Már megint a panellakók jártak jól. Mert hol is érdemes kérót venni most, hogy egy pattanásos seggű képviselő miatt bármikor kisajátítható lesz bármely magántulajdonban lévő lakás? A Kossuth tér közelében nem, de még átellenben Budán sem, hátha valami BKV-s albizottsági tag és szeret metrózni Mr. Közérdek. Képviselői irodaház környéke is kilőve. A minisztériumok szerencsére nem játszanak, a képviselő oda nem jár, mert hát egyeztetni, tárgyalni minek, a kormány se szokott.
Haha, azt hitted, te vagy a király arc, mert a Móriczon laksz? Buktad, öcsém, M7-es autópálya közelben, kedden a szavazás után lehet is menni a Balatonra lazítani. Ja, Pipa utca. Hát barátom, a gyereknek kell a hely, most jutott be a Corvinusra. Ja, hát mindegy, a gyerek még nem képviselő, de nyugodj meg, el lehet ezt sikálni. Persze a Havanna vagy Csepel se annyira jó, simán lehet, hogy a képviselő kislánya szociológia szakra jár. Marhára érdekelne, hogy ki és kinek a lakását nézte ki.
Einstand-művek megint nagyot alkotott, bár annyira nagy meglepődni való nincs is az egészben. Elvégre a forgatókönyv a régi. Valami megtetszik, fognak egy korábban sose hallott képviselőt - ha nagyobb horderejű az ügy, plö alaptörvény-módosítás, trafikmutyi, akkor valami bejáratott arcot -, annak a seggébe dugnak egy tervezetet, na, faszikám, most kérünk tőled valamit, ezt nyújtsd be. Benyújtva, még aznap bizottság, másnap általános vita, soron kívüliség, legkésőbb egy héttel a benyújtás után szavazás - persze ha nagyon fontos a dolog, akkor három nap az egész. Kár, hogy az Áder annyit piszmog még vele utána, basszus, ezzel is csinálni kéne már valamit. Mondjuk ne kelljen aláírnia, elég, ha utólag bemutat egy olvasónaplót.
A kisajátítás persze bonyolult ügy, tudjuk ezt az elmúlt haha, nem nyóc, húsz év autópálya-fejlesztései, felszínrendezései és miegymásai révén. Hónapokig álltak projektek, csak mert Pista bácsi megmakacsolta magát, és az amúgy nádason kívül semmit sem termő negyed hold földjét nem akarta sem elcserélni, sem eladni. Ez az az eset, amikor mindenki egyetért: le kell tenni a tolólapot és el kell kezdeni a melót, Pista bácsi meg majd kap egy saját felhajtót a pályára vagy valamit, ki nem szarja le, húszmilliárdba kerül a beruházás, csináljuk már. A Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben például az egész bolygót felrobbantották egy intergalaktikus szupersztráda megépítése érdekében.
De itthon ehelyett inkább megy a baszakodás. Mert teszek én a közérdekre, itt ötven évig volt közérdek, most nincs, ez az enyém, és ha beledöglök, akkor is az marad. És baszakodásban Pista bácsi nagyon ügyes, nála már csak a polgármestere ügyesebb, aki miatt két vakondtúrást egy picsanagy híddal kell összekötni - amúgy nagyon jól néz ki a picsanagy híd, de hát akkor is. Kár hogy 74 milliárd forint volt. És lehet még sorolni a rohadozó tereket, homlokzatokat, amelyek sosem készülnek el, mert egy valaki azt inkább nem szeretné.
A határt nagyon nehéz meghúzni. Meddig várható el, sőt követelhető meg egy tulajdonostól, hogy lemondjon részben vagy egészében a vagyonáról? Legyen az föld, pince, jármű vagy épület, nem lehet mindent forintosítani, nem lehet mindenért kártalanítani. A szubjektív elemek sokszor felülírják az ész érveket, miért ne lenne ez másként egy kisajátítás esetében?
Szerencsére kormányunk ezt nagyon faszán megoldotta, mert az általa javasolt kisajátítási eljárás annyira bicskanyitogató, hogy az egy nevezőben lévő nullával egyenértékű. Bölcsész megfogalmazásban: ilyen nincs, bazdmeg. Alighanem egyetlen helyszín van biztonságban a mohó kis lakásfoglalóktól. Az ócsai adóstelep. De még ezt sem merném elkiabálni.