Az éppen legfrissebb salátatörvényben a felsőoktatási törvény és a babakötvény módosítása mellett, nem különben a pénztárgépek becsipelésének amúgy kurvára elkésett szabályozási javaslata után hiphop egyszer csak megjelenik a főváros forrásmegosztásáról szóló módosítás is. Most itt azon ne is merengjünk, hogy ugyan mi a bánatért nem lehet egy majd kétmilliós város támogatásáról szóló szabályozást egységesen, adósságátvállalásostul, forrásmegosztásostul, tarlósistvánostul együtt kezelni, s miért jobb a problémát ezer darabra szabdalva baszakodni. Itt nem arról van szó, hogy a buta pesti és a nagyképű budai különb vagy nem különb, rólam, a belvárosi karosszékben ücsörgő, bölcsességnek látszó baromságokat stílustalanul fröcsögő idiótáról nem beszélve, hanem arról, hogy a város egy sor olyan dolgot csinál és tart fenn szükségszerűen, ami nem csak a helyiek érdekét, kényelmét szolgálja. Plö színházak, iskolák, kórházak, békávé.
És akkor meg is érkeztünk egyetlen átszállással: a BKV. A tervezet szerint megváltozik a kerületek és a főváros forrásmegosztása: a korábbi 53-47 kerület-főváros arány helyett 51-49 százalék lesz a források megosztása ezúttal a főváros javára. Nem szeretnék most belemenni abba, hogy ez jó vagy sem, hogy jaj mi lesz most a kerületekkel. Amúgy sem egyszerű ügy ez, átalakul az egész finanszírozás, lesz itt feladatátcsoportosítás és adósságátvállalás, szja visszaosztás átalakítása, szóval a jóisten se nagyon tudja, hogy most kik sírnak jogosan.
Mindazonáltal a főváros ezt a négy százalékpontot köteles lenne a helyi közösségi közlekedés, vagyis a BKV finanszírozására fordítani - vagyis a kerületek szálljanak szépen bele a buliba. Mert az állam köszöni szépen, inkább kivonul szép lassan és kizárólag az innovatív dolgok iránt mutat érdeklődést, mint az e-jegy vagy az új járművek beszerzése.
Összességében maga a tény, hogy az állam nem kíván felfoghatatlanul sok pénzt belenyomni ebbe az átokverte kuplerájba, teljesen érthető és támogatható. Arról nem beszélve, hogy ezzel egy csapásra meg lehet szabadulni egy Tarlósnak nevezett alak folyamatos zsarolásától. És hát egyébként is recesszió van, basszátok meg, ha kell nektek saját kifizetőhely, akkor finanszírozzátok.
Az viszont egy teljesen más kérdés, hogy mi fog történni eztán. Mert azzal azért sok minden nem oldódott meg, hogy fiúk, lejárt a cukorjegy, lehet menni saját magatoknak összelapátolni a szükségest, mi szeretnénk inkább olyan ügyekben részt venni, amelynek a végén valami szalagot át lehet vágni. Mert hát őszintén szólva, miben fog változni a BKV működése? Jó nem olyan nagy spílerek, mint a MÁV, amely évente képes 80 milliárdos mínuszt kitermelni - s amelynek az az éve zárult pozitív nullával, amikor a pénzügyi műveletek bevételét gazdagította a MÁV Cargo eladása, illetve amikor az állami konszolidációt is hozzászámolták. De azért a BKV is képes volt évi tízmilliárd forint mínusszal befejezni éveket, a mínusz hat meg kész siker, amit ugye az állam vagy Budapest kénytelen volt kipótolni.
Azzal, hogy ezt a kellemetlen feladatot az állam áttette a fővároshoz, mondván van rá négy százalékod, nem oldottak meg semmit, csak a lenyírt gazt, meg a kecskeszart átlapátolták a kerítés másik oldalára. A BKV (és a MÁV) finanszírozása nem attól fog megoldódni, hogy az államnak elege lesz és nem finanszírozza tovább. Ez sokkal melósabb dolog annál, hogy átírok egy szaros törvényt, hanyatt dőlök a fotelben és várom a csodás eredményeket. Folyt. köv.
