Már készül egy bő lére eresztett adócsalós poszt, de előtte vajas zsömle gyanánt egy kis NAV-ozás még belefér. Az IMF, Brüsszel, a Költségvetési Tanács és a szomszéd néni is úgy véli, hatékonyabbá kell tenni az adóbeszedést. Ez nem annyira szofisztikált kérdés, hogy ne lehetne vele kapásból egyetérteni.
Node. Először is döntsük el, ezen belül pontosan miről is beszélünk. A NAV évente nagyjából 8000-9000 milliárd forint adóbevételt szed be, 95 százalékban önkéntes befizetés révén. Az ellenőrzésből, végrehajtásból és Győzike tökére lépéséből úgy 300 milliárd jön be.
Melyikre tetszenek gondolni, mikor hatékonyságnövelésről beszélnek? A 9000 milliárd se akkora összeg, hogy hanyatt kellene verni magunkat tőle, meg a 300 se. Az önkéntes adófizetés ügye jellemzően túllép a NAV intézkedési körén, ezért a államnak kellene tennie - az általános adómorált rövid távon nem nagyon lehet javítani, ehhez strukturális átalakítások kellenek. Amiért a NAV seggét lehet rugdosni, az a 300 milliárd forint. Annak ellenére, hogy javult itt a helyzet a pár évvel ezelőttihez képest, a behajtásnál alapvető gondok vannak a fejekben.
Ami igazán gátolja a hiper über teljesítményjavulást, az a kiindulási pont. A legegyszerűbben úgy lehet pénzt beszedni, hogy a revizor kiballag Akárki Kft.-hez, nekiáll túrni, és talál valamit, amit 30 napon túl adott, fizetett, mutatott be a derék gazdasági társaság. Köszönjük, 500 ezer forint. Olcsó, gyorsan megvan, kipipálva. Amellett, hogy a vérbe lehet ezzel az attitűddel idegesíteni az egyszeri cégeket - mindenki csesz el dolgokat, attól még nem lesz senki bűnöző, egy ejnye is épp elég lenne ilyen esetekre -, nem lehet nagyot szakítani. Ahhoz képest, mintha a top adócsalókat kergetnék. Azt túlzás volna állítani, hogy a revizoroknak mindegy, épp kit buzerálnak, de tény: nem motiválja őket a rendszer, hogy V. László éjszaka-császárt meg ehhez hasonlókat hajkurásszanak Gipsz Jakab helyett. Ezért ugyanis külön jutalom vagy bronz Simicska szobor nem jár.
A revizorok egyfajta bibliaként tekintenek az adózás rendjéről szóló törvényre, s lényegében minden mozdulatukat az határozza meg, vajon a 17/A paragrafus e) bekezdése mit is mond adott kérdésben. Ez persze az eljárás szempontjából baromi fontos, de sajnos ezek a gané adócsalók nem az Art. 17/A/e alapján csalnak adót, hanem az alapján, ahogy éppen sikerül. Kimennek a revizorok egy milliárdos céghez, és úgy mennek a biztosra, hogy inkább kevés munkával formai hibákat keresnek, mert az két millát is hozhat azonnal. Utánajárással lehetne belőle tízszer ennyi is.
De miért csinálják ezt? Mert most kell eredményt produkálni. Mert hát kormányzati intézményben pénzforgalmi szemlélet van. Az nem számít, amivel itt molyolsz, baromarcú, az a bevétel, amiről határozat van. Az hogy ez húsz forint, és a bíróság előtt nem áll meg, másodrendű. Basszus, most már október-november van, nem érünk rá szarozni. Az év végén két hónap az ilyen hülye ügyek gyártásával megy el, s persze újabb hónapok alatt lehet ezt a sok szart ellapátolni. Közben meg eltűnik a lényeg.
Lehet tehát bőven teljesítményt javítani. De ne ám úgy, hogy akkor átírom a NAV bevételi soron a kettest hármasra. Ha már puskát adtam a katona kezébe, akkor engedem lőni, és nem fenyítem meg, ha fogy a töltény. Különben csak a tussal tud egy-két közel merészkedő idiótát szájon vágni. Azt pedig jó ha tudjuk, hogy elég komoly nehéztüzérségen ül a NAV.
