Három magyar exminiszterelnök jött szembe velem pár óra különbséggel a múlt héten. Hóbagolynak szülinapja volt, mit is kívánhatnék a 86 éves szenilis öregúrnak, mint hogy éljen sokáig Péter bátyám. D209 kirúgásának 10 éves évfordulója volt, ennek apropóján szórakoztató Index-interjúban ekézte a túlmozgásos őszödi megmondóembert. Gyurcsány amúgy se bírt a seggén maradni, nagy ellenzéki unióról hadovált. Mindhárom bukott arcról beugrottak különféle emlékek, aztán azon vettem észre magam, hogy megpróbálom megfejteni, a rendszerváltás óra hatalomra került górék közül ki milyen vezetője volt az országnak, illetve kire bíznám a legszívesebben ma a hazámat, ha felmerülhetne effajta kérdés.

Az már csak a hab volt a tortán, hogy pár nappal később Gordi bedobta a törülközőt, elsunnyogott a politikai életből. Azóta azon az értelmetlenségen agyalok, össze lehetne-e gyúrni ezekből a pofákból egy igazán jó vezetőt.

Antallnak kicsit későn jött a lehetőség. És nem csak betegsége miatt, ő egy korábbi világnak lehetett volna jó miniszterelnöke. Igazi jó szándékú úriember, megkérdőjelezhetetlen konzervatív demokrata. Rengeteg igaztalan támadást kapott, de tény, hogy elég sok naiv hülyével vette körbe magát, ezért annyit sem tudott kihozni a kamikáze 4 évből, amit ki lehetett volna. Jó szándéktól és hittől nem fog működni a gazdaság, ahogy finggal se lehet tüzet csiholni. Politikai kommunikációból is nagy nulla, valószínűleg soha nem tudott volna visszatérni a hatalom közelébe akkor se, ha köztünk marad még néhány évtizedet.

Bagolyra nem érdemes szót vesztegetni, Antall halála után szívesen ült pár hónapra a szopórollerre, erkölcsi szilárdságáról meg ennyit: pár évvel azután, hogy a picsába küldte az MDF-et fideszizálókat, vénségére maga is belebújt Viktor seggébe.

Gyula jókor volt jó helyen. Négy évvel a rendszerváltás után visszasírta a birka nép komenyizmust, mert akkor volt sör, diszkó, lámpa, meg csaj, meg persze biztos munkahely a leghülyébbeknek és leglustábbaknak is. Ügyes volt: tudta, hogy kell a nép nyelvén beszélni, kicsit Kádárt idézte, de Antallnál sokkal jobban érezte a piacgazdaságot is, ami egy volt pufajkástól főleg elismerésre méltó teljesítmény. Így utólag az is, hogy esze ágában nem volt visszaélni a kétharmaddal. A végső pillanatban, a szakadék szélén Bokros személyében előrántotta a tökéletes válságkezelőt, majdnem sikerült csak vele elvitetnie a durva életszínvonal-csökkenés okozta balhét.

Viktor első ciklusában még tehetséges feltörekvő kiscsávónak tűnt. Ügyesen benyomult az Antall halálával és az MDF agóniájával megüresedett jobbos térfélre, az egyházaknak benyalintva kapásból bezsebelt 10 százaléknyi bigott agyatlan szavazót hosszú távra is. Beleült a bokrosi stabilizáció utáni gazdasági tutiba, akkor volt az ország a csúcson. Gondja egy szál se, de azért a röhejes állami támogatású lakáshitelekkel elindította a költségvetést a lejtőn, Akkor még beérte kis stiklikkel és nyúlásokkal, de  a nagy mellény és néhány amatőr hiba 2002-ben a vesztét okozta, amire kurvára nem számított.

Megyó állítólag közgazdász volna, de akkora hülyeséget, mint hogy ciklus elején elosztogatni azt ami nincs, majd állni, mint papfasz a lagziban és várni a csodát, hm, a dilettantizmus csúcsa. Azt hitte, a nép majd imádni fogja, de szartak az emberek az adakozásra, a népszerűség-növekmény elmaradt, aztán egy év után pénz se volt, meg szavazat se. Ezután pedig még meg is sértődött, hogy kidobták a faszba, ma is olyan, mint egy óvódás, akitől elvették a homokozóban a körteformát.

Feriről regényeket lehetne írni: küldetéstudatos soha nem hátráló bulldog, aki bárkin átgázol politikai céljai érdekében. Azt hiszi, hogy az országnak ő kell és nem fogja fel, hogy jobb lett volna, ha legalább pár évre visszafogja magát. Viktornál is jobb szónok, igazi népbutító, de az időközben felépült profi fideszes karaktergyilkos-gépezet össztüzével szembe ő is tehetetlen volt. Őszödön alapvetően igaza volt, fel kellett volna rázni azt a szarkupac demagóg korrupt szocpártot, de látva a beszéd következményeit, le kellett volna mondania. Vicc, hogy ezt idén végre maga is elismerte, felfogta végre, hogy hiába küzd őszintén az országért, ha időben eltakarodik, nincs fideszes kétharmad. Ehhez képest ma még mindig ő akarja vezeti az ellenzéki összefogást, képtelen felfogni, hogy zsezsegésével bebetonozza a fideszes egyeduralmat.

Bajnai válságszituban került a kormányrúdhoz és azt tette, amit tennie kellett. Ez nem túl sok, de mivel ilyenre is ritkán, alapvetően csak vészhelyzetben volt példa az elmúlt 25 évben, mindenképp elismerésre méltó teljesítmény. Tét nélkül kormányzott, visszatérése ígéretesnek tűnt, de versenyhelyzetben már a politikai érzék teljes hiányáról tett tanúbizonyságot. Sajna egy ilyen töketlen faszacsávóra nagyjából a társadalom 15 százalékának van igénye, amit esetében az aljas hazug lejáratókampánnyal a Fidesz 10 százalék alá tudott letornázni.

Második Viktor az elmúlt 25 év legzseniálisabb politikusa, viszont istentelen rábaszás az országnak, hogy tehetségét rossz célra használja. Első ciklusának hibáiból tanulva az ország felemelése helyett elképesztő hatékonysággal épített ki egy hazugságkommunikáción alapuló maffiaállamot, melyben a demokratikus berendezkedés határmezsgyéjén a nyúlás is felülről vezérelt és centralizált, s melyben csak a haveroknak terem babér. Az ország egy részét behülyítette, a másikat közönyössé tette, ellenzéke kinyírta magát. Jellemző, hogy most is házon belül, saját oligarcháival küzd, nagyon nehéz lesz tőle megszabadulni, legalább 20 évvel veti vissza az ország fejlődését.

Ezek a figurák vezették tehát az országot az elmúlt majd negyed évszázad során és sajnos látszik, hogy lejtőn vagyunk, folyamatosan csökken az igényszint. S hogy milyen lenne a tökéletes kormányfő? Lehetne benne Antallból egy kis alázat és elkötelezettség a demokrácia iránt, Bajnaiból a gazdasági szakértelem, Viktorból pedig kizárólag a politikai érzék, kommunikációs képesség.

Persze ez csak játékba csomagolt vágyálom. S az a kérdés is csak móka, hogy kire szavaznék, ha mind rajta lenne valamilyen formában a szavazólapon? Szarok a pártszínekre, engem egy érdekel: az ország felemelkedjen, az unokáimnak legyenek esélyeik itthon is. Ez alapján választanék, a sorrend meg ez lenne:

1. Bajnai

2. Antall

3. Horn

4. Gyurcsány

5. Medgyessy

Soha: Orbán