Nincs is jobb dolog az egyén szabadságánál, éljen a magántulajdon szentsége, alap a szabad verseny, a jogállam a minimum, el a kezekkel a demokratikus intézményrendszertől. Picsán rúgandó, aki szerint helyén való a vallásszabadság korlátozása és az, hogy az állam beleugathasson bárkinek a magánéletébe. Ezek szerint noha én csak normális átlagfasznak tartom magam, de definíció szerűen libbant vagyok. Akkor viszont miért ver a víz minden mások pillanatban az eszme felkent hazai képviselőitől? Az elmúlt hetekben újra ráébredtem.
Első példa: Fodor Gábor és bandája, az úgynevezett liberálisok. Tíz megszólalásukból kilenccel mélyen egyet lehet érteni, ráadásul van olyan ügy, melynél egyedül ők merik bevállalni a tutit. Igen, ne hosszabbítsák meg a szaros devizahitelesek kilakoltatási moratóriumát, mert azok is elhiszik, hogy nem kell törleszteni, akik tudnának. Szétcseszik a fizetési morált, hosszaú távú károkat okoznak. Csak ő nem szavazta meg a demagóg devizahiteles-mentő csomagot, riszpekt. De amikor azt érezné az ember, hogy a múlt minden genyósága ellenére egy kicsit közel áll hozzá valakinek a gondolkodása, kiderül, hogy nevezett egyén két szavazatért megdugná bármely családtagját, akár a gyűlölt Fidesszel is kokettál.
Az SZDSZ-t megérdemelten küldték a lecsóba a szavazók annak ellenére, hogy alapelvekben a leghaladóbb vonalat képviselte. A kérlelhetetlen és mindenen áthatoló liberalizmus egyik nagykövetének tűnt Eörsi Mátyás, akiről tényleg azt hittem, hogy soha semmilyen körülmények között nem tagadja meg alapelveit. No erre is sor került, meglehetősen undorító körülmények között. Az ember, aki az Orbán.rezsim egyik legalaposabb kritikusa, valamint az uniós politikai folyamatok profi elemzője, Pásztor-ügyben gondolkodás nélkül csulázta szembe magát és rombolta le mindazt, amit 20 év alatt magáról kiállított. Értem én, hogy a DK-nak ki kell menekülnie az elbaszott politikai korrektség béklyójából, a megboldogult SZDSZ legnehezebb örökségéből, de ezt tehetné lassan, megfontoltan. Persze Eörsi senkit se érdekel, a tömegek érteni fogják a váltást, a demagógiát profin alkalmazó Feri újra Viktor legnagyobb ellenfele, de fáj, amikor ennyire látványosan fordul ki valaki önmagából a politikai cél érdekében.
Kiderült tehát, hogy a szent és sérthetetlen liberális elvek is addig élnek, amíg szükség van rájuk, de vannak, akik sose változnak, s pont ezzel mutatják, miért gyűlölte meg őket a nép. Kezemben a Magyar Narancs június végi száma. Benne sok fontos cikk: érdekes interjú Ungváry Krisztiánnal, oknyomozás a politikusok vadászatairól, háttér Lézerjani pénzeiről, a kormány napidíjmutyijáról, satöbbi. A legjobb és legkorrektebb hetilap lehetne, ha nem tengne túl benne lenézés mindenkivel szemben, aki nem az ultraliberális vonalat követi. A vezércikket elég elolvasni, hogy az ember undorral meneküljön: nyilván poénból, de a lengyel lehallgatási ügy kapcsán azon mókáskodik, hogy milyen cinkes, ha a Putyint leszopó Orbán Viktoron élcelődnek európai vezető társai, például "miszter prájm miniszter, valami van a szája szélén .. ja csak egy mozsa, áj em szorri". Vagy: "kínos lenne, ha valaki a férfivécé felé biccentgetne fejével és egy papírlapra ráírná, hogy 1 gáztüzelésű és 1 szénerőmű + 1,5 milliárd, de gumival."
Mi ezen a trágár blogon nem mennénk el soha addig, hogy egy politikus szája szegletéből csöpögő spermán poénkodjunk, vagy bárkit orálisan kielégítő büdös kurvának nevezzük a nem szimpatikus arcokat. De a Narancsnál az a módi, hogy az ellenfelekről minden ocsmányságot lehet szabadon, de ha valaki véletlenül nem a kötelezően előírt pozitív kicsengésben használja a cigány, a zsidó, vagy a meleg szót, akkor elfogy a humorbonbon, ordenáré üvöltözés és gyanúsítás indul rasszizmusról, antiszemitizmusról, homofóbiáról, ugyanolyan szélsőségesnek láttatva a rettegőket, mint akik ellen valóban küzdeni kell a túloldalon. Ez a lapszám önmagában jól mutatja, miért hajtotta el a halálba az SZDSZ-t a nép, én viszont csak állok a semmi közepén és nem értem, miért nincs a liberalizmusnak egy normális, túlérzékenységtől, túlkapásoktól, önnön felsőbbrendűségének képzetétől elszakadni képes képviselője Magyarországon.
