Induljunk ki abból, hogy júliustól itt elektronikus útdíj fizetés lesz (muhaha). Jó, hát azt nem mondtuk, hogy melyik július lesz. De nem is ez a lényeg. És nem is az, hogy van némi igazság abban, amit a szegény kis megfélemlített Getronics mondott, hogy ezek a szarházi vállalatok körbehaknizzák Európát, és végeredményben egymás fő- és alvállalkozóiként mindenhol leszedik a sápot - vagy ha nem, akkor igyekeznek iszonyú nagy botrányt csinálni, hadd szívjanak a többiek. Hát ahol nem annyira jött be, azok a derék tótok voltak, meg mink vagyunk. Apró különbség, hogy tótéknál már működik, és az állam nem gondolta úgy, hogy neki kell itt drótokat vagdosnia meg dugdosnia, mert a sok fasz, aki amúgy ebből él szerte a világon, biztosan nem tudja megcsinálni olyan jól.
De mindegy is, a honi autópályabuliba nagyon jól illeszkedik majd ez a történet is. Mert itt eddig nem nagyon sikerült normálisan csinálni semmit, és nagyon úgy néz ki, hogy e téren nem is várható változás. Csak akkor nincs botrány az autópálya-hálózattal kapcsolatban, ha épp nem épül semmi - akkor viszont meg az a baj. Vagy furcsán alakulnak a dolgok. De nézzük csak a baromsággyűjteményt.
Az első és legfontosabb az M5-ös. Úgy mindenestül, de persze a legszebb az indulás. A valódi PPP-nek, valódi koncesszióba adásnak tartott fantasztikus projekt. Én nem tudom, hogy sikerült ezt így megalkotni, de aki az állam részéről a szerződés szövegét írta, az aláírás előtt látta, olvasta, jóváhagyta, az nyilván nem volt tisztában az alany és állítmány kapcsolatának fundamentumaival. Így létre jött a kontinens legdrágább autópályája, amelyet ennek megfelelően kurvára nem használt senki. Szeged örülhetett baromira, hogy van neki autópályája, csak hát kábé annyi haszna volt belőle, mint a rákosretteneti nyugdíjasnak a reptérből: nagyon gyors, nagyon hangos, de mi a fasznak. Aztán sikerként lehetett elkönyvelni, hogy egy valag pénzért a derék konzorcium ki lett penderítve a pélóba.
A második annak remek példája, hogyan kell hosszú távra szóló döntéseket három évente totálisan átírni. Építsünk sztárdakapukat, mert az jó. Persze, van ahol ilyen van, ha rendesen ki van építve, még működhet is, az más kérdés, hogy az autósok rühellik, Mancikának meg a világ összes keresztrejtvénye sem elég ott a fülkében. De azért más nem tudta ezt annyira faszán megcsinálni, mint mi. Épült hatvan kapu, mondjuk az egyik legforgalmasabb szakaszon, az M1-esen nem, de kit érdekel, a füzesabonyi pöcsök fizethetnek. Aztán jön a következő gárda, és dózerrel megy végig az egészen, mondván valami majd lesz, de ez szar. Igen, lett is valami, amit épp most terveznek szétbarmolni.
A harmadik. Hát ebből a felsorolásból egyszerűen nem maradhat ki a vakondtúrás-alagút és a völgyhíd. Utóbbi egyébként meseszép, vitán felül csodálatos látvány akkor is, ha épp megyünk rajta, akkor is, ha a túlpartról látszik a pálcika vékonyságú, amúgy 88 méter magas pillér. Az M6-os alagutakról még ennyit sem lehet mondani, ja, természetesen ott nincs térerő. Köszönjük. A völgyhíd 74 milliárdba került, az M6-os több száz milliárdba, de legalább nem használja senki.
És a sercli. Hogy valahogy elfelejtődött, hogy hiányzik 200 méter az autópályából, mert az Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztési Zrt. (mennyire vehető komolyan az a cég, amelynek helyesírási hiba van a nevében?) nem gondolt arra, hogy a régi sztrádát össze kell kötni az újjal. Hogy ugyanez a cég megpróbálta áfával növelten elszámolni az építésre kapott uniós támogatást, vagyis ennyivel több zsetont költeni. Aztán a bizottság meg azt mondta, lószart, és sajnos ezzel egyet is értett az EU bíróság. Vagyis több sztráda (és vasúti) beruházásnál a benyújtott számla ötödére nem lett volna felhasználható a támogatás. Jó a lét, nem kell visszafizetni, csak másra kell használni. Kösz, 2013-ig szórjunk ki pár tíz milliárdot, mi az nekünk.
Mindezek fényében a mostani e-útdíjas baszkura tökéletesen illeszkedik a rendszerbe. Egyáltalán nem kell meglepődni. Valami lesz, egyszer biztosan, valószínűleg rohadt drága lesz. Az is benne van a pakliban, hogy három forintnál több nem jön be, de egyszer, úgy öt év múlva kialakul valami és az működni is fog valahogy.
