Végre eltelt ez a nyomasztó négy év, vesztettünk sok illúziót és csalódtunk nagyokat. A cikluszárás apropóján összegyűjtöttük azokat a figurákat, akiknek zsírosbödön körüli sündörgése kitűnően jellemzi a rezsim működését. Hihetetlen, hogy holnap az fog kiderülni: továbbra is ezek az arcok kellenek a ruppótlan bégető többségnek.
A dörzsölt hazug politikus
Tipikus példája Rogán Antal. Munkásságát sok posztban dokumentáltuk, zsenialitását az adja, hogy mindig tudja, mit akar hallani a nép, szemrebbenés nélkül képes hazudni, e mellett mások szarját is nagy kedvvel lapátolja a kerítésen túlra. Közben felépítette saját kultuszát. Külön gusztustalan bulvárlapot jelentet meg közpénzen csak azért, hogy magát fényezze, a cél érdekében felhasználja becses nejét és tiltakozni még nem tudó kölkeit is. Nincs is olyan mocsokság, amibe belebukna. Versenyben volt: Lázár János
A segg pártkatona
Tipikus példája Tállai András. Kilóg a kapa a szájából, de államtitkárnak megteszi. Értelmes mondat évek óta nem hagyta el fogai ketrecét, de néhány óra magolás után szóról szóra és vigyorogva löki a kiadott pártdumát. Önálló gondolatainak éves szummája a nullához konvergál, de Kövesden ő az úr. Picsába küldi az éhségmenetet,de jó elvtársként 400 milliót kap közpénzből, hogy szaros focicsapatának stadiont építsen, majd újra ennyit, mert még nem lett kész a lelátó. Stadion nélküli negyedbites kategóriában versenytársa Selmeczi Gabriella, stadionos helyi kiskirályként pedig Mészáros Lőrinc
A művész
Tipikus példa: Ákos. Lehet nem szeretni a mély értelmű popzenét - ez persze oximoron, de mindegy -, lehet mondani, hogy a szövege okoskodó és modoros, a zene meg akkor volt értékelhető, amikor még az egészet a Depeche Mode-tól nyúlták, ennek ellenére tény, hogy Kovács Ákos a honi könnyűzene egyik meghatározó alakja. És ha mellette mondjuk Korda György mammammázik mint másik meghatározó figura, akkor előbbi sokkal inkább képviseli a minőséget. Igen, az kicsit bántó, hogy kenetteljes arccal csinál zsák pénzért szignálokat és egyértelmű fideszes kötődése okán több tízmillió forintos megbízásokat kap, miközben eljátssza a társadalomkritikust, de nem ennek köszönheti sem a karrierjét sem a vagyonát, és ez nem akármi.
Az úgynevezett művész
Naná, hogy Kerényi Imre. A rendező, aki minden jó ízlésű művész és műkedvelő szemében csak egy mócsing. Ha maradt volna a világot jelentő deszkánál, nem lett volna semmi baj, biztos lett volna, aki szereti, Viktorék meg adtak volna neki egy színházat valahol, azt jóccakát. De a művészet nagy döntnökének ez nem volt elég. Ő több akart lenni, olyan, aki festményeket rendel az alaptörvény illusztrációjához. Akit a kulturális értékek őrzéséért és a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásáért felelős miniszterelnöki megbízottnak hívnak, az persze már alapból nem vehető komolyan, és ez ki is csúcsosodott a Magyar Krónika ötletével. A kinyíló pitypang és egyéb baromság mindenkinek iszonyatosan ciki volt, a Kerényi által szerzőként felhozott művészek mellett Navracsics Tibornak, de még a tévedhetetlen Orbán Viktornak is. Ha nem lenne ekkora hatalma, jóízű lenne a röhögés, így inkább szenvedős. Kistestvére Fekete György, a meg nem értett építész, akinek Spiró György nem elég jó író.
A Sith lovag
Lajos rejtőzködő, háttérből birodalmat építő figura. Ha neki kell valami, akkor azt megszerzi, nem számít, hogy ezért Csányi vagy Demján kaliberű arcokkal kell-e összetűzni. Közgép Lajos visz minden zsíros közbeszerzést, csak nála lehet hirdetni, neki viszont nem kell fizetnie semmit. Van rádiója, tévéje (jaj, az nincs, bocsánat, a korábbi menedzsment szórakozásból vett magának egyet), mi kell még?
A nyalonc főszerkesztő
Tipikus példája: Borókai Gábor. Profi, de többnyire irritáló politikai újságírókkal vette körbe magát, s az irgalmatlan mennyiségű állami hirdetés jóvoltából várhatóan még sokáig tolhatják a Fidesz szekerét. A leplezetlenül viktorista Nemzettel szemben a Heti Válasz eljátssza, mintha időnként kritikus lenne, de ez mese habbal, a cél az értelmiség agymosása. Borókai ráadásul fájdalmasan nem tud írni, mégse bírja ki, hogy ne csináljon magából hétről hétre bohócot a silány minőségű, általában az ellenzéket gyalázó, az alapvető összefüggéseket is félremagyarázó jegyzetekkel.
A teljesen megzakkant ex-szakember
Tipikus példa Barcza György. Egyedvisszafejlődése igen látványos: az egyik legismertebb és legnépszerűbb banki elemzőből küzdötte le magát addig, hogy megállás nélkül a rezsimet éltesse és noha fingja nincs az újságíráshoz, főszerkesztőként tönkrebassza korábbi kedvenc lapunkat, a Napi Gazdaságot. Rejtély, hogy valaki, aki egykor éles elmével látta át a makrogazdasági és pénzpiaci összefüggéseket, hogyan süllyedhet odáig, hogy századvéges bábként egy börtöntöltelék könyvével próbálja kinyírni a másik politikai oldalt.Talán többre számított: mi is simán elhittük, hogy van esélye komoly pozira, de még a jegybankba is megbízhatóbb debilek kellettek. Tehetséges követője, egyelőre enyhébb tünetekkel: Orbán Gábor, aki profi kötvényportfólió-menedzserből lett keményvonalas államtitkár Misinél. Versenyben áll vele Hoffmann Rózsa is, aki az oktatásban szinte mindent szétbarmolt, amit lehetett, ami azért nagyon meglepő, mert pár éve még ismert és elismert iskolaigazgató és egyetemi tanár volt.
Igazi debil gigapoziban
Sokan kerültek és kerülnek érdemtelenül magas poziba, de Matolcsy viszi a prímet, az biztos. Miniszternek is gázos volt, a feritéllel, piros pöttyös seggekkel és ahogyan alapvető összefüggéseket magyarázott el úgy, mintha a Higgs bozont találta volna meg. És amikor már azt hiszed, nincs tovább, akkor van, a jegybank. Ahol járt, mindent szétkúrt, a minisztériumból ugyanúgy spricceltek el az épeszűek, mint az MNB-ből. Egyetlen esélyünk, ha a piac már beárazta a kreténséget. Hozzá hasonló, de több szempontból eltérő Doubravszky György. A nagy semmihez nem értő, aki majdnem magasra jutott, de hála istennek visszaállt a világ rendje és kitoszták a jegybankból végre a devizahitelesek meg nem mentőjét.
Az álcivil hívő
Már az önmagában észveszejtő kreténség, hogy valaki egy igen nagy támogatottságú kormány mellett szervez folyamatosan demonstrációkat, de persze miért ne, ha van több tízezer birka, aki bedől az olyan lózungoknak, hogy Magyarországot külső támadás fenyegeti, meg hogy ha nem mutatunk erőt, a pénzhatalom titokzatos urai eltávolítják Viktort a hatalomból. A birkamenetet szervező Civil Összefogás Fórumot és több más hasonló nyalonc szervezetet természetesen közpénzből támogatják, de az Csizmadia Lászlót nyilván nem zavarja, sőt, természetesnek veszi. Nála nem kérdés, hogy elkorcsosult agyával őszintén hisz a rezsimben és meg van győződve arról, hogy cselekedeteivel hazája érdekét szolgálja. Sose jön rá, hogy őt is mennyire átbaszták a palánkon, Lajos és Árpi két pofa sör között nagyokat kuncognak ezen a típuson.
Bukott régi oligarchák
A vén hülyék, akik azt hiszik, csak mert övék a fél ország, már az így is marad. Hát a szart. Ekkora pofára esést ritkán látni. Nem azért, mert a mindenki által utált bunkó végre elnyeri jutalmát, hanem mert a legendásan mindig mindenkivel jó kapcsolatot ápoló vének szaladtak neki a falnak. Demján hatalmasat szopott azzal, hogy a takarékok fölé teszi a kormány anyaként a Takarékbankot, amelyhez neki kurvára nem lesz semmi köze. Csányit pedig a bankadó, tranzakciós illeték és egyéb OTP-fingató cucc mellett Lázár János is idegesíti, leoligarcházza, és még a húsbizniszének is konkurenciát teremt. Mindketten pislogtak, mint hal a szatyorban, hogy velük ezt meg lehetett csinálni. Hát meg, hapsikáim.
Végül a kakukktojás, a plusz 1, aki ad némi reményt: Ángyán, a tisztességes
Biztosan minden bagázsban vannak jobb és kevésbé jobb figurák, de jellemzően nem azért ugranak ki egyesek a lekváros bödönből, mert a benn lét erkölcsileg tarthatatlan. Nyilván ehhez már nagyon büdös bödön kell. A Fidesz ebben jobban teljesített: a volt államtitkárt sikerült a földtörvény mutyival még a párt környékéről is eltakarítani. Pedig komolyan vette a fideszességet, hiszen a hozzá dörgölőző szocikat is visszazavarta a hátsó sorba. Mindig kár, ha ilyen tagok eltűnnek a politikából, de valószínűleg ő személy szerint sokkal jobban járt ezzel.
