Nem tudjuk, mi a célja - bár tippünk van -, de a kormány egy olyan durván csúsztatásokkal teli kampánnyal zárja az évet, amelyhez képest a fekete-fehér képen búslakodó, majd a tököm tudja milyen tisztítószertől egyszerre ropogósra vasalt fehér ingben, mosolyogva és boldogan klotyót pucoló házitündérré váló nőket tartalmazó reklámok igazi dokumentarista alkotások. Három kőkemény állítással pusztítja az agysejteket a Habony-művek: sok éve nem volt ilyen nagy a GDP-növekedés, lenyomtuk a munkanélküliséget, mint a bélyeget, valamint padlón az infláció. Részletek itt.
Hogy sorban haladjunk.
Az első:
Az elmúlt években a magyar emberek talpra állították a gazdaságot. 2009 óta közel 6 százalékkal javult a gazdasági teljesítményünk. A kedvező adatokban döntő szerepe van az ipari termelés növekedésének. A mutatók igazolják, jó úton járunk a magyar ipar megerősítésében. 2014-ben nyolc éve nem látott mértékben bővül a magyar gazdaság. A GDP- növekedés terén idén dobogós helyet értünk el az uniós országok között: a várakozások szerint összességében 3,2 százalékkal nőhet a nemzetgazdaság teljesítménye. Napjainkra újra Magyarországé Európa egyik legígéretesebb gazdasága.
Nem művészet hat százalékot vagy akármennyit javulni, ha a világ épp egy válságból mászik ki. A gödör aljához képest igazán nem nagy elvárás némi növekedés, persze még így sem sikerült a 2008-as szintet elérni, bár a többségnek összejött. Ez még nem is lenne baj, csak ezt ne állítsuk már be sikernek. Főleg úgy ne, hogy az egyszeri intézkedések és transzferek nélkül ez a gazdaság csak stagnálna. Az ipari termelés és beruházás ugyanis javarészt az uniós támogatások hatása, nem organikus növekedés. S a ciklus utolsó éveiben köztudomású, hogy felfutnak a kifizetések. Hogy mennyire fasza a magyar gazdaság, majd 2016-ban kiderül, amikor épp semmi uniós pénz nem fogja tromfolni a számokat. A hétéves támogatási ciklus 2014-ben indult, s a viszonylag hosszadalmas pályáztatás és ügyintézés miatt a gigapénzek az utolsó években jönnek majd, 2018-22-ben. Mivel az utolsó nagy kifizetések az előző ciklusból az idén és még jövőre jönnek, ezt követően óhatatlan a stop. Nem drukkolunk ennek, tényleg nem, inkább szomorúan várjuk.
A második:
Európában nálunk csökken a legnagyobb mértékben a munkanélküliség. Míg 2010 előtt nőtt a segélyen élők és a munkanélküliek száma, az elmúlt négy évben közel 400 ezer új munkahelyet hoztunk létre. (blablaba) 2014 harmadik negyedévében az uniós tagországok közül Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben a foglalkoztatottak száma (3,7 százalékkal az előző év azonos időszakához képest).
Mindez persze 80 százalékban a közmunkaprogramnak köszönhető, a 400 ezer új munkahely fele az árokásók és sepregetők közül kerül ki, emellett a KSH módszertana is változott - a statisztikába már kevesebb munkában töltött idővel is bekerülnek. És igen, amúgy a versenyszférában is nőtt valamelyest a foglalkoztatottság, egy százalékponttal. Most fogadjuk el, hogy alapvetően rendben van a munka alapú társadalom meg egyéb baromság alapja: inkább dolgozzon, aki tud, így fejlődik szép hazánk.
De a mesterségesen felduzzasztott árokásói létszám nem a munkaalapúságról szól. Hiszen a közmunkások elvétve tudnak bekerülni a valódi véráramba. Jellemzően újra közmunkások lesznek, vagy még az sem, kikerülnek a rendszerből. Tehát a trüváj nem az, hogy havi 47 vagy 57 vagy akárhány ezer forintért mesterségesen felduzzasszuk a munkavállalók számát, hanem az, hogy a dolgozók minél nagyobb hozzáadott értéket képviseljenek. Márpedig egy közmunkás rendszer ehhez egy nagy nullát képes hozzáadni. A munka, az előállított termék vagy produktum értékét csak az a kör képes növelni, akinek köze nincs a közmunkához vagy egyéb statisztikai bűvészkedéshez. E kör létszáma azonban sajnos nem képes tartósan és dinamikusan nőni - a nyolc órában a versenyszférában foglalkoztatottak száma.
A harmadik:
Magyarországon negyven éve nem volt olyan alacsony az infláció, mint az idén. Amíg 2007-ben közel 8 százalékos volt a pénzromlás mértéke, 2014-re nulla százalék közelébe szorítottuk le az inflációt.
Árstabilitás jipíjájé, és a keresetek, nyugdíjak is többet érnek. Utóbbi ezért nem is nő csak 1,8 százalékkal, tehát valójában nem igaz, hogy többet ér, hiszen éppen szinten van tartva, de mindegy. Az infláció leesése többek között a recesszióval - ezen belül a fogyasztás drasztikus visszaesésével - és a rezsicsökkentéssel magyarázható. A csökkenésben emellett a globális nulla kamatszint miatt lehetővé vált magyar rekord alacsony kamat is benne van, a friss adatokban pedig az olajárcsökkenés is játszik. Szóval a leszorítás az inkább járulékos következmény volt, semmint tervezett intézkedés. Annak örülni pedig elég gyerekes, hogy bibibí, az eurózónában is nagyobb az infláció, mint itthon. Árstabilitás mellett ugyanis tajt mindegy, mekkora technikailag az infláció, arról nem beszélve, hogy a túlzottan alacsony szint deflációt is jelenthet, aminek aztán végképp nem kell örülni.
Az tény ugyanakkor, hogy egy olyan országban, ahol az infláció mindig - évtizedeken át - igen magas volt, sulykolni kell, hogy most más a helyzet. A mutatóra ugyanis a lakosság várakozása is hat - vagyis ha mi jóval magasabb inflációt várunk, mint az előrejelzés, akkor ez a jóslat szépen be is teljesítheti önmagát. És ma a lakosság nagy része hasra ütés szerűen négy-öt százalékos inflációt vár - fogalmam sincs, honnan szedik, és ha ennyire nincs fogalmuk a valóságról, akkor miért válaszolnak közvéleménykutatóknak, de ez egy kutatás eredménye.
Összegezve
A kormány maga mögött hagyta a Jobban teljesít szöveget, ami annyira lejáratódott, hogy valószínűleg áthallás nélkül kábé száz évig nem lehet ezt a szókapcsolatot leírni vagy kimondani. Az új szlogen a Magyarország erősödik. Tippünk szerint ezzel a szánalmas mosóporreklámmal azt a 900 ezret akarják visszaszerezni, akik egy hónap alatt pánikszerűen hagyták el a szavazótábort. Mindezt a Magyarország összefog szlogennel erősítenék. Megjegyezném, hogy a közmunkások által gerjesztett adatnak és az inflációnak annyi köze van az összefogáshoz, mint busmannak az árapály jelenségéhez.
