Tegyük a szívünkre a kezünket. Ezt azért kevesen hittük volna. 

Amikor már teljesen mindegy, mit gondol, vagy mit mond az ellenfél, kitalálunk egy orbitális hazugságot és a szájába adjuk. Amikor már a valósággal köszönő viszonyba se hozható dolgokat, sima történelemhamisítást lehet úgy beleböfögni a nagyvilágba, hogy a célcsoport nem hogy nem küld el a picsába, hanem lelkesen tapsol. 

A baloldal gyújtotta fel a tévészékházat. 

Mi jöhet még? Szájer mindig is Gyurcsány cimborája volt? Borkai videóját Soros műtermében dublőrökkel forgatták? Két-három millióan ezt is elhiszik.

Három nappal a választás előtt csak annyit látunk, hogy a küzdelem kiélezett és a propagandából a legrosszabbat hozza ki. Pedig az se biztos, hogy az nyer, aki kormányt alakíthat. Géza már levezette, hogy az ellenzék nagyon ráfázik, ha kis többséget szerez. A legideálisabb kimenet az ország szempontjából valóban egy minimális Fidesz-győzelem lenne. 

12 évig kormányozhattak és lophattak hátszélben, világgazdasági boomban, úgy lenne illő, hogy végre rájuk dőljön az a szar, amit a gazdaságban okoztak. A szavazók nagy része magasról tett lopásra, hazugságokra, egy aljas rendszer felépítésére, de ha a buksza apad, az már kinyitja a szemüket. Azt már nehéz Gyurcsányra és az ukránokra kenni. Márpedig a brutál inflációban, visszaeső növekedés mellett esni fog az életszínvonal.

Ha kicsit buknak, a másik oldalra szakad a válság akkor is, ha ők számolhatnak uniós pénzekkel. Hamar visszajönne tehát a Fidesz, ahhoz nagyot kell bukniuk, hogy a rendszerüknek is vége legyen. Erre most nincs esély, inkább lássuk, mit kezdenek egy olyan időszakban kétharmad nélkül, amikor válságban kell evickélniük a nélkül, hogy az uniós pénzekkel számolhatnának. Európa árulóinak ugyanis pénzt többet nem osztanak, ezt már nem tudja kipávatáncolni a köpcös.