Most már biztosak lehetünk abban, hogy ősszel az egész nyugdíjrendszer át lesz alakítva és nagy valószínűséggel jön a gyerekszám szerinti nyugdíj - Varga Mihály ugyanis kijelentette: tekintettel arra, hogy a nyugdíjrendszer jó és stabil, a kormány nem fog ahhoz hozzányúlni. Mivel tudjuk, hogy a rendszer sem nem jó, sem nem stabil, továbbá azt is tudjuk, hogy ezt Mihály is tudja (Macskafogó beugrott mindenkinek, gondolom), akkor nincs okunk kételkedni abban, hogy a minisztériumban a szorgos kis munkatársak gyártják a megoldási javaslatokat és törvénytervezetet.
A gyerekszámon alapuló nyugdíjrendszer alapötlete önmagában nem rossz. Elvégre aki felnevel két-három-négy-sok gyereket, az elég sokat belenyomott az éves GDP-be ahhoz, hogy ezért érdemelhet valamilyen jutalmat. Persze ez az egész elmélet kábé addig működik, mint Platón államelmélete: amíg meg nem próbálják megvalósítani.
Az alapelvvel nincs baj, támogassuk azt, aki hozzájárult a szaporulathoz, elvégre ez komoly hozzáadott értéket jelent egy társadalom számára - s a magas hozzáadott értéket díjazni bevett szokás. Egy kormánynak joga van olyan politikát folytatnia, amelyben bizonyos elemeket támogat. Most nem Mészáros Lőrincre gondoltam, hanem olyan általános dolgokra mint az innováció vagy a pénzpiac fejlesztése vagy éppen az, hogy mindenki nagyüzemben gyártsa az utódokat. Ez még tök oké, ezért vannak a pártoknak olyan szürreális dolgaik mint program. Az tehát teljesen akceptálható, ha a mi kormányunk támogatja a sok gyereket nevelő családokat.
Az más kérdés, hogy már a családi adókedvezménynél is látszik, ezen belül is egy adott csoportot szeret támogatni a kormány. Márpedig ez a differenciálás már nem nagyon fér bele a nyugdíjrendszerbe. Elvégre az szja "csak" egy adó, s a kedvezmény nem is vonatkozik egy sor egyéb bevételi forrásra. Az államilag megállapított nyugdíj azonban más tészta, ott nem fogadható el egy-egy csoport előtérbe tolása vagy éppen háttérbe szorítása. Márpedig ha abból indulunk ki, hogy a KDNP az átalakítás nagy szószólója, akkor tudhatjuk, hogy azoknak kedvezne ez a modell, akik a KDNP számára kedves életmódot folytatnak. Egy férj, egy feleség, egy fészekalja gyerek. Kár, hogy ez a modell kisebbségben van.
A házasságok fele felbomlik, a gyerekek több mint fele pedig házasságon kívüli kapcsolatból születik. És ennek nem az az oka, hogy a társadalom fele kurvákból meg trógerekből áll, hanem az, a korábbi kötöttségek egyszerűen nem működnek - vesd össze a szabad vállalkozás, mozgás, munkavállalás és mifaszom elvével, egyszerűen a mai ember sokkal rugalmasabb és pont. Ha abból indulunk ki, hogy a nyugdíjrendszer efféle, gyerekszám szerinti differenciálódása elfogadható, akkor annak igazságosnak is kell lennie. Vagyis le kell képeznie a társadalom jellemzőit.
És itt lesz megvalósíthatatlan a differenciált nyugdíj. Az a legkevesebb, hogy akinek papírja van, hogy nem lehet gyereke, azt nem érheti hátrány - abba ne menjünk bele, hogy miért is kell a meddőségről meg hasonlókról a nyugdíjfolyósítónak írogatni - s hasonló a helyzet a beteg gyerekeket nevelőkkel is. Szintén orvosolni kell az özvegyek helyzetét, pontosabban, ha a gyerek félárván nő fel. Mivel utóbbit jól kezeli most is a szociális rendszer - jól a szart, de van rá szabály - ezért nyilván ezek a személyes tragédiák nem lesznek majd nyugdíjcsökkentő tételek.
Oké. De mi van akkor, ha apuka legyárt három gyereket, majd második számú egyetlenének szintén legyárt kettőt, majd az előző alomból átvesz egy porontyot? Akkor most kinek hány pluszpont jár? Apukának van ugye öt bónusza, a sorrendben első igazinak van három, de a harmadik csak félig, a második számú igazinak dettó, viszont első számú igazi meg egyedül él, de mondjuk csak öt évig, utána jön nála is a tökre igazi. És ez nem annyira extrém, mert simán szóba jöhet az én is hoztam egyet, te is hoztál egyet, én is hagytam ott egyet, te is kettőt, nosza gyártsunk egy-két közöset. És most akkor melyik gyerek hova számít? És a megszült, de árvaházba került kis bónuszokkal mi lesz?
Ha erre lehet modellt gyártani, az annyira bonyolult lesz, hogy ember nem tudja majd áttekinteni - kábé úgy képzelhető el, hogy a gyerekek helyrajzi számát fogják alapul venni éves bontásban, így kijön, hogy Ottóka a 18 évéből kilencet itt, ötöt ott, négyet amott töltött, amely tény az adott jelzésű szülő, gondozó nyugdíjszámításánál szempont lesz. Az is kérdés persze, hogy most akkor 16 (tankötelezettség), 18 (nagykorúság) vagy kábé 23 (első diploma) év legyen a beszámítandó. Mert ugye rohadtul nem mindegy, hogy pluszban hány évet költök még a gyerekre. Elvárható lenne, hogy a nyugdíjba beleszámítson az egyetemi időszak is, de ugye családi pótlék erre az időszakra már nem jár.
És akkor elérkeztünk a következő gondhoz. Nem lehet a családtámogatási, gyerekvállalást népszerűsítő, tököm tudja, hogy nevezzük politikát egy-egy részterületre szűkíteni. Ha azt akarjuk támogatni, hogy a gyereket minél tovább oktassuk, akkor járjon családi pótlék a diplomáig (nem állítom, hogy ez a jó megoldás, az elv a lényeg). De akkor ne 16 év legyen a tankötelezettség. Vagy ne gondoljuk így, mert tényleg rohadt sokba kerül, de akkor érettségivel is lehessen karriert építeni, illetve szakmunkás végzettséggel is normális fizetést kapni. Akkor itt legyen koherens a dolog.
És hát arról se feledkezzünk meg, hogy egy húszévest megfenyegetni azzal, hogy ha nem csinálsz gyereket, akkor negyvenöt év múlva kevesebb lesz a nyugdíjad, igazi troll gondolkodás. Eleve bárkit fenyegetni egy állam részéről azzal, hogy büntető levonásokat eszközöl a nyugdíjból eléggé troll gondolkodás. Egy húszévest inkább azzal lehet motiválni, hogy milyen jól jársz most, ha gyereket csinálsz. Mert nem döglötök éhen például. Oké, nagyon fasza a gyed extra, de az, hogy a gyes 25 ezer forint, az nagyon szánalmas. És persze, papíron támogatjuk az anyák visszatérését a munkába, valójában azonban ez nem megoldható az esetek jó részében, mert nem rugalmas a munkavállalási rendszer, nincs - bassza meg, nincs - elég bölcsődei férőhely.
És ne hagyjuk ki azt sem, hogy a mostani rendszer nagyjából kétszer rúg bele abba a nőbe, aki egyedül vállal gyereket - baszki, vannak ilyenek, hogy dugnak és úgy maradnak. Jelenleg egy egyedülálló szülő kábé kétezer forinttal kap több családi pótlékot, tényleg ez mindent fedez. Emellett lehet, hogy van gyed extra, de ha egyedül kell kijönni a bevételekből, akkor az első évben a juttatás nem adja ki az egy főre eső létminimumot. És akkor még nem beszéltünk bébisintérről, bölcsődei díjról, illetve arról sem, hogy milyen munkahelyre lehet így visszamenni. Igazi motivációs halmaz ez mindenki számára.
És végül. Lehet díjazni, ha valaki egy raklap gyereket felnevelt, sőt ez mindenképpen elismerést érdemel a társadalom és az állam részéről egyaránt. De egy állam kurvára ne álljon neki büntetni azt, ha valaki nem akarja ezt a példát követni. Például azért nem, mert az állam által nyújtott szociális háló annyira hiányos, hogy egy hattonnás dinoszaurusz is kiesne a lyukakon.
