Ha meg kellene mondani, hogy melyik az az ügy, amellyel kapcsolatban Magyarországnak a legtöbbet kellett kardoskodni a derék unióval, akkor vajon mi lenne a válasz? (Most úgy az elmúlt sok évre gondolok, nem az ámokfutásra.) Államadósság? Kit érdekel, máshol is van. Áht hiány? Szarni rá, megy a túlzottdeficit, azt jóccakát. Munkaerő szabad áramlása? Ugyan, aki tényleg ide akar jönni, hadd, jöjjön.
Szóval megmondom én: a pálinka. Annak idején a csatlakozási tárgyalások egyik vitás pontja volt a bérfőzési szeszadó. Mert nem értették a borotvált arcú nyugatiak, hogy mit akarnak ezzel a baromsággal ezek a bajszos figurák. És mindezt állami szinten? Nem az áfaharmonizáláson sikongatnak, hanem a pálinkafőzésen?
És akkor el kellett magyarázni. Hogy teccik tudni, a magyar az olyan, hogy az pálinkát főz. Hmm? Hááát, úgy lényegében mindenből. Igen. Nem, nem olyan, mint a grappa. Nem, kurvára nem olyan, mint a vodka. Nem, nem kell hozzá üzem, a nagyapámnak is volt a sufniban egy főzője, egy kuktából lett átalakítva, csak egy rézcső kell még hozzá, meg némi szerencse, hogy a körtemag ne akadjon el a kukta szelepén, mert akkor felrobban az egész. Nnna, szóval ezért kell a szeszadó. Meg mondjuk azért, mert a kereskedelmi célú főzés háromszorosát teszi ki a saját használatú főzés. Szóval nem néhány hobbikertész fogott össze pár hobbikuktással, ezt szabályozni kell.
A lábunk tehát már benn volt az ajtórésben. Egy ideig el is felejtkeztünk az egészről, főztük szépen a pálinkát, vagy fizettünk adót utána vagy nem, kinek milyen infrastruktúra állt rendelkezésére. Az egész nem is volt annyira divatos, csak a suttyók itták, a menők jégereztek. De szép lassan divat lett pálinkát fogyasztani, a kisüstisek és a parfümösök egymásnak estek, hogy melyik is az igazi és jó főzési eljárás, és a szabályozás követte is a divatot.
Ha már mindenki főz, akkor ötven litykóig ne is kelljen adózni, csak vigye főzdébe. De az uniónak ez aztán már nagyon nem tetszett, és megindította a csapatokat hazánk ellen. Mert szerinte nem járja, hogy itt mindenféle adómentességgel torzítják az uniós versenyt. Legfeljebb kedvezményt adhat, mentességet nem - a kötelezettségszegési eljárás most ért abba a szakaszba, hogy a következő beszélgetés már a luxembourgi bíróságon lesz. A magyar kormány meg azt mondta, hogy itt márpedig lesz adómentes pálinkafőzés, és képes elmenni ezért a falig. No, majd meglátjuk.
Szerintem egyébként az IMF is ezen vérzett el. Először azért lettek haza zavarva, mert nem akartak koccintani Viktorral, mert büdösnek találták a törkölyt. Utána persze megnyugodott mindenki, ment is szépen a társalgás, hogy igen-igen, nyugdíjak a felére, nem gond, megoldjuk, ja-ja, hatkulcsos szja, hát, ez necces lesz, legyen inkább három. Na jó, legyen. De ezt az adómentes pálinkafőzést meg kell ám szüntetni - mondta Irina, majd összeszorított szájjal hátra dőlt a székben. Ön biztosan tréfál - próbálta menteni a helyzetet egyszerre Mató és Varga. Nem, nem tréfálok, ez egy új policy, nem támogatjuk az adómentes szeszfőzést. Valóban? - kérdezte Viktor, majd fakutya nevetéssel hozzátette, miközben kissé oldalra hajtotta a fejét: Akkor viszlát, hölgyem. És ne aggódjon, iszunk az Ön egészségére is.
Biztosan így történt.