Elég sok posztunk kezdődött, vagy ért már véget úgy, hogy ennél mélyebbre már nehéz süllyedni, de még biztos sikerül. Az elmúlt 10 nap azért volt kiemelkedően érdekes, mert a kormány nem a szokott tempóban húzta lefelé a pincébe az országot, hanem mintha perecelt volna a lépcsőn és egy pillanat alatt zuhant több métert. Ez csak azért érdekes, mert lehet, hogy a kopaszok bevetésével és a gátlástalan lopás törvényesítésével már feszegetik a Bozóki Andrást nem olvasó, a liberális autokrácia kifejezés hallatán bambán bámuló átlagbirkák béketűrését is.
Érthetetlen módon kockáztatnak, hiszen a menekültügy a malmukra hajtja a vizet, de amikor kétharmad szerint rossz irányba mennek a dolgok és a hithű idiótákat leszámítva mindenki tudja, hogy ezek lopnak-csalnak-hazudnak, akkor csak addig a pillanatig érezhetik magukat nyeregben, amíg fel nem tűnik egy szinte bárki a túloldalon.
Íme az elmúlt napok mocsokságcunamijával mit üzen nekünk Orbán Viktor:
Kopaszbalhé
A hatalom törvénytelen eszközöktől sem riad vissza céljai érdekében. Ha potenciális veszélyként értékelik a vasárnapi zárva tartásos népszavazást, már nem elégszenek meg a figyelemeltereléssel és hazudozással, hanem verőembereket küldenek. Az sem zavarja őket, hogy egy pillanat alatt összeáll az értelmes fejekben a megbízó személye és az ügy háttere. Ha a csúcsgóré kiadja az ukázt, hogy márpedig erről nem lehet népszavazás, a cél érdekében már BÁRMILYEN eszközt igénybe vesznek. Ez azért komoly ugrás az eddigiekhez képest, Putyin és Erdogan küldheti a gratuláló táviratot.
MNB titkosítás
Itt kapásból három fontos üzenet van. Már az gáz, hogy amikor átvették a boltot 2010-ben, agyonszopatták a korábbi állami vezetőket a bérplafonnal, fizetéscsökkentésekkel, most meg a saját bebetonozott embereiknek az égbe emelik a pénzét. Vagyis a sajátoknak bármennyit, másoknak a semmit.
A 260 milliárd forint közpénzzel gurigázó jegybanki alapítványok nyilvános kontrolljának megszüntetése azt jelenti: az állam pénzét, a mi közös pénzünket a sajátjukként kezelik. Azt mondják, senkinek semmi köze rajtuk kívül. És megüzenték, hogy ez csak a kezdet, több állami cégnél is várható hasonló. Jobb helyeken egy ilyen szándék kiszivárgásába belebukik a kormány, ezért eszébe sem jut senkinek, hogy a közpénzek felhasználásának ellenőrizhetőségét korlátozzák.
A harmadik, szintén brutális üzenet: jogerős bírósági ítéletek nyomán kellett kiadniuk az MNB-alapítványok adatait, ezért inkább törvénymódosítással írják felül mindezt. Az igazságszolgáltatást még nem sikerült lenyúlniuk, ezért ha nem tetszik, amit döntenek, visszamenőlegesen akarják megváltoztatni a szabályozást. Jogi nonszensz, valódi jogállamban elképzelhetetlen az ilyesmi.
Választási bizottság a párt szolgálatában
Kopaszügyben elég egyértelmű, hogy mi történt, de hiba csúszott a gépezetbe azzal, hogy Erdősiné nem személyesen pöcsételt. Nem tudhatjuk, le kellett-e szólni a Fideszhez köthető NVB-tagoknak, vagy maguktól tudták, mit kell tenni, de idealista hülye az, aki azt gondolta, elkaszálják Erdősiné beadványát. A rendszer működik, az üzenet az, hogy akit a megfelelő helyre tettünk, annak tudnia kell, hogy mikor mi a dolga.
Költségvetési szabadrablás
Korlátlanul, ellenőrizetlenül, saját hatáskörben költhet bármennyit a kormány, az illetékes minisztériumnak meg ehhez semmi köze, oldja meg, hogy legyen zsé Viktor bármilyen hóbortjára valahonnan. Magára valamit is adó miniszter abban a percben mond le a picsába, amikor főnöke ilyet kér, de kollaboráns Misitől ez meglepő lett volna. Az üzenet: mi ott páran a csúcson eldöntjük, mire szórjuk az emberek pénzét, mostantól nincs semmi szabály, semmi korlát, azt csinálunk, amit akarunk.
Földrablás Lajostól, milliárdok a spanoknak
Szörnyeteg Lajos földjét azonnal eladják, máshol meg előkészítik a hatalmas kaszát a haveroknak - ezt a mutyit épp a kevés épeszű szoci egyike kiszúrta, beszartak és visszaszívták. Nem új üzenet, de az elmúlt napokban is megerősíttetett: az ellenséget az állami befolyást kimaxolva a földbe kell tiporni, addig nem nyugszanak, amíg levegőt kap és mozog. De a jó elvtársak megkapják a jutalmukat, aki meg egyik se, az magasról le van szarva.
Több üggyel is szintet léptek tehát, a kritikákra kamu-rácsodálkozva brunyálják telibe a jogállami alapokat is. A kérdés egyre kínzóbb: meddig lehet még ezt büntetlenül csinálni? Rémisztő a gondolat, hogy ha két év múlva se lesz ennek a rémálomnak vége. Továbbra is csak remény, hogy ha nagyon esik a népszerűségük, vagy belülről bomlanak, vagy végre jön az a bizonyos bárki kívülről. Vagy feltűnik valaki és ettől indul a bomlás, mindegy. Csak történjen már végre valami.