Demján Sándor seggéhez annyira hozzátapadt már a nyereg, hogy azt hitte, össze is nőtt a paripával. Az élete igencsak zsúfolt volt, mert amellett, hogy a saját kis szarjait igazgatta, még egyeztetésekre is járkált a Parlamentbe, meg minden egyéb helyre, ahol a kormányközeli hallgatóság itta a szavait. Aztán jött ez a Viktor gyerek, aki tegnap még a térdén lovagolt Sanyi bácsinak, és hirtelen kirántotta alóla a takarékszövetkezeteket.

Beindult persze a levelezgetés, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökeként elmesélte, hogy az nem járja, hogy csak úgy beavatkozzanak a tulajdonosi struktúrában és tessék már ezt végig gondolni. Aztán miután Viktor válaszlevelében nagyon udvariasan elmondta, hogy leszarja, jött még egy levél, kínos udvariaskodással telerakva mint "Tudja, hogy a miniszterelnök sokat dolgozik, de ez a törvény mégis rossz lett." Az eredmény meg az, hogy Sanyi bá bukja a takszöv bulit. Mert nyilván túl befolyásos lett, túl sokat pofázik és ami a leginkább idegesítő, akkor és azt mond, amit akar. Így ár-érték arányban túl kevés értéket hoz már az öreg a kormánynak, inkább keresni kell egy lelkes utódot.

Nagyjából hasonló volt a helyzet a másik Sanyi bácsival is. Kellemetlen jelenség kétségtelen, övé a fél agrárium, Villány és még egy bazinagy bankja is van, amelyet ráadásul olyan ciki "a külföldi mocskok, szívjatok" dumával fingatni. Ez nyilván sok volt, még akkor is, ha minden bajnokin közös páholyban szotyiztak vagy tökiztek Viktorral. Lehet, hogy ott unta el Viktor, hogy minden lesnél és szögletrúgásnál szemrehányást tett? 

Az eminens levelezős kisfiú után jött a bepöccent kiskrapek, aki úgy gondolta, hogy ha a szomszéd bácsi ígérete ellenére nem ad egy marék mogyorót a hörcsögnek, akkor ő majd a kis höri szétszabdalt testét szépen elhelyezi a szomszéd bácsi lábtörlőjén. Csak a miheztartás végett.

Az új kedvencek egyike a fő Fidesz-szócső töretlen finanszírozója, a buszos Széles. A hála jeléül, s hogy a továbbiakban is kitartson a mostani lelkesedés, kapott egy zsíros bizniszt, hulla drágán adhatja a buszait a BKV fostalicskái mellé. Azért az látszik, hogy sokat nem kapott az öreg, aki nyilván nem annyira szalonképes már, hogy valami pártbuliban egy asztalnál egyék vele a kaszinótojást, de ennyit momentán megér. A kisfiúk többsége amúgy is elvan a buszok tologatásával, nem is kell más.

Azt azért jó ha szem előtt tartja a hírlaptulajdonos, hogy ez a fasza kis buli nem fog örökké tartani. Ha sikerült szemrebbenés nélkül a két Sándort eltaszajtani az útból, akkor a hájfejen sem fognak sokat gondolkodni. Fingik egy büdösebbet, és már nem is lesz akkora kedvenc. Vagy ha jön valaki még nagyobb lelkesedéssel és kisebb igényekkel.

Nagy kérdés a legújabb, s egyben régi kedvenc. Csányi egykori alelnöke alap Fidesz-tag volt, mégis valamiért hátra sorolódott. Most azonban egy pillanat alatt előállt összefonódott ügyleteivel, amelyben a Posta, az FHB, a Takarékok és még ki tudja, mi a része. Nyilván nagy benne a bizonyítási vágy, szívesen túlad azon, amihez nem ért, és csinálja Viktornak, amihez igen, jelesül a takszövök bekebelezését. Azért nagy kérdés, mennyiben bízik magában és a fiúkban, elvégre egyszer már megszívta a srácokkal.

Van még az aprólék kategória olyan alakokkal, mint Töröcskei István, aki az ÁAK vezérigazgatói széke mellett még sütöget némi pecsenyét Demján mellett a Gránit és a Széchenyi Bankban, kikapart egy kicsit a Jeremie II-ből is. Ha már Demján, akkor érdemes megjegyezni a takarékok lenyúlását megúszó, újabban szállásadóként is funkcionáló házibarátot is - e helyt különdíjat érdemel Áder János, a nagy törvényvisszadobó is.

Érdekes, hogy az öreg háttérbe szorítása lényegében úgy történt, hogy több kisebb kaliberű figura került utána pozícióba. Vagyis arra azért kínosan ügyelnek a srácok, hogy nehogy újabb mamelukokat nevelgessenek az állam bőtejű mellén, inkább olyanok kellenek, akiket a kellő időben egy pillanat alatt el lehet tüntetni. Már csak azt nem tudom, ki cserélgeti a pozikat: Viktor vagy Lajos?