Nem vagyok egy nagy punk-rajongó, de természetesen tudom, mi az a Hétköznapi Csalódások. Eddig is tudtam, ennek fényében nem jártam soha a koncertjeikre, mert nem érdekelt. Ahogy a CpG vagy a Macskanadrág vagy a Fürgerókalábak sem. Ettől teljesen függetlenül hagy hidegen a raktárkoncertes kínlódás, aminek már az elnevezése is szánalmas, de hát mindegy, ha pénzt kapnak a zenészek, kapjanak, inkább, minthogy V. Judit minisztériumi dolgozónak legyen még egy sufnija.
Szinte biztos vagyok benne, hogy eme két érdektelen témát illetően egy húron pendülök a lakosság jelentős részével. A két viszonylag érdektelen halmaz metszete pedig az érdektelenségi skálán exponenciális értéket vesz fel. Vagyis alapesetben a tízmillió magyar közül 9,99 millió magasról leszarná, hogy milyen koncertet rögzített raktárilag a PiCsa. Ez a kiindulópont.
Ehhez képest ezeknek a zseniknek, akik ezt az egész nyomorult cirkuszt levezényelték, sikerült akkora hírverést csinálniuk, hogy a PiCsa-videók látogatottsága épp most szökik az egekbe. Ha eddig nem tudta a szubkultúrát leszámítva senki, hogy van nekik egy Viktor című számuk, hát most majd megtudják. Ha eddig nem tudták tömegek, hogy az énekes Soros feliratú pólóban lép a színpadra, most majd megtudják. És ha eddig valami rejtély okán nem tudták tömegek, hogy a kormánypropaganda milyen kicsinyes és szarrágó, hát most majd megtudják.
A történet maga meglehetősen abszurd. Meghirdette a kormány a raktárkoncerteket, amelynek keretében ötmilliárd forintot szánnak koncertfelvételek készítésére - az öt jard nagy része persze nem a zenészeknek megy, csak aranyba csomagolják a párizsis zsömlét, de ez legyen a legnagyobb lopás tényleg. A zenekarokat a fesztiválszervezők válszthatják ki, és hát ez a statisztika egy ilyen huncut dolog, így kijött, hogy a PiCsa is kap ötven percet. Elképzelem, ahogy az öreg punkok könnyesre röhögték magukat. Ők ebből a poziból már nem veszthettek semmit.
Ment a szarakodás, hogy ezt nem kéne játszani, azt nem úgy kéne, le kéne venni a Soros-pólót és hasonlók. Aztán az egészet összerakták úgy, hogy a cinkes részeket kivágták, az énekest végig premier plánban mutatták, hogy ne látszódjon a pólója, a konferanszié szerepét betöltő bóhocot meg kivagdosták, pár nappal később meg még jól el is verték - részletek itt. A videót el akarták sunnyogni.
Kár, hogy ez már nem a 80-as évek, és van az úgynevezett internet. A PiCsa ugyanis szépen felpakotla a sztorit a facebookra (most már aztán tényleg be kell zúzni ezt is a picsába, nem állapot ez), a hír meg felrobbant. A jutubra felrakott koncertfilmet 32 ezren nézték meg eddig - a Moby Dick felvételét kábé négyzeren, a 30Y-ét 1200-an, az R-Go csikidammját hatezren, Horváth Charlie-val meg 9500-an néztek az ég felé. Ákosnak is jól jött volna egy kis reklám, egyelőre 15 ezren áll a videója.
Szóval alapos kis reklámot kapott a PiCsa, megköszönhetik a töketlen csinovnyikoknak. Ha ezek a szupertehetséges cenzorok isznak egy deci kevertet, kussban maradnak és szépen felveszik a koncertet Viktorostul, Sorosostul, bohócostul, majd felrakják az eredményt az erre rendszeresített felületre, nem nézték volna meg többen ezt az ötven percet, mint az Moby Dick műsorát, az tuti. Ehhez képest sikerült akkora parasztlengőbe belesétálniuk, hogy tényleg öröm nézni. Azóta a Raktárkoncetre is felkerült a videó.
Ebből is látszik, hogy mennyivel okosabb volt Aczél elvtárs a három T-vel, mint Rogán, Habony és a többi hasonszőrű. Persze Aczélnak jól jött, hogy negyven éve még nem volt internet, ez is biztos. De Rogánéknak is csak azt az egyet kellett volna megtanulniuk az elmúlt pár évben, hogy ezek a szánalmas kis prosztóságok úgyis kiderülnek. És ha nem ők irányítják a kommunikáció menetét - hanem mondjuk ilyen PiCsa-féle figurák - akkor az olyan lesz, mintha titkolózási célzattal a teáskannába finganának bele.