Azt hiszem, most lett elegem a gecizésből. Köszönjük, megértettük, hogy Simicska Lajos egy paraszt és ezzel párhuzamosan rohadt mód be van most pipulva. Azt meg leszarom, hogy otthon, a szomszéd kerítésének bontásán morfondírozva betűrendben sorolja vagy tematizálja az édesanyákra és tököm tudja kikre vonatkozó szavakat. 

A mostani Célpont stábos akció elég volt ahhoz, hogy a honi oknyomozó újságírás nagyjai szegénységi bizonyítványt állítsanak ki magukról. Az egészet nyilván úgy élték meg, mint valami sajtószabadságharcot, vagy mit, csak hát kár, hogy az egész nem a sajtószabadságról meg oknyomiról szól, hanem a miniszterelnök seggének nyalásáról. Márpedig mi, a Célpont munkatársai ragaszkodunk ahhoz, hogy Orbán Viktor baromságait istenítsük. Lehet ezt, sokan vannak úgy, hogy végül valamilyen személy vagy csoport kiszolgálásában találják meg egzisztenciájuk biztosítását, de ezt minek reklámozni?

Eldöntötték, hogy nem Simicskát, hanem Orbánt szolgálják ki a továbbiakban, de miért kell erre büszkének lenni, és miért kellett ehhez a nagymama nappaliját kölcsönkérni? Nagy faszaság a hatalomnak beinteni egy gigászit, ez olyan forradalmi, meg tudomisén, kicsit petőfis is, de itt nem az Iszlám Állam vagy a Szovjetunió orra előtt mutatták fel a középső ujjukat, hanem egy hózentrógeres faszi előtt. Aki most amúgy civilben azért küzd, hogy valami hidat vagy utat hadd építhessen már meg.

A bátrak elképesztően nevetségesek lettek, és még egy utolsót odaszartak a küszöbre azzal is, hogy Simó újabb őrjöngését is felvették. Micsoda oknyomozás a munkáltatóval folytatott beszélgetést felvenni és kiadni, tényleg. Persze az életben nem szeretnék ilyen tag alatt melózni. Aki simán elküld a kurva anyámba, aki azzal fenyeget, hogy bebasz vagy kibasz - gondolom, ez attól függ, hogy Budáról megy Pestre vagy fordítva - aki most úgy gondolja, hogy megmondja a tutit. Ha ez lett volna a kis célpontosok kifogása, szó sem érhette volna a ház elejét. Elvégre a munkahelyi terror blogban is elmenne egy-két Simicska-szeánsz. 

Jobb lenne, ha Simicska végiggondolná, mit is akar kezdeni birodalma maradványaival, és sürgősen elkezdene európai, na jó, kelet-európai ember módjára társalogni legalább az alkalmazottaival. Mert ez a sűrű anyázás, ami itt az utóbbi hetekben volt, egyre unalmasabb és nem túl eredményes. A tasmán ördög hasonmásversenyen egész jó eredményt érhetne el, de vélhetően nem ez élete fő célja. 

Ezzel a stílussal nem fog tudni hiteles arculatot teremteni. Mondjuk az is sokat elmond, hogy annak idején az isten irgalmazzon néktek megjegyzés csapta le a biztosítékot, most meg a geci simán elmegy töltelékszóként.