A bumeráng lényege az, hogy ha eldobod és nem találsz el vele semmit, akkor visszajön. Na épp ezt csinálta a hajdani rádiósok által alapított Bumeráng magazin is: szart se talált, és visszaszállt a gazdáikhoz, most jelent meg utoljára. Általában ízléstelen dolog örülni annak, hogy egy lap, műsor, csatorna vagy rádió megszűnik, de most képtelenség lenne sajnálkozni, annyira nem érdemelt más ez az egész szutymó.

A magazint október közepén indították el nagy csinnadratta közepette. Most nem szeretnék azzal foglalkozni, hogy mit sikerült belerakni az első számba, egyrészt mert nem érdekelt annyira ez a khm termék, hogy egy fillért is adjak érte, másrészt szerencsére még a vásárlás kósza ötlete előtt írtak róla.

Két mondat volt, amely alapján tudni lehetett, hogy ez a buli nem lesz hosszú életű: az előfizetésből terveztek működni és 150 ezer példányt nyomtak belőle (vagy nem ennyit, de ezt állították). Ez a két információ bőven elég volt ahhoz, hogy kiderüljön: kurvára fogalma sincs senkinek abból a bagázsból, hogy hogy működik a nyomtatott sajtó úgy általában és éppen most. Először is az életben maradáshoz szarra sem elég az előfizetés - ez legfeljebb a prémium havilapoknak megy - a kiadók ezért édesanyjukat is áruba bocsátanák, csak hogy kiegészítő bevételt szerezhessenek. Ennek fényében nem is igazán érthető, hogy a Geomédia hogy ment bele így ebbe az üzletbe, hiszen vannak kiadványaik, ismernie kell a piacot - talán a rádió elveszítése után kellett valami kis idegnyugtató nekik, mint kisgyereknek a plüssmackó.

A hetilappiacon a Story és hasonló, magas kultúrát és hozzáadott értéket közvetítő periodikákat leszámítva alig van százezer feletti példány. A Nők Lapja és a Kiskegyed megmagyarázhatatlan okok miatt 200 ezres eladást mutat, a fogyókúra ezek szerint épp annyira izgalmas, mint a sztárok nemi élete. Viktor jobbkezének mellékállása elég stabil, de még ők is igen messze vannak ettől a maguk kis 16 ezres példányszámukkal, a többiről nem beszélve - a Figyelő amikor a Sanoma elpasszolta, épp karmolta a 12 ezret, azóta meg még lejjebb csorgott. A HVG baltaként zuhan, de legalább van honnan, 55 ezret adnak el belőle.

Szóval honnak akartak ennyi előfizetőt? Azt gondolták, hogy azért mert évekig sikert arattak azzal, hogy belefingottak az éterbe és végig vihorásztak három órát reggelente, akkor ezek a hallgatók majd automatikusan olvasók lesznek? És ugyan mit fognak olvasni? És ki fog oda írni? Nem gondolom, hogy az írott sajtó sokkal kifinomultabb, mint a rádió (amúgy dehogynem gondolom, de ez most teljesen mellékes), de azért mert valaki mainstream volt a rádióban, az még nem tud se újságot írni, se újságot szerkeszteni. Ez persze fordítva is igaz. Komolyan azt hitte BG és BL, hogy ez menni fog nekik? Hogy ők akkora ászok, hogy simán megírnak, vagy előállítanak egy hetilapot csak azért, mert hangosan tudnak röhögni?

Mert ha igen, akkor ekkora nagyképűség és arrogancia mindenképp bukást érdemel. Bochkor Gábor eleve visszataszító jelenséggé alakította magát, miután elment gyertyát gyújtani és tüntetni és sírni a Sláger Rádióért, egy bősz kurvaanyázással zárta az utolsó adásnapot, majd hétfő reggel beült a Neo stúdiójába bohóckodni, mintha mi sem történt volna. A többi szerencsétlen meg, aki talán azóta sem talált munkát, el van felejtve - mert a rádió bezárása az arctalan, névtelen technikusi és egyéb kiszolgáló személyzet számára volt igazán nagy csapás, nem a celebritásoknak. De nem ők sírtak a tévében, hanem a Bocsi.

És miután kidőlt alóla a második rádió is, azt bírta mondani, igazából egy tévéműsort szeretne. De mielőtt még beindulna, indít egy lapot. Egy közéleti lapot. Amilyen nincs a piacon. Hát kispajtás, annyi realitásérzéked van, mint egy beketaminozott hintalónak. Ugyanis nagyjából akkor, mikor megjelent a remek kis lapotok, a Newsweek bejelentette, hogy megszünteti print magazinját és csak a neten lesz elérhető. De nyilván ők csinálják rosszul 1923 óta (meg hülyülnek itt vicces címlapokkal mások), de ti majd megmutatjátok, hogy kell recesszióban, válságban egy értelmetlen szart eladni.

A hivatalos indoklás szerint a Bumeráng magazin azért szűnt meg, mert a kiadás értelmetlenné vált, miután a két okostojás visszavette a laptól a Bumeráng nevet. Azért vették vissza a nevet, hogy az ne erodálódjon. Azt hiszem, ezzel néhány évet késtetek, agyatlan bunkók.