A rendkívüli helyzetre tekintettel visszaszorítom magamban a vélemény-kinyilatkoztatási kényszert, inkább összefoglalom, mi történt járványkezelés gyanánt Magyarországon az elmúlt két hétben. Ez alapján ítélje meg mindenki, hogy bízik-e az államban, abban, hogy szakszerűen reagál az eseményekre, vagy inkább úgy érzi, csak magára számíthat.
Már csak napok voltak addig, hogy az első koronás beteget diagnosztizálják, az egyik narancsos megmondóember március elején megírta, hogy nincs semmilyen járvány, csak a tuggyukkik propagandája híreszteli ezt. De az egész kormánymédia az első szakaszban bagatellizálta az egészet és hisztériakeltéssel vádolta a független sajtót, amely beszámolt az eseményekről és számos tudományos jellegű cikkel is segítette az emberek felkészülését.
Mióta megjelent a betegség az országban, elég komoly mértékben eltér egymástól a valóság és az, amit a kormány kommunikál. A legnagyobb difi ott van, hogy van-e nem csak elegendő, de megfelelő védőfelszerelés az egészségügyben. Az érintettek szerint nincs, a kormány szerint van. A külső szemlélőnek meg el kell döntenie, hogy az összes panaszkodó orvos és nővér hazudik, vagy a kormány tolja a kamut.
Az első héten az arrogancia odáig ment, hogy mindenkit, aki elmondta a valós helyzetet ez ügyben, politikai haszonszerzéssel vádoltak kormánypártiak. A kormánymédia közben átváltott a sikerpropagandára, arról ír, hogy milyen zseniális a magyar válságkezelés, ellentétben más országokkal. Közben gyalázza azokat a létükért küzdő független lapokat, amelyek a valóságról számolnak be, ennek kicsúcsosodása volt az azóta háttérbe húzott kommunikációs zseni ámokfutása. Porszem akkor került a gépezetbe, amikor Orbán napon belül változtatta a véleményét: reggel még nekiment a tanároknak és kikelt az iskolabezárásokat javasolók ellen, délután bejelentette a zárást.
Miközben egyértelműen pozitív, hogy elég gyorsan bejelentettek gazdaságösztönző mentőlépéseket, az is tény, hogy például Gulyás Gergely kapitális baromságokat beszélt, amikor azt mondta, a 65 éven aluliak fertőzzék meg egymást nyugodtan.
Az elmúlt két hétben a figyelmes szemlélő azt látta, hogy világszerte néhány kivétellel minden ország abból dolgozik, amit az ázsiai járványkezelésben hatásosnak bizonyult, illetve amit a világ járványügyi szaktekintélyei mondanak. De a magyarnak ez kevés, ide most is unortodoxia kellett, a kormány nem sokat csinál meg a WHO ajánlásaiból, de közben mégis azt mondja, azoknak megfelelően cselekszik. A WHO folyamatosan nyomja, hogy tesztelni, tesztelni, tesztelni, illetve a nyitottság, pontos adatszolgáltatás és hiteles kommunikáció a legfontosabbak a járvány megfékezésére. Ehhez képest a lehető legminimálisabbra szűkítették a tesztelést, ennek ma az az eredménye, hogy a kimutatott fertőzések számához képest sokan haltak meg. Józan paraszti ésszel kiszámolható, hogy szélesebb teszteléssel sokkal nagyobb lenne a fertőzöttek száma.
Ami a nyitottságot illeti, az óriásplakátokon is reklámozott hivatalos információs oldalon nincs érdemi infó, tele van MTI-hírekkel. És mi vagyunk az egyetlen ország a világon, amely nem közöl területi adatokat. De kérdéseket sem lehet már feltenni, mert előre kell küldeni és csak arra válaszolnak, amire akarnak. A legkirívóbb példa: ép ésszel érthetetlen, hogy miért sétálhatnak be a mai napig ellenőrzés nélkül sok válsággócból a repülővel érkezők az országba?
Többször rákérdeztek erre újságírók és egyszer se kaptak választ, Gulyás rossz számot, sokkal kevesebbet mondott a spanyolországi fertőzöttekre, meg azt, hogy az operatív törzset kell megkérdezni. Előző nap megkérdezték az operatív törzs emberét, aki azt mondta, a járványügyi szakértők javaslata alapján születik döntés. De azt senki se tudja, kik azok. Spanyolországban lassan 30 ezer a fertőzöttek száma, ami újabb duplázás, mióta Gulyás félrebeszélt. Mégis, a mai napig szabad, ellenőrzésmentes a bejárás a reptéren, naponta több százan jönnek be így. De például volt olyan, hogy valaki elmondta a háziorvosának, honnan jött, az rögtön jelentette és azonnal karanténba dugták. Ez nem káosz és felelőtlenség? És nem tudjuk az okát.
A szegedi rektor elképesztő felelőtlensége, a saját maga által hozott szabályok telibe szarása, betegek veszélyeztetése akár egyéni bűnnek is nevezhető, de ezt majd akkor jelenthetjük ki, ha kiderül, milyen következménye lesz.
Itt tartunk most. Csak sejthetjük, hogy hány fertőzött mászkál közöttünk és csak reménykedhetünk, hogy a lezüllesztett egészségügyi rendszer bírja majd a strapát.
Hatalmas köszönet mindenkinek, aki az egészségét kockáztatva dolgozik értünk és húzzon mindenki a bús picsába, aki felelőtlenségével veszélyezteti a védekezést, aki még mindig bagatellizálja a helyzetet. Már látszik, hogy Amerika is a felelőtlenségének áldozata lehet, nem ússzák meg a durva járványt. Mi ne legyünk hülyék, vigyázzunk magunkra és másokra! Akkor is, ha a kormány nem a máshol bevált szabályok szerint játszik.