Egyre érdekesebb ahogyan a kormány a valósághoz viszonyul. Az egész onnan indult - fülkeforradalom -, hogy a függvényt egy kicsit eltolták a koordináta rendszerben, de aztán annyit taszigálták azt ide-oda, annyiszor tükröztek és szoroztak, egyszer biztosan derviáltak is, hogy ma már nem nagyon lehet tudni, pontosan mi hol van.
A főnök interjúja a Wall Street Journalban elég tanulságos. Nem szeretnék hosszan foglalkozni azzal, hogy a hatalom imádata, a fontosság érzése, az, hogy ő most tényező, most történelmi személlyé válhat teljesen átütött az interjún. Viktor bevallotta, hogy neki ez a fontos, hogy futkosson a gáton, ő legyen a megmondó, a döntnök, az ő ujja legyen a piros gombon a szó valós és átvitt értelmében egyaránt. És ő csak válságban kell, amikor faszán megy mindegy, akkor elveszíti a választásokat. Kissé aggasztó egy politikustól, de ez önmagában még nem nagy ügy, legfeljebb néhány nyugdíjas biztos ami biztos még néhány kiló cukrot és lisztet pakol az ágyneműtartóba.
De azért volt ott egyéb is. Szerinte lényegében 2010 előtt nem volt itt lófasz se - persze ezzel az állítással még egyet is lehetne érteni, ha nem tömény baromságot rakna mögé, hanem mondjuk tényeket. Mert például a túlzottdeficit-eljárás megszüntetésével nem lehet vitatkozni, megcsinálták, miközben az elődök magasról szartak az egészre. Azzal viszont már vitába lehet szállni, hogy Viktor szerint 1,8 millióan adóztak akkor, amikor ők átvették a stafétát. Hát ezt nem tudom, hogy értette, de egy kicsit tévedett a főnök. Mondjuk nem sokat, úgy majdnem ugyanennyit, bő másfél milliót. Ugyanis a valóság az, hogy 2010-ben több mint 3,5 millióan adóztak a 4,5 millió szja-bevallóból. És most is van, aki nem fizet, mert igénybe veszi a családi adókedvezményt. Szóval elég nehéz értelmet találni ebben a közlésben.
Az szja-ban, ha vannak kedvezmények, mindig lesz, aki kevesebbet fizet vagy nem fizet, ez a kedvezmény lényege. Ezt meg lehet szüntetni, ami meg nem nagy fegyvertény, főleg úgy, hogy a srácok öt perc alatt áttolnak bármit a bárgyú parlamenten. Az szja-ban az a nehéz, hogy bevallásra kényszerítsd azt, aki eddig ezt nem tette meg. Ezt a lépést pedig baromira nem Viktorék csinálták. A színlelt szerződések üldözésével, az egyébként roppant béna ekhóval sikerült ide terelni a népeket - az más kérdés, hogy lenne még bőven kit beterelni a rendszerbe.
De persze kár volna leragadni ennél. Viktor ugyanis hisz mást is. Például, hogy közmunkából meg lehet élni, és az hogy valaki követ tör vagy vályogot vet az összességében csak kellemetlen, cseppet sem megalázó, hiszen a lényeg az, hogy van munka. Kár, hogy húsz évig tanult ezért a remek elfoglaltságért. Ja, és természetesen meglesz a teljes foglalkoztatottság, mert közmunka mindig lesz. Lesz, persze félmillió embernek. Utoljára ilyet a komcsik gondoltak komolyan - mondjuk a WSJ-nek nem nyilatkozott egyik se, ez tényleg nagy különbség.
Viktor komolyan elhiszi, hogy az emberek boldogok, örvendezve vásárolják az államkötvényt és könnycseppet csal a szemükbe a sok szép tejüveges dohánybolt, már alig várják, hogy a mocskos ráfázenből átmenjenek valami jó kis takarékhoz, csak üljön a vezetői székbe végre valaki hozzáértő. Ez a valóságban azt jelenti, hogy jóllehet javul a lakossági bizalmi index, az még mindig a béka segge alatt van: a mínusz száz plusz száz osztású skálán mínusz negyvenen áll a mutató. Viktor szerint a magyarok bíznak a nemzeti intézményekben. (Amúgy mi a tököm az a nemzeti intézmény, a Nemzeti Galéria például, vagy a nemzeti dohánybolt vagy micsoda?) Igen, annyira bíznak, hogy a kutatások szerint a magyar mára egy értékrend nélküli, összezavarodott, önállótlan nép.
Nemcsak Viktor az, aki nem tudja pontosan hol él. Szijjártó Keleti Nyitás Péter azt találta mondani, hogy a kormány célja a bizalom megteremtése, s nagy kihívás volt a foglalkoztatottság emelése, hogy az adózók számát növeljék. Hát olyan nagy kihívás volt, hogy csak trükkökkel és a közfoglalkoztatottakkal lehet növekedést kimutatni. Bizalomról beszélt olyan vállalatvezetők előtt, akiket évek óta szívatnak különadókkal, rezsicsökkentéssel és egyebekkel.
Tényleg nem értem, ennyire hülyék, vagy minket néznek ennyire annak?