Több mint egy éve rontja a levegőt a nemzeti bankban a Debil, legfőbb ideje megvizslatni, hogy mire jutott a pöttyös seggű agysebész. Látszólag örülhetünk, hiszen úgy tűnik, nem csinált eget verő baromságokat. Sajnos azonban ez csak a felszín, a helyzet sokkal rosszabb.

Mi is fűződik a nevéhez? Elsősorban az ész nélküli kamatcsökkentés. Hülyének is lehet szerencséje, a globális befektetői környezet szinte végig támogató volt az egy évében, a rezsicsökkentés is lefelé tolta az inflációt, a piac bármit tolerált, elgurult a vágássorozat is. Kis forintgyengülést azért okozott, de ez persze legyen a csak szavak szintjén megmentett devizahitelesek baja.

Növekedési hitelprogram. Az első körben ahogy az várható volt, a jó cégek lecserélték drága hiteleiket olcsóbbakra és jutott hitel olyanoknak is, akik magasabb kamat mellett nem mertek volna felvenni, vagy akiknek így már épp elgurult a hitelminősítésük. Ezzel azonban el is lőtték a puskaport, A második kör ordas nagy taknyolás, hiába szinte nullás kamat, alig csordogál a hitelnyújtás. A cégek hitelundora persze érthető: kiszámíthatatlan gazdaságpolitika mellett kevesen mernek beruházni. Debilék most próbálnak kitalálni valamit, hogy mentsék a menthetőt, elszórtak egy valag zsét, de még egy lórúgásnyit sem kapott a növekedés az egésztől.

A legfrissebb, a múlt heti cucc főleg arról szól, hogy kipicsázzák a külföldieket a kéthetes jegybanki lekötésből, hosszú államkötvények felé terelve őket. Kár, hogy inkább elhúznak az országból. Amúgy logikus lépes: nagyobb terhet rakni a bankokra és egyre inkább a belföldiekkel akarják finanszíroztatni az adósságot. Komoly hatása igazából nem valószínű hogy lesz, inkább újabb burkolt kamatcsökkentésként értelmezhető.   

Haladunk a gusztustalanság felé, jön a banki átutalásokat végző cég, a Giro megszerzése. Az üzenet a szokásos és egybevág a kormány irányvonalával: tovább fingatni a bankokat, újabb különadók nélkül is amit lehet, elszedni tőlük. Mi az már, hogy maguk állapítják meg, hogy mennyi egy banki átutalás díja? Adják ide az egész bizniszt és majd mi megmondjuk, mennyi lehet. Asse baj, ha mostantól minden átutalást azonnal és közelről lát a hatalom, ügyes. És még itt van a külön posztot érő, százmilliárdos nagyságrendű szervezett lopás, amire meg se próbáltak magyarázatot adni, inkább bepereltek mindenkit, aki fel merte vetni, hogy ez azért nem faja.

Így ez együtt már elég orrfacsaró, de a legnagyobb probléma nem kapcsolható egyedi intézkedésekhez. Ez pedig az, hogy lazán szétkúrták a jegybankot. Minden korábbi jegybankelnök idején a tehetséges magyar közgazdászok gyűjtőhelye volt az MNB (igen, a jobbosok alatt is, kedves narancstrollok), mára három embertípus maradt. A nyalonc, a karrierista és a kényszerből maradó.

Gyuri hozta a hozzá nem értő sleppjét Balog alelnököstűl, ez világos, s persze voltak jó szakik is, akik Simornál nem találták meg a számításukat, de többre vágytak. Közülük páran a gerincüket kioperáltatták és beálltak az új rezsim mellé.Tipikus példa Nagy Márton, az értelmesebb dolgok általában az ő agyából pattantak ki, a Debil nyilvánvalóan nem vágja a kéthetes betét meg a repóügyletek közti összefüggéseket. (Én se teljesen, hehe, de nem fogok soha a jegybankban dolgozni.) Az értelmes arcok többsége vadul állást keresett, amikor jött az új elnök, de csak a jobbak tudtak lelépni, a férgese meg anyázva, de ott rohadt. Ezzel a szar emberanyaggal kell majd várat építenie annak, aki egyszer, nagy sokára Matolcsy örökébe lép, de a népítélet ismert, az agyrohasztó rombolás akár tíz évig is folytatódhat a jegybankban is.