Alaphangon semmi problémám a bankokkal. Majdnem ugyanolyan szereplői a piacgazdaságnak, mint például a fogkrémgyártó cégek. Céljuk a lehető legnagyobb profit elérése, az pedig, hogy mennyire kurvulnak el, a szabályozók felelőssége. Van persze egy különlegességük: jól működő pénzügyi közvetítő rendszer nélkül nincs faszán pörgő gazdaság, igaz, ha túl nagyra hagyják nőni a bankokat, méretes lesz az orcájuk is. Őket ugyanis ilyenkor nem lehet hagyni bedőlni. Fogkrémgyár, telefoncég, bármi egyéb mehet a lecsóba, nagybank nem, mert veszélybe kerülhet miatta a pénzügyi rendszer.
De ez a kis szösszenet a magyar bankokról szól. Ezek közül egyet se kellett megmenteni még a válságban se, legfeljebb egy mankót tolni a büdös hónaljuk alá. Miért szokás rühellni a bankokat? Mocskos sokat keresnek, kizsigerelik az embereket. Miért bazmeg, a pelenkagyár, meg az olajcég nem erre hajt? A tulajt csak a profit érdekli, igaza van. Következő okosság: átcseszték a pógárokat a devizahitelekkel. Na persze, fegyvert szegeztek az ügyfelek homlokához, hogy aláírják a szerződést? Ácsi, a genyák egyoldalúan változtatgatták a szerződési feltételeket, pofátlanul megemelték a kamatot. Ja kérem, hülyék lettek volna nem ezt tenni, hiszen megvolt a törvényes lehetőségük. Hány pert nyertek szegény átbaszott devhitelesek ez ügyben jogerősen?
Maradjunk annyiban, hogy a profitmaximalizálás érdekében kihasználták a rendelkezésükre álló törvényi lehetőségeket, s hogy ezt megtehették, a nem megfelelő szabályozás volt felelős. A politikának meg esze ágában nem volt szigorítani, a válságot kevesen szagolták meg előre, a szoci kormány meg örült, hogy Orbánék költségvetést szétcsesző állami lakástámogatását úgy tudták visszafogni, hogy közben a választó megkapta a hitelt a plazmára, kecóra piaci és deviza alapon. A Fidesznek se volt egy szava se ehhez, a bankok meg örültek, hogy kaszálnak a bolton. Itt volt a legnagyobb a profitmarzs egész Európában, mit kellett volna mondaniuk, köszi, felajánlom jótékony célra? Az a bűnük, hogy nem mondták ezt? Az állam hülyesége miatt sokat kerestek 10 évvel ezelőtt? Ezért kell ma a halálba szopatni őket, tudomást sem véve arról, hogy kinyírásukkal az egész gazdaságot bedöntik?
De a kormány ostoba unortodox ámokfutása triviális, nem ez most a téma. Az nem világos, hogy a bankok miért mennek önként és dalolva helybe a sallelért. Bankadó? Köszönjük szépen. Végtörlesztés? A faszba, épp kérni akartuk. Tranzakciós illeték? Nem lehetne emelni? Erőtlen ejnye-ejnyéken túl egy pillanatra sem volt a Bankszövetség képes kiállni és azt mondani: eddig és nem tovább.
Nagyjából a tavalyi megállapodásig vágtam, hogy mit akarnak. Úgy tűnt, van taktika: most nyelünk három decit, de ott a papír a terhek fokozatos csökkenéséről, Debil Gyuri aláírta. Idén szívunk, jövőre feljövünk nullára, utána meg talán takarodnak ezek a halálba, de ha mégse, itt a dokument, hogy a bankadónak annyi. Közben anyunak küldjük haza a pénzt, hitelt nem adunk, mentjük a menthetőt. Érthető reakció.
Október elején Pszichopatai Bankszövetség-elnök, aki maga terjesztette, hogy jegybankelnök akar lenni, még híg fosig nyalt be a kormánynak. Ha nagyokat akarok röhögni, előveszem az interjút, melyben kifejti, hogy milyen szépen és több témában egyeztet folyamatosan a kormány a bankokkal, nagy spanjával, Debil Gyurival is napi a kapcsolat. Kábé másnap kiderült, hogy a kormány leszarja az írásos megállapodást és minden előzetes egyeztetés nélkül felrúgta a bankokkal kötött szerződést.
Legkésőbb ez kellett volna legyen az a pont, amikor a bankok azt mondják nagy nyilvánosság előtt is: most már húztok ti a gedvás picsába. Idesüss, Viktor! Jó arc vagy, de mi meg minden díjat 20 százalékkal megemelünk, a kkv-k forgóeszköz-finanszírozását felülvizsgáljuk, átalakulunk fiókteleppé, kirúgunk sok ezer embert, az árfolyamgátba pedig egy fillért sem adunk, mentsétek az idióta devizahiteleseket nélkülünk. Nem kéne mégis kicsit tárgyalni velünk, kicsi gonosz törpe? De semmi hasonló, csak a nagy kussolás.
És csak eztán jött az adósságátvállalós ügy, ahol az iqbajnok Kósa Pubi elszólása óta teljesen egyértelmű: a sok felesleges beruházásra milliárdokat kiszóró önkormányzatok számláját is a bankokkal akarja kifizettetni Lajos és bandája. A reakció pedig még mindig a szokásos: nem is rossz az ötlet, vizsgáljuk.
Mitől féltek, puhapöcsök? Amíg csak ultizás és vitorlázás közben magatok közt anyáztok, a következő szarság árát is rátok fogják nyomni. Olyannak tűntök, mint a szende szőke, aki kicsit sír, hogy fáj neki, de közben arra vágyik, hogy egy hatalmas feka lompos bélelje ki. Őszintén, mi veszteni valótok van? Miféle gittegylet vagytok ti?
Csányi Sándort értem. Őt lehet máshogy is kompenzálni, de ha nincs ilyen, legnagyobbként és legstabilabbként neki nem rossz, ha döglődik a konkurencia. És a többi bankár? Ugye nem arról van szó, hogy a farok csóválja a kutyát, vagyis semmilyen körülmények között nem akartok már itt hitelezni, s ezt jól meg lehet magyarázni a növekvő terhekkel?
Egy szavatok nincs a kormány felé, de suttyomban az összes bank azon dolgozik, hogy a legrafkósabb módokon kúrja át az ügyfelekre a veszteség minél nagyobb részét. Mi fogjuk bazmeg fizetni szinte az egészet és annak a levét is mi isszuk, hogy évekre recesszióba dől a gazdaság. És ti asszisztáltok ehhez. Persze, áldozatok vagytok egy pontig, de most már gyávaságotokkal a saját fészketekbe szartok. És a miénkbe, az egész országéba. Egy mocskos kormány sunyi cinkosai lettetek.
