Tegyük a szívünkre a kezünket. Ezt azért kevesen hittük volna.  Amikor már teljesen mindegy, mit gondol, vagy mit mond az ellenfél, kitalálunk egy orbitális hazugságot és a szájába adjuk. Amikor már a valósággal köszönő viszonyba se hozható dolgokat, sima történelemhamisítást lehet úgy beleböfögni…

Jó, persze túlzásokba ne essünk, nehogy összejöjjön egy újabb kétharmad. Ha áprilisban nyer a Fidesz, az egy vereséggel felérő győzelem lesz, hovatovább pirruszi, csak hogy egyértelmű legyen, milyen rendkívül művelt vagyok két bazmeg között.  Mert aki átveszi a stafétát áprilsiban, az egy totális…

Nem ezek legoptimistább napjaim. Nézem a gyereket és már előre szégyellem magam azért, amit rólam fog gondolni, amikor felnő. Hogy mi a szart csináltunk? Amikor fiatalok voltunk, amikor mi voltunk reménység és minden egyéb, ami már nem vagyunk. Előre szégyellem magam, amiért neki kell megcsinálnia…