Most, hogy Rogán Tónival az élen a pofátlan politikusok is belefolytak a brókerügybe és undormány baromságokat beszélnek, talán nem árt kicsit leakadni a sok hozzá nem értőről és a lényegre koncentrálni. Úgy tűnik kikerülhetetlen, hogy a vörösök és a narancsosok egymásra tologossák a szart, mi megpróbáljuk röviden összefoglalni a lényeget: a legfontosabb állításokat és a legkínzóbb kérdéseket, amelyekre a további veszteségek elkerülése érdekében sürgősen válaszokat kellene kapjunk.
A legfontosabb állítások:
Az Buda-Cash Brókerháznak a kilencvenes évek végén és kétezres évek elején nagyon rossz híre volt. Akkoriban a legagresszívabb módszerekkel vetettek a brókerek részvényt az ügyfelekkel és szinte bárkit felvettek az utcáról, aki rá tudta bírni az ügyfeleket a kereskedésre. Nagyjából mint a Wall Street farkasa című filmben.
Később elültek a céggel kapcsolatos aggodalmak. A tőzsdei forgalom összeesett, abból nem lehetett megélni, a magyar brókercégek többsége elment a deviza irányába. Ez kurva nagy biznisz, nagy tudás se kell hozzá, kismillió cég kaszál azon, hogy kapzsi idióták millióit csábítja a nagy nyerő ígéretével, aztán 99 százalék tönkremegy pár hónap után. Amelyik cég a forexen üzleten veszít, az vagy teljesen dilettáns, vagy szétlopják.
Azért okozott méretes pofára esést az MNB bejelentése a 100 milliárdos síbolásról, mert semmi előjele nem volt. Az, hogy több mint 15 éve indult a sztori, arra utal, hogy már az 1998-as orosz válságban, majd a 2001-es techlufi-pukkanásban szétszopta magát a Buda-Cash. Ez könnyen lehet, akkoriban keményen tolták a saját számlát a brókerek, meg a lombardhitelt az ügyfelek, mások is estek térdre, csak be is zártak.
Hihető, hogy a következő években új pénzek bevonásával, bankvételekkel próbálták elfedni a bukót, de az, hogy ez 15 évig sikerült, semmiképp sem szokványos, mondhatni, ilyen még sehol nem volt a világon. Olyanra több példa volt, hogy egyetlen bróker hatalmas veszteséget okoz, vagy bedönt bankokat elcseszett ügyletekkel, a tét emelésével és ezzel párhuzamosan hamisítással. De ezek pár hónap alatt mindig kibuknak.
Lényegében tény, hogy a januári frankeleresztésen orbitális bukóba szaladt bele a Buda-Cash. Az, hogy ennek a hamisításán bukott ki most a balhé, vagy sem, kurvára mindegy. A legvalószínűbb verzió, hogy az önfényező MNB is és a Buda-Cash vezére is részben igazat mond, tehát az MNB szokottnál alaposabb vizsgálata is kellett és a főbróker is valóban csicsergett – amikor látta, hogy elkerülhetetlen a dőlés. Gondolta, jó lesz majd ez enyhítő körülményként.
Ebben az elbaszott országban még egy ilyen ügyet is sikerült teljesen átpolitizálni. Lényegtelen, mit mond Rogán, mert egy célja van, a szokott módon hazudozva a túloldalra kenni a felelősséget. Lényegtelen, mit mond bármelyik fideszes, mert a cél a haverok által vezetett MNB mentegetése. De az az ellenzéki böfögés is komolytalan, mely a Fidesz felelősségét firtatja. Ez egyelőre színtisztán szakmai kérdésnek tűnik, irgalmatlan nagy hibának az elmúlt 15 év tőkepiaci felügyeleti szervei részéről, kivéve az elmúlt pár hónapot.
Az az MNB, amely kikéri magának a bárkiben felmerülő jogos kérdéseket csak azért, mert egy ellenzéki párt is mondja, elhúzhat a sunyiba. Nehogy már arra lehessen hivatkozni, hogy másfél éve kezdődött az időszámítás, amikor összevonták a PSZÁF-ot és az MNB-t. Nyilván illúzió, de kifejezetten jó lenne, ha az a köztévé, mely még a bukás előtti napokban is szinte minden este buda-cashes elemzővel próbálta kimondatni, hogy kurva jók a magyar gazdasági adatok, most a helyén kezelné a történetet és csalók-sikkasztók mellett a felügyelet felelősségét is feszegetné.
S a kínzó kérdések:
A legfontosabb, amitől bokán fosta magát az MNB: hogy a picsába nem tűnt fel 15 évig senkinek, hogy mi történik? Félő, hogy sose tudjuk meg.
Képes-e a korrekt és gyors vizsgálatra, a szálak felgöngyölítésére az MNB? Legyünk nagyon optimisták, talán igen.
Miért nem vettek őrizetbe a brókercég vezetői közül senkit, ha egyszer megalapozott a gyanú egy ekkora sikkasztásra? Erről tényleg büdös fingunk nincs, de nagyon fura, gyanús.
Szabad-e adófizetői pénzből segítséget nyújtani a bukottaknak? Normális országban válaszunk határozott nem lenne, legyen elég a BEVA által nyújtott kártalanítás, a brókercég kockázatos üzem. Csakhogy normális országban nem lehet 15 éven át így sikkasztani lebukás nélkül és nem mentik meg adófizetői pénzből egyetlen dilettáns fideszes haver által csődbe vitt bank ügyfeleit se.
S végül, mi lesz az ügyfelek bizalmával? Mekkora az esély arra, hogy más cégeknél is kiderül valami hasonló? Van-e terv arra, hogy ha beindul a pletyózás a következő bukásról, megelőzzék az ügyfelek pánikszerű pénzkivonását? Vagy még örülnének is egy ilyen eseménynek, hiszen újabb pénzeket lehet átszivattyúzni az állampapírokba, vagy az államosított bankokhoz?
