Orbán Viktor zseniális politikus, ennek legfrissebb bizonyítéka az ország kikerülése a túlzottdeficit-eljárás alól. Nagy kár, hogy undorítóan zseniális. Amit tud, nem az ország érdekében kamatoztatja, hanem a leghánytatóbb eszközöktől sem visszariadva rendel alá mindent saját politikai és sleppje gazdasági céljainak.

Kádár óta nem ismerte fel egy hazai politikus sem nála jobban, hogy a birka népnek mire van igénye. A hülye átlagmagyar pont leszarja, hogy mi zajlik a világban, de szereti azt hinni, hogy ezer éve mi fingjuk a passzátszelet. Körülöttünk mindenki elbaszott lúzer, a tótnak büdös a hónalja, a románnak szőrös a talpa, Brüsszelben meg csupa seggfej okoskodik. Az állam adjon mindent ingyen, de adót ne kelljen fizetni. Ha valami sikerül, én vagyok a király, ha meg gajra megy, mindenki más a hibás. Ha a szomszéd kertje zöldebb, szívlapáttal csapjuk agyon.

Hülye átlagmagyar arra a politikusra tud felnézni, aki alatt nagy magyarnak érezheti magát. Egyértelmű, tiszta üzeneteket akar, nem baj, ha egy büdös szó se igaz belőlük. A demokrácia alapelvei szóösszetétel már gyanús kutyulmány neki, amikor pedig a fékek és ellensúlyok felszámolásáról hall, így kérdez vissza: hú baszki, lezuhant a lift? Kurvára nem érdekli, vagy nem veszi észre, hogy demagóg politikusok hülyére veszik, hazudnak neki, harsány kacaj kíséretében basszák át a palánkon. Nyilvánvaló lopás és korrupció nem probléma. Trafik és föld kizárólag haveroknak, közbeszerzés meg Lajosnak? Haggyámá, a komcsik nem ezt csinálták?

Viktor félelmetes hatékonysággal elégíti ki a hülye átlagmagyar igényeit és építi saját hatalmát. A 2010-es kormányváltás után, amikor el akarták ereszteni a költségvetési hiányt, úgy rúgták picsán őket Brüsszelben, hogy hazáig szálltak. Egy hétvége alatt kényszerből született meg az unortodox gazdaságpolitika, mely igen sikeresnek bizonyult abban az értelemben, hogy a jórészt cégekre lőcsölt kemény kiigazításokat csekély szavazatvesztéssel abszolválták. A birkáknak ellenségkép kell, ezért minden szart az unióra és a profithajhász külföldi vállalatokra kentek. Tökélyre fejlesztették a hihetően hazug kommunikációt, amikor a takonyra azt mondják, hogy pisztáciás tejszínhab, a többség még ezt is benyeli.

Hülye átlagmagyar bizsergő nemi szervvel nézi, hogy a különadókkal szétszopatják a mocsok bankokat és telkó cégeket. Le se szarja, hogy a folyamatos kapkodással olyan bizonytalanságot teremtettek, hogy senki sem indít nálunk új beruházást, évekre kinyírták a növekedést. Az meg fel se tűnik neki, hogy a különadók nagy részét az érintett cégek áthárítják, a telefonálás és a bankolás is a kormány intézkedései miatt drágult, az utazás költségét pedig elképesztő sunyi módon növelték. 

Politikailag óriási ötlet volt a rezsicsökkentés, átlag hülyemagyarnak eszébe sem jut, hogy már középtávon igen negatív következményei lesznek. Azt is elviselte, hogy lenyúlják a nyugdíját, nyilván megoldja majd valahogy az állam, hogy 30 év múlva is kinyalja a nyuggerek valagát. Kádár népe röhögve nézi, hogy szétkúrják a következő nemzedék jövőjét, a lényeg, hogy most úgy látszik, a kis magyar Dávid tökön szúrta az uniós Góliátot.

Ha csak az elmúlt néhány napot nézzük, a birkáknak nyilván fel sem tűnik, hogy miután kiszivárog a pozitív brüsszeli verdikt, Lézer Janó még gyorsan kirúgja a neki nem tetsző arcokat az eljárásra hivatkozva. Belengetik a reklámadót, kedden azt mondják, ha kikerülünk, nem vezetik be, szerdán meg azt, hogy basszátok meg, mégis. Ezzel beismerik, hogy kell a sleppnek még egy kis konc, ahogy Géza kolléga is sejtette, de nem lényeg: vastökű Viktor megmutatta, a magyart nem csicskáztathatják brüsszeli aktakukacok.

Az, hogy kikerültünk az eljárás alól, annak elismerése, hogy egyetlen makroadatunk javításáért valóban mindent megtett a kormány. Ha csak a hiányszámot nézzük, Orbán valóban helyretette azt, amit Medgyessy és Gyurcsány durván szétbarmolt. A baj az, hogy rossz módszerekkel, rövid távú hatalmi érdek mentén feláldozva az ország közép távú növekedési potenciálját. De a Vezérnek csak az számít, hogy a külső hatalom kevésbé pofázhasson bele az ő országa dolgaiba, ahhoz ugyanis szerinte rajta kívül senkinek semmi köze.

Az egészben a legszomorúbb, hogy a gigantikus átverés Kádár népének nem tűnik fel: nagyon úgy fest, hogy komoly alternatíva híján az elvetemült zseni még legalább öt évig csiszolgathatja népbutító-országrontó politikáját.