Végre itt a friss kutatás, s ahogy azt várni lehetett, szarik a nép magasról Paksra is, profin időzítették a lopós Simont, Viktor előnye még nőtt is. Ez a választás rég eldőlt, regéltünk már róla párszor, de nagyjából most vált az eredmény biztossá. És ez így van jól, aki az ország érdekeit tartja szem előtt, furfangosan azt mondhatja: nyerjen csak most a törpe nagyvezér, hogy aztán sokkal nagyobbat pereceljen.

Normális országban külön-külön is belebukott volna bármilyen színű-faszú kormány az elkúrt gazdaságpolitikába, a demokratikus intézményrendszer kiherélésébe, a nyugdíjvagyon lenyúlásába és felélésébe, a földek haverok közti szétosztásába, a trafikmutyiba, hogy a Közgép tízmilliárdjairól ne is beszéljünk. Az ország hót fölösleges kiárusítása a ruszkiknak csak az utolsó olyan ügy, amitől a jóérzésű polgi sugárban rókázik, de a birkatöbbség továbbra is csak béget, semmi se változik.

Három éve azt gondolhattuk, ennyi ocsmányság fele is elég, hogy vasvillával hajtsák a magyar választók a halál retkes faszára ezt a bandát, de zseniális hazugságkommunikációjuk és a töketlen ellenzék kritikán aluli teljesítménye miatt buktuk a változás idei esélyét. De ez tényleg nem baj.

Mert mi lenne, ha Viktor véletlenül betlizne valami méretest és váratlanul az összefogás kezébe hullana a hatalom? A fideszes propagandagépezet és a magas pozikba sok évre kétharmaddal bebetonozott narancsos seggek fél év alatt kicsinálnák az új bandát, már a jövő évi büdzsé sem menne át a nyalonc Költségvetési Tanácson. Gordi csak pislogna, mint pocok a lisztben, Attis szaladgálna, mint fing a fürdőben, Fletót meg hiába óbégat, szokás szerint szétszednék, mint majmok a zsebórát. Ezek hárman eleve utálják egymást mint a szart, pár hónap alatt mennének a lecsóba. Ha így térne vissza Viktor, senki se mentene meg minket attól, hogy még tíz évig a birkák fejedelme legyen.

Ha viszont győz, talán közelebb kerülünk ahhoz a pillanathoz, amikor az egybites szavazók fejében is pislákolni kezd az értelem lángja. Már szinte minden olyan intézkedést meghoztak, ami most népszerű, de középtávon rábaszunk. Újabb idióták már nem dőlnek be neki, de talán alakulnak új erők, s feltűnnek új arcok, akik valódi alternatívát kínálnak az elmúlt 25 év legkártékonyabb figurájával szemben. Ha mákunk van, a következő válságot is ő szopja be, a forint nála omlik (Matolcsy már most segít). Sokkal jobb, ha kibekkelünk újabb néhány évet és elsöprő népakarat szabadít meg minket ettől a rémálomtól, mintha most egy kis buktából Ficó-módra diadalmasan visszatér, bizonyítva nélkülözhetetlenségét.

Szóval hajrá Viktor, élvezd ki a hatalmat, az újabb győzelmet, és ne is gondolj arra, hogy ilyen négy évet, ekkora népbutítást még a magyarokkal is csak egyszer lehet eljátszani. Lehet profin húzni az időt, de a végállomás akkor is a történelem szemétdombja lesz.