Először egy komoly, összeszedett anyagot terveztem írni a Hajdú-Bétes sztoriról, de a történet annyira szánalmas irányt vett, hogy ez már nem lehetséges. Igazodnom kell a valósághoz, bár a valóság hű leképezéséhez az abszurd dráma csúcsa jobban illik: 

hogy rövid legyek folytatom egyszerre és párhuzamosan zsugorodnak nem tudni mi okból a tenisz ellenére folytatom a repülés ellenére s a golf ellenére kilenc lyukkal vagy tizennyolc lyukkal a jégtenisz ellenére röviden nem tudni mi okból Seine megyében Seine-et-Oise megyében Seine-et-Marne megyében Marne-et-Oise megyében egyszerre és párhuzamosan nem tudni mi okból soványodnak és zsugorodnak folytatom Oise Marne röviden minthogy a tiszta veszteség pacákonként Voltaire halála óta két ujj és száz gramm pacákonként átlagos hozzávetőleg szék kerek számban élősúlyban Normandiában nem tudni mi okból hogy rövid legyek a tények beszélnek de ha másfelől tekintetbe vesszük ami még súlyosabban esik a latba hogy Steinweg és Petermann abbahagyott kísérletei fényénél fényénél ebből következően még súlyosabban esik latba Steinweg és Petermann abbahagyott kísérletei fényénél

(Samuel Beckett: Godotra várva, Lucky monológja, részlet)

Mert nagyjából ennyire abszurd, értelmetlen és felesleg ez az egész. Persze korábban is az volt, már 2009-ben az volt, 2013-ban megint elővenni a történetet pedig egyszerűen csak ócska és hányni való politikai fitymacsattogtatás. A történet szomorú, sőt tragikus, de az okok sokkal inkább abban keresendők, hogy a baromfiágazatot akkor versenyképtelenné tette a konkurens Bábolna, amely az állam csecsén lógva határozta meg a piacot. Amely piac neki is végzetes volt, csak épp később rohadt szét az egész. Ennyi erővel a Zalabaromfi bedőléséért Surányi Györgyöt kellene felelőssé tenni, elvégre ő a társaságot finanszírozó CIB elnöke, a picsába már, hogy lehetett cserben hagyni.

A Hajdú-Bét történetet felemlegetni, parlament elé vinni, kárpótolni és felelőst keresni 2013-ban nevetséges. Egyébként is milyen kárpótlásról beszélünk? Aki öngyilkos lett, kap most szép követ? A hozzátartozók zsebébe tolt kárpótlástól remélnek pártszimpátiát? Ha valamikor lett volna relevanciája a kárpótlásnak, akkor az lett volna a megfelelő időpont, amikor a bajba jutott emberek összeomlottak. De most? Tragikus sorsok értelmetlen és már tét nélküli mutogatásával akarnak húsz darab szavazatot összeharácsolni? Kiosztanak 200 millió forintot, hadd lássák, milyen fasza csávók ülnek ott a Kossuth téren? 

A libás jelmezes idióták már szinte megszokottak, a díszlet része Bajnai körútjain, innen azonban egyre nevetségesebb, abszurdabb irányt vett a történet. Az eset folytonos felemlegetése csak nevetséges. Kósa Lajos interpellációja, amelyben aggódva kérdi a minisztert, mi lesz a károsultakkal - a miniszter megnyugtatóan közli, mennek a támogatások - már inkább szánalmas, félresikerült önkielégítés. A csúcs azonban ez: a Hajdú-Bét és a Novofarm károsultak Wittner Máriához fordultak, ugyan képviselné őket a parlamentben.

Tessék? Még ha Selmeczi Gabika lett volna a kiválasztott, érteném (liba-liba, muhaha), de hát hogy jön ide egy öregasszony? Egy megélhetési forradalmár? Ja, persze hogy elfogadta. Eszébe sem jutott azt mondani, kérem, én csak az akácfát ismerem fel, de a libát keverem a kacsával, amúgy is csak farhátat eszem megszokásból, tessenek valami hozzáértőt keresni ehhez. De hol a francban van már Godot?