Az egészséges fejlődésű kisfiúk jelentős része kukás akar lenni, ha felnő. A csírákat csak a nagy és büdös autó érdekli, és hogy hátul lehet állva utazni, a profibbak viszont megtervezik az útvonalat is a telephely, a lakossági ügyfélhálózat - értsd lakótelep - és a szemétlerakó között. Ha szelektív gyűjtés is folyik, akkor pedig különösen izgalmas a dolog logisztikája. A kislányoknál ugyanebben a korban a balerinaság viszi a prímet, de szigorúan kilenctől ötig, mert utána főzni kell a vacsorát a gyerekeknek és a férjnek - aki a tökéletes világban természetesen egy jól logisztikázó kukás.

Azon túlmenően, hogy pár év után a kislányok és a kisfiúk is rájönnek, hogy orbitális szívás mindkét meló, elég nehéz megválaszolni, mi is legyen akkor helyette. Ha most idejönne valamelyik gyerekem, és megkérdezné, szerintem mi lenne a tuti meló a számára, hát nem nagyon tudnék értelmeset mondani. Persze nyilán soha egyiknek sem fog megfordulni a fejében, hogy tőlem kérjen efféle tanácsot, inkább mennek Krisnavölgybe hentesnek, ha szerintük az a fasza.

Maradva az alapproblémánál, egy kezemen meg tudnám számolni, milyen szakma választásánál lennék viszonylag nyugodt. A szakmunkás élet bizonyosan nem tartozik ide. Bármilyen jó is legyen az ember a munkájában, alkalmazottként ez nem jelent szart sem. Sokba kerülsz, a Moszkva téren feketén a Jocó meg a rosszarcú hogyishívják feleennyiért lerakják a járólapot, kit érdekel, ha nem stimmel a diagonál. Persze egy fasza burkoló vagy asztalos csinálhat saját céget is, de mondjuk egy hentes, egy hegesztő vagy géplakatos aligha. 

Saját vállalkozást lehet indítani, de ehhez nem elég a szakmai tudás. Egy sor más dolgot is ugyanilyen jól kell csinálni, azokat is, amihez semmi kedve egy valamire való szakinak. A magánvállalkozás másik kellemetlen hozadéka - s ez igaz a fodrász, masszőr, kozmetikus szolgáltatói ágra is - a számla nélküliség. Ha ad, de emiatt drágábban méri a szakértelmet, akkor kutya sem megy hozzá, ha nem ad, akkor nem is a NAV a legnagyobb cumi. Hanem a nyugdíj, amit minimummal kell végignyomni, hiszen járulékfizetés alig volt. Lehet ezt is fegyelmezetten csinálni, de ez ma inkább értetlenséget kelt. Szóval ha nem akarjuk, hogy a gyerekünk szar pénzért gürizze magát rommá 60 éves korára, és kapjon mimimálnyugdíjat, zavarjuk el tanulni.

Ja, de mit? Feltéve, hogy túléli a mostani középiskolai rendszert nagyjából egészséges elmével. Tanár? Na ne vicceljünk. Eddig is nagyjából stimmelt, hogy három érv szól a tanári állás mellett, a június, a július és az augusztus, de aki ezt meg frankón csinálta, az tudja, hogy normális esetben ekkor sem ülhet a seggén az ember. Hoffmann Rózsa után egyértelműen látszik, hogy önálló gondolatokkal rendelkező embert eleve kipusztít a KLIK a rendszerből, a közalkalmazotti bértáblát meg ne is nézzük meg. Nincs az a nyári szünet, ami megérné, hogy egy szaktanár húsz év munkaviszony után pótlékostul miszarostul egy mocskos horvátországi nyaralást luxusnak érezzen. És arról nem beszélve, hogy ha nem a KLIK, akkor a kretén anyuka baszogatja, amiért Vendelkét megbuktatta. Kösz nem, max magánsuliban.

Ha már közalkalmazott. Orvos se legyen. Legfeljebb fogorvos, de az is csak akkor, ha penge a gyerek és a szülőknek van pénze finanszírozni az első praxist. Utána nem lesz gond. Egyéb gyógyítósdit senki sem akar a gyerekének. A fentiekhez hasonló fos pénz, mindezt úgy, hogy az érettségi után tíz évig tanulnak és akkor még csak pályakezdők. Túlóra, 24 meg 48 órás műszak, rohadó csempék és pisaszagú folyosók mellett, a kedves beteg legközelebb vásároljon a Pratikerben egy zacskó gipszet is, a gyógyszertában meg rugalmas pólyát, akkor lesz fix kötés a törött lábra. Az alkoholizmus, szívbaj és mindenféle mentális betegség simán összejöhet, cserébe a kis boríték a zsebben. Nővér, ápoló, mentős még rosszabb. Hát a nagy szart, kisfiam!

Semmiféle állami alkalmazott. Ameddig az ügyfélszolgálaton kell ügyintézni, vagy az útleveleket borítékolni, kérvényeket elbírálni és felküldeni, addig még oké, de ha karriert is akar a gyermek, akkor adott polcig lehet jutni, feljebb nem. Osztályvezető még csak-csak lehet, feljebb azonban nem üveg-, hanem haverplafon van. Érdekes módon oda már javarészt megmagyarázhatatlan indokból kerülnek emberek. Ha véletlenül mégis szakembert raknának valami vezető poziba - mert a haverok közül senkit sem érdekel mondjuk a buszos közlekedés szervezése vagy a marhatenyésztés statisztikájának kiértékelése - akkor jön a feketeleves. Mert a sok baromnak majd elkezd szakmai dolgokról beszélni. Ha elhiszi, hogy tehet bármit, már veszett az ügy, mert az ő pozíciója úgyis súlytalan, pofázhat estig, amit akar, eredmény nem lesz. Ha nem hiszi el, akkor ő is pontosan érzi majd, hogy semmi értelme, hogy ott legyen.

Művész? Viccnek is rossz. Igazi művész ugye nem nyal segget, eleve nem is feltétezzük művész gyerekünkről, hogy ilyet tenne. Ha meg nem tesz ilyet, akkor meg nézhetjük, ahogy a tehetséges gyermekünk hal éhenfele és megy tönkrefele, mert megrendelést csak úgy nem kap, smúzolni meg nem fog érte. Ő nem ilyen lovat akart, mi sem. Lesznek szép szakmai sikerei, a kortársak rajonganak majd érte, csak a villanyszámláját az életünk végéig fizethetjük helyette.

Mi marad? A mérnök. Lehetőleg nem kohó, hanem valami nemzetközi szinten hasznosítható, hogy ha úgy alakul azonnal el lehessen innen pattanni, vagy legalább külföldi megbízást lehessen szerezni. Brutálisan jónak kell lennie, hogy kitűnjön a zajból. Ugyanez érvényes az informatikusra is, azzal, hogy a zsíros hajú rendszergazda legfeljebb akkor érez sikerélményt, ha a júzer gépéről letörölheti a családi fotókat és csak két óra múlva slattyog fel a harmadikra, hogy rendszergazdai jogosultságával frissítse a java programot.

Szóval ha fiaink vannak, akkor ez a két út egész jó lehet. Bízhatunk abban, hogy majd a mi lányunk lesz a jövő nagy hídépítő mérnöke, de ha a statisztikáknak hiszünk egy kicsit, akkor neki más álommelót is érdemes nézni. A lányokra fokozottan igaz, hogy végzettség nélkül csak szívás az élet: csirkebontó üzem, varroda, posta, menza, csupa gályázás, ami után otthon már egy szeletelni való krumpli is átok. 

A szép szakmák tényleg szépek, így a bölcsis ovis gondozók biztos örülnek, hogy cserélhetik a leevett pólókat és összepisilt nadrágokat, mert közben megtanulnak a kis fasírtok enni meg öltözni, beszélni meg verset mondani. Talán nem baszogatják a gondozókat annyian, mint a tanárokat, de a pénz is épp ennyivel kevesebb. Saját maguk fenntartására biztos nem elég, ami nem túl biztató.

Lányunkból lehet még jó válóperes ügyvéd, főleg akkor, ha sokkal okosabb annál, mint amennyire előítéletes. Egyéb ügyvédi praxis is szóba jöhet, de az nem biztos, hogy annyit hoz. Szerencsére a fogorvosi praxis sem függ a nemtől, akár minden gyerekünket erre a pályára irányíthatjuk. Vagy csúcsközgazdásznak is szánhatjuk őket. Mivel itt erőteljes a túlkínálat, csak az igazán jók alkotnak maradandót. Fontos, hogy akármikor tovább tudjanak lépni külföldre, nem feltétlenül élni, csak pénzt keresni.

Szóval, gyerek, legyél zseni, vagy megszívod. Összességében szomorú ez.