Szeretem a kézilabdát és teli pofával tudok szurkolni a magyar csapatoknak akkor is, amikor bénák, vagy szerencsétlenek. Néha fizetek is azért, hogy élőben lássak jó meccseket, most is kilesek a magyar rendezésű EB-n pár meccsre. Elég sokszor láttam már edzősködi Mocsai Lajost is és őszintén szólva mindig is kissé tapló, de mégis elhivatott embernek találtam. Amatőr kibic persze ne ítéljen edzői képessége felett, de úgy láttam, általában jó döntéseket hoz, ügyesen motivál és nem csak a fiúkkal, de még az időnként sok hisztis picsát kitermelő csajválogatottal is el tudja fogadtatni magát.

Életem talán legemlékezetesebb meccse volt, amikor a londoni olimpián a fiúk bejutottak a négy közé. Persze nagy adag makonya kellett ahhoz, hogy a zseniális hosszabbításos meccs után szegény izlandiak mehessenek haza a pöcsüket lógatni a gejzírbe, de felejthetetlen élmény, az biztos. A 60 éves Mocsaira azóta úgy emlékezhetnék, mint edzőgéniuszra. Elért szinte mindent, amit kézilabdatrénerként lehet, sok pénzt is keres azzal, hogy motivációs tréningeket tart, állítólag nem is szarul. Ezért baromira nem értem, miért volt neki annyira fontos, hogy rektor legyen. Egy olyan országban, melynél egy ilyen kinevezés bizalmi ügy, s egy olyan rezsim szolgálata kell hozzá, mely már az unokák előtt is vérciki lesz. 

Lehet azt mondani, hogy Lajos ezer éve tanít a TF-en, meg hogy tahóság elvitatni a rektorsághoz szükséges kvalitásait. Hiába, a szarfaszú blogger csak abból ítél, amit lát és összevetve más egyetemek vezetőivel, nehezen hihető, hogy a távolból erősen egyszámjegyűnek tűnő intelligenciahányadosával épp Mocsai oda a legjobb jelölt. De ha el is tekintünk a szakmai aggályoktól, az teljesen védhetetlen, hogy kimondottan az ő kedvéért kellett megváltoztatni a rektorság kritériumrendszerét. Az eddigi szabályozás ugyanis egyetemi tanárságot kívánt, odáig viszont Lala értelemszerűen nem jutott.

Aki ilyen körülmények között elfogadta ezt a melót, annak nevéhez örökre hozzátapad a lex előtag. Mostantól ő is a rendszer kegyeltje, olyan arc, akiért meglépik a fideszes fiúk, hogy törvényt módosítanak. Ilyet pedig csak a legbelső körös haverokért szoktak tenni.

Dunsztom sincs, hogy mennyire hithű orbánista a volt edzőkirály. De abból, hogy ráhajtott a rektorságra, az már biztos, hogy nem zavarja, ha egy olyan rezsimmel forr össze a neve, mely bizonyosan a történelem szemétdombján landol. Csak az a kérdés, hogy Mocsai valóban hisz ebben a maffiaállamszerű felállásban, vagy annyira karrierista, hogy észre se veszi, mihez adja a nevét, illetve hogy ezzel földig rombolja kimagasló elismertségét. Végülis mindegy, csak az biztos, hogy 20 év múlva már nem úgy fogunk rá emlékezni, mint kitűnő és sikeres edzőre, hanem a korábbi edzőre, aki beállt szolgálni az épp a szétesés felé sodródó, 2014 végére már a kőjobber kultúremberek számára is végképp teljesen vállalhatatlanná vált Orbán-rendszert.