A Népszabadság bedózerolása vagy kemény számítás eredménye - 2018-ig nem lehet belőle olyan engedelmes szócsövet csinálni, mint a Magyar Idők, akkor viszont ellenzéki szócső se legyen -, vagy puszta bosszú. Gondosan kidolgozott undorító bosszú. Hajlok az utóbbira, bár van metszete a két halmaznak. És a lényeg ugyanaz.

A Fideszre igencsak jellemző attitűd, hogy a jól menő dolgokat szereti átvenni és maga működtetni. Ilyen volt már a sajtótörténetben is, lásd a már emlegetett Magyar Időket, amelyet egy csekély olvasótáborral rendelkező gazdasági lapból szabtak át. De számtalan más példa is van, ilyen volt a Nemzeti Vágta, ami addig, amíg Geszti kínrím Péter csinált, addig bazári gagyi volt, amikor viszont átvették a CBA-s Lázár testvérek, máris nemzeti jelképpé avanzsált.

A trükk annyi, hogy jól kell kérni, csak a megfelelő érveléstechnikát kellett elsajátítani. Ami nagyjából a következő: vagy ideadod most száz forintért, vagy elkezdünk szívatni, mint az állat, jövő héten visszajövünk, de akkor már csak ötvenet kapsz. Ha akkor se adod, kapsz még egy hetet, de csak mert iszonyú kedvesek vagyunk, és csak félig verjük szét a pofádat. Ha meg egyáltalán nem adod, akkor szétbarmoljuk az egészet a picsába és gondolkodhatsz a kibaszott romjaidon, hogy megérte-e forradalmárkodni.

Lám Geszti megértette, odaadta - az egészről itt egy összefoglaló. Simicska is megértette, hogy jobban kell az ingyenes napilap Habonynak, meg is szűnt a Metropol - nem mintha bármilyen kimutatható értéket képviselt volna, és nem mintha a hózentrógerest annyira sajnálnám most. 

Aztán ha nem adják, még szép szóval se, akkor jön a gyilok. Akkor szétbarmolják, széttúrják, tönkrebasszák az egészet. Csodálatos példa erre Kishantos. A biogazdálkodásra szakosodott kis bagázs azt hitte, hogy majd kikövetelheti, hogy továbbra is bérelhessen földet. Hát a faszt, az másnak kell. És ahogy kezdett durvulni az ügy, úgy lett egyre kevesebb értékelhető rész Kishantosból. A végén hiába kapathnák vissza a földet, az most parlagon hever, felveri a gaz és a vegyszer, a biogazdálkodásnak, iskolának annyi. Kurva nénikéd, paraszt, ha nekem kell az a föld, akkor megszerzem, akkor is, ha csak disznóparéjt növesztek rajta.

És ebbe a csoportba sorolható a Népszabadság is. Hiszen ha gazdasági céllal akart volna szabadulni a cucctól a kiadó, akkor megpróbálta volna eladni. De ilyenről szó sem volt. Márpedig ki az a barom, aki egy eladható terméket inkább kidob a szemétre? Itt az volt a lényeg, mint Kishantosnál: lehetőség szerint verje fel a gaz és a fagy rohassza ki a tokjából az egész kócerájt.

Az ideális eset persze nem az, hogy itt kell küszködni egyenként a sok kreténnel. Ha gördülékenyen mennek a dolgok, akkor törvényekkel, módosításokkal le lehet tudni ezeket a dolgokat egyszer s mindenkorra. Mint a manyupok kiherélése. A kis rohadékok még mindig működnek, de minden évben jön valami szívatás, amivel közelebb kerül a végéhez ez a történet. Hasonló volt a kiskeradó, a cigigyártók adója is, azzal az apró hibával, hogy ezek a köcsög cégek nem átallottak bíróságra menni, ahol végül elbuktak ezek a szabályozások. De ne legyenek illúzóink, már dolgoznak a következő lépésen.