Alapvetően tök mindegy, hogy milyen jelzőt biggyesztenek az okosok a kiépülőfélben levő rendszerre, az orbáni autokrácia, a haveri kapitalizmus elképesztő károkat okoz. Az is tök mindegy, hogy a főnök valóban azt hiszi, hogy amit művel, az végső soron jó az országának is, vagy pontosan tisztában van a rombolással, amely csak járulékos veszteség az egyetlen fontos tényező, a hosszú távú hatalommegtartás mellett.
Viktor a második ciklusban megmutatta, mi a cél. A demokratikus intézményrendszer leépítése, az állam erejének saját hatalmi célok szolgálatába állítása csak a módszer, a cél a javak döntő hányadának átcsoportosítása baráti kezekbe, a kritikus hangok elnémítása, a teljes klientúrarendszer kiépítése, a megingathatatlan hatalomgyakorlás biztosítása. Nagyot haladt ezen az úton és félő, hogy ha kap egy harmadik ciklust, a folyamat sokkal nehezebben lesz visszafordítható, mint ha valami csoda folytán 2018-ban kap pocakos csodacsatár egy baszott nagy sallert.
Ma is csak a társadalom nagyjából negyede támogatja, de durván a fele utálja, amit Orbán művel. Mégis, komolyan vehető ellenfél híján hatalmas a bizonytalanok és a beleszarók tábora. Egyre kisebb az esély arra, hogy kívülről érkezzen egy olyan új kihívó, aki esélyes lehet 2018-ban. Miközben egyre égetőbb, hogy ha nem sikerül megbuktatni másfél év múlva, a károk jóvátehetetlenné válnak, az optimális megoldás, egy friss, új erő feltűnése és megerősödése irreálisnak látszik. De akkor hogy is bukhat meg Viktor?
Mivel a politikai erősörrend az elmúlt két évben a folyamatos fideszes botrányok, a rendszer egyre durvább lealjasodása ellenére szinte semmit se változott, feltételezhetjük, hogy sokat már nem is fog. Így viszont egyszerű matekozás, hogy mikor lehetne eltakarítani a Fideszt. A jelenlegi választási rendszerben ehhez az kell, hogy a választókörzetek többségében csak egyetlen ellenzéki jelölt induljon a fideszessel szemben. Nem véletlen, hogy nagy erőket fektetnek annak biztosításába, hogy sok kis szerencsétlen hülye álljon velük szemben a túloldalon, akik lehetőleg rühellik is egymást. És ez működni is látszik.
Persze körzetről körzetre végig lehet ezt elemezni és van, amit így is behúz a fideszes, meg van, amit három jelöltnél is elvisz a baloldal, vagy a Jobbik, de a többségnél a Fidesz keményen beszopja, ha csak egy valaki áll vele szemben. Noha a z MSZP és a Jobbik közti átjárást már sokszor kimutatták, nyilván sokan vannak, akik semmi szín alatt se szavaznának például az ex-nácikra, vagy ex-kommerekre. Nehéz is így az egyéni körzetek eredményeit belőni, de nagyon úgy fest, hogy a kérdés ennyire egyszerű: vagy mindenki leküzdi undorát, vagy marad Viktor.
Nyilván ezer kérdés merül fel a pártok oldaláról, például Gyurcsány hajlandó-e engedményt tenni a Jobbik felé, vagy marad a híres elveinél és nagyravágyásánál, amivel esetleg sokadszor segíti hatalomba, vagy tartja ott Orbánt. Az is jó kérdés, hogy milyen kormány lenne az, amiben a mai ellenzéknek kellene együttműködnie. De ha abból indulunk ki, hogy a legrosszabbat, Orbán hatalmának megszilárdítását sikerülne megakasztani, lehet, hogy megérné egyetlen ellenzéki jelöltet küldeni mindenhová.
Mindez persze nem túl biztató, de nincs mese, per pillanat úgy tűnik, ez az egyetlen út ahhoz, hogy Viktor egy választáson bukjon meg. Mi itt a Mentális stábban azon agyalunk, hogy ha az érintett pártok felkínálnák a lehetőséget ehhez, élnénk-e vele. Tudnánk-e Vonára szavazni, ha ezzel bukna a Fidesz? Géza még azt mondja, nem, én jobban hajlok arra, hogy a Fidesz pusztítását látva egy hányózacsival a kézben, de behúznám azt az ikszet a nemfideszes akárkire.
Megér ennyit? Nyomj egy szavazatot!
