Vagy összejön a Momentumosoknak a kellő számú aláírás az olimpia-népszavazásról vagy nem, de az azért meglehetősen gáz, hogy egy egy ekkora kurva nagy város, ahol a kutatások szerint a lakosság kétharmada nem támogatja a magyar rendezést, alig vagy sehogy se fog összejönni 140 ezer nyomorult aláírás. Rendkívül szomorú ez. Ez a szerencsétlen szmogfészek állítólag a legellenzékibb, és a másfélmillió szavazásra jogosult állampolgár közül lepkehálóval kell összeszedni 140 ezer embert, aki hajlandó arra az elképesztően komoly fizikai és szellemi munkára, hogy odaírja a nevét egy lapra.

Ez egy viszonylag egzakt lehetőség lenne az egységes véleménnyilvánításra. Nekünk ez nem tetszik, basszátok meg. És ehelyett mi van? Ülnek otthon a nagy ellenzéki és Fideszrühellő honpolgárok és miközben a facebookon meg egymás közt rinyálnak, hogy mennyire szar itt minden, nem csinálnak semmit. Mert majd valaki más megcsinálja. És jönnek a magyarázatok, hogy kirúgással fenyegetnek, Kubatov-listára tesznek és hasonlók, pedig valójában ez szimpla beleszarás. Vagy értelmetlen gyáváskodás. Azért bármennyire szeretné Viktor, ez még nem Moszkva, nem löknek a metró alá, ha aláírsz egy ívet, ha jót röhögsz a kétfarkú kutyán. És nem az a lényeg, hogy mindenképp jöjjön össze 857 ezer aláírás és népszavazzuk le az olimpiát. Hanem az, hogy most lehetne véleményt nyivánítani.

Jaja, a magyaroknak túl elvont dolog ez a demokráciaféltés, elvégre az alkotmánymódosítást nem lehet kenyérre kenni, a KLIK se a mi dolgunk, majd a tanárok megoldják, ha ez nekik annyira fontos, amit meg elloptak a fiúk, az már úgyis az övék - és félreértés ne essék, ez nem egyoldalú, az OLAF-jelentés után se ment utcára senki Sitteljük le a Pétert! feliratú táblákkal. Mert a magyar ezt nem szereti, nem szívesen hagy ki egy Barátok köztöt holmi hőbörgés miatt.

E tekintetben fényévekre vagyunk lenézett szoszédunktól, Romániától. Ott már napok óta gigantikus tömegek vannak az utcákon. Miért? Egy törvénymódosító miatt. Törvénymódosító. Nem, nem a nyugdíjak lefelezéséről, nem vizitdíjról, nem internetadóról szóló, hanem arról, hogy adott összeg alatt a korrupció nem bűncselekmény, hanem csak szabálysértés. És ez a kis baszkura annyira kicsapta a biztosítékot az embereknél, hogy kimentek az utcára. Még el se lopták azt a szart a politikusok, de az emberek már kikérik maguknak. Nálunk meg hat stadion és nyolc kisvasút is kevés a seggünk megmozdítására.

Mi lehet ennek az oka? Miért szarunk a saját dolgainkra? Miért nem érdekel minket mindez? Kevesebb, mint 30 évvel a szocializmus után miért nem küldjük a picsába zsigerből az orosz elnököt, az újságbezárókat, a Némethszilárdokat? Miért? Olvastam valahol, hogy a rendszerváltásért minden ország megküzdött, a vérét adta, kivéve Magyarországot, ahol békésen zajlott minden, a bukás, a váltás, és igen, a komcsik egy részének átmentése. Romániában meg emberek haltak meg. Ők joggal féltik kuráva azt, amit kiharcoltak, mert nem akarnak még egyszer harckocsik előtt állni. Mi viszont nem kockáztattunk semmit, így nem is harcoltunk semmiért, nem is féltünk most semmit. 

Ja, hát igen, szar ez, de még mindig jobb, mintha valami ismeretlen jönne, ezt legalább már megszoktuk. Jó, hát lopnak, de a korábbiak is loptak, és talán majd egyszer elég lesz nekik és akkor már nem lopnak tovább. Ez van a fejekben. De ez tisztára olyan, mint egy bántalmazó kapcsolatban ragadni. Tudjuk, hogy nem jó, hogy ki kéne lépni, el kéne hagyni a bántalmazót, de hát valójában már megszoktuk, tudjuk, hova üt, hogy kell fordulni, hogy ne fájjon annyira.