Elnök úr hazaért és nekiállt csacsogni. Mondhatjuk azt is, hogy mentette a menthetőt. Az OTP-részvény 20 százalékot zuhant alig több mint két nap alatt, nem volt tehát rossz ötlet megszólalni. Talán hamarabb kellett volna. A kedélyek mostanra kissé megnyugodtak, de Csányi már semmiképp sem jöhet ki jól ebből az ügyből. És ezt csak magának köszönheti.
Mit is mondott az OTP-vezér? Sok mindent, csak azt nem tudjuk még mindig, hogy mi a tripperes péniszért kellett egészen idióta módon elképesztő sok papírt eladni két nap alatt? Rendben, hogy aktívabb portfóliókezelés, meg hogy elment külföldre és már előtte megbízást adott. De annyi akkor is elvárható, hogy ne döntse be az árfolyamot. Ha kijön egy rossz hír, mely amúgy is nyomás alá helyezi a kurzust, akkor neki, mint első számú cégvezetőnek pont tilos el giga tételben eladnia. Ehhez képest elismerte, hogy a rossz hírek nyomán lejjebb tette a limitet, amivel szimplán olajat öntött a tűzre.
Csányi hatalmasat hibázott, ezért egy bocsánatkérés sem ártott volna. Ehhez képest máig nem derült ki, hogy tényleg nem fogta fel, mit művel, vagy az áresést belekalkulálva öntötte ki látványosan a papírokat. Csak az biztos, hogy a zuhanás mértéke és a nagy médiavisszhang meglepte, a balhé kapcsán ébredt rá, hogy a tűzzel játszott.
Noha semmivel nem tudta alátámasztani a hatalmas tételes kitárazást, alapvetően profin nyugtatta meg a piacokat és az ügyfeleket. Egy kósza álhírtől eltekintve nem merült fel komolyabban, hogy baj lehet a bankkal, de ez az egy is figyelmeztető jel, hogy milyen könnyen jönnek a fals infók, melyek bizonytalanságot okoznak. S azért az könnyen belátható, hogy tartós kárt okozott saját részvényeseinek.
Csütörtökön már egyértelműen arról szóltak a sajtóhírek, hogy a bankoknak legnagyobb kárt okozó devizahiteles-mentés ötlete lekerült a napirendről, az OTP-részvények alig több mint a felét tudták ledolgozni korábbi veszteségüknek. Ez pedig már döntősen Csányi sara. De ez mit se számít. Ha lesz is pár részvényes, aki felveti felelősségét a következő közgyűlésen, úgyse lesz annyi támogató, hogy a széke meginogjon.
Továbbra sem tudjuk tehát, pontosan mi történt, milyen játszmák zajlanak a háttérben. Van azonban még két figyelemre méltó momentum az ügyben. Elnök úr igen frappánsan küldte el a halál faszára az őt leoligarcházó főtrafikmutyerátor Lézer Janót, amihez e helyről is gratulálunk. De Viktorról nem volt egy rossz szava se. Nagyjából úgy, ahogy Demján "dögöljönmegmindenbölcsész" Sanya is tette, amikor rájött, hogy bizony takarékszövetkezet ügyben Csányi druszájához hasonlóan bizony ő is át lett kúrva a palánkon. Mindketten szerették volna a nagy biznyákot, de kiderült, hogy a Vezér közelebbi haveroknak szánja. Demján épp az átalakítás kormánybiztosát fikázta, de a Csúti Nérónak így is benyalt híg fosig. A két Sándor tehát még bízik abban, hogy csurran-cseppen Viktortól valami, dörgölőznek is rendesen, inkább csak magukban anyázzák a Vezért.
Az pedig már business as usual, hogy a PSZÁF még vizsgálatot se indít az árfolyambedöntés ügyében. Amikor a spekuláns spekulált, agyonfingatták a kis genyát, de amikor saját bankja árfolyamát dönti be a cégvezető, az a világ legtermészetesebb dolga. Hát így, 2013 közepén Magyarországon.