amelyek mellett kiállt, már a rendszerváltozás környékén is fontosak voltak a Dunától a Zengőig. Alapvetően a civakodó szocik és a szadesz hülyesége volt, hogy a civilek jelöltjeként induló embert az akkori ellenzék, jórészt a Fidesz meg tudta választani elnöknek Szili Katalin ellenében, de milyen jó lett így. Végig kiállt a jogállami alapok és az emberi jogok mellett és amikor jöttek az ideológiailag elvileg közel állók a vállalhatatlan javaslataikkal, nekik is beintett. Ha baja volt vele, mindenféle javaslatot visszadobott függetlenül attól, hogy melyik oldal adta be őket, szívesen helybe ment a lófaszért a komáromi hídon is, ha magyarként fontosnak tartotta a részvételt egy szlovákiai eseményen. 2010-ben az addigra lealjasodott Fidesz persze hogy nem akarta újra megválasztani.
Hiszen aki végig kínosan ügyelt függetlenségére, aki azt mondta, hogy nem a pártoktól, de a közvéleménytől is független akar lenni, az nem kellhetett. Főleg, hogy arra a kérdésre, hogy ki a kedvenc politikusa, azt mondta (helyesen), hogy neki nincs olyan. A Fidesznek a droid Schmitt kellett. Sólyom Lászlót nyilván felértékelte, hogy nem feküdt le a jogállamot épp lerombolni induló rezsimnek, kisebb hibái és megosztó vitatható döntései (én például nem szaroztam volna Horn kitüntetésével) ellenére nálam egyértelműen ő a listavezető.
2. Göncz Árpád (1990-2000)
Az egykori 56-os életfogytos, mindenki Árpi bácsija megkérdőjelezhetetlen tekintély, szintén a magyar újkori demokrácia egyik szimbóluma A taxisblokád idején még higgadt volt, de aztán valahogy kiesett a szerepéből és egyértelműen az Antall-kormány ellenzékének tűnő elnök lett belőle. Nehéz igazságot tenni, hogy hol lett volna a határ. Göncz azért lett elnök, mert az MDF és az SZDSZ megegyezése értelmében az ellenzék adhatta az elnököt, Antall arra számított, hogy Göncz korrekt lesz vele és nagyot csalódott. Ma már nevetséges, hogy a 90-es évek elején milyen arcokat náciztak az akkori liberálisok és ebbe közvetve Árpi bátya is belefolyt. Antall részéről sem volt persze jogos elvárás egy báb, de értem, hogy például korrekt köztévét akart a komcsi-libsi uralmú helyett. Ezt is megvétózta Árpi bácsi.
Az Antall-kormány elég gyenge volt, sok naiv hülye keringett benne, de a jóindulatukat nehéz megkérdőjelezni és az első perctől biztos volt, hogy bukni fognak négy év után. Brutális ellenszélben dolgoztak a szerencsétlenek, amihez teljesen feleslegesen Árpibá is hozzájárult, belefolyva az árokásásba. Ezért nem tudnám őt semmiképp Sólyom elé helyezni.
3. Mádl Ferenc (2000-2005)
Kurvára semmire se emlékszem már abból, amit tett és nem is vagyok hajlandó rágug
lizni. Kedves öreg tudós, Dalma asszonnyal az oldalán, oszt jónapot. Elnökként az abszolút középszer, sok dolga mondjuk nem is nagyon volt.
4. Áder János (2012-????)
Pali után kellett egy megbízható, de mégis vállalhatóbb arc, ő lett a tökéletes káder. Beszédeit receptre kéne felírni, tökéletes altatóversek 0-100 éves korig. Jórészt kiszolgálja a rendszert, pöccre aláírt teljesen vállalhatatlan törvényeket is, de akadt néhány, ahol bekeményített, például a nyilvánosság korlátozása terén, nélküle nem derülhetett volna ki a Matolcsy-alapítványok közpénzszórása. Ennyi menti, több jót nem igazán bírok róla összekaparni.
5. Schmitt Pál (2010-2012)
Hálás téma az ordítóan tehetségtelen, de nagyravágyó ember, aki - szabályt erősítő kivételként - végül elnyerte méltó büntetését, megbukott.
Talán már az oviban a hosszú nyelv volt a jele, azzal ért el az életben mindent, hiszen az agykapacitás erre esélyt sem adott. Ahogy reagált a jogos kritikákra akár csak az olyan apróságokkal kapcsolatban, mint a nevetséges helyesírása, már az ország bohócává tették, aztán a plágiumügyben adott magyarázkodásai végképp erkölcsi nullává degradálták. Amire a koronát a durcás lemondásával tette fel, veszíteni se tudott a szerencsétlen tisztán, emelt fővel.
Az utolsó 100 komment: