Óriási pofont kaptak a kormányváltásban reménykedők tegnap, az újabb kétharmad még a kormányközeli kutatóknál sem volt benne a pakliban. Kommunikációs szinten is előkészítették a sima győzelmet, nagyon úgy tűnik, hogy még a fideszesek is meglepődtek az arányon.

Előre tehát nem látta szinte senki, de ami érdekes, hogy az utólagos magyarázatgyártások során a legfontosabb rendszeresen kimarad, vagy csak nagyon halványan jön elő. 

Tudjuk, tény és ezren elmondták, hogy mennyire lejt a pálya. Talán a várakozásoknál is jobban beütött a hazug propaganda, sokan elhitték azt, amit a tévében hallottak. Vagyis a hazugságot arról, hogy mit csinálna MZP. De a legfontosabb nem ez, hanem a pénz. És nem csak az a kurva nagy adag zsé, amit a választási osztogatás keretében vágtak hozzánk.

A legszegényebbek elmondták, hogy örülnek, mert a Fidesz ad közmunkát, nem halnak éhen. A középosztályt nagyon vastagon kitömték a családtámogatásokkal. És nem csak a kampányban, hanem folyamatosan. Óriási pénzbőség volt eddig a világgazdaságban, ömlött hozzánk az uniós pénz, ennek csak egy részét lopták el, jutott belőle az embereknek is. Már csak azt kellett elhitetni velük, hogy ezt a jóságos Kádár Orbán küldi. 

A keresetek nagy mértékben nőnek évek óta, brutális reálbéremelkedés van. Magyarul sokkal jobban élünk, mint 4, vagy 8 éve. Ezek tények akkor is, ha vannak társadalmi csoportok (legkézenfekvőbb példa a tanárok), akikre nem igaz. Ez mindennek az alapja, csak erre jön az agymosás és a propaganda, minden alternatíva szisztematikus lejáratása. 

A teljesen félrement közvéleménykutatások miatt én se gondoltam, hogy ennyire bejön az, amit Zsiday Viktor, az egyik legprofibb magyar befektető közölt pár nappal a választás előtt a blogján. Amíg a zsebében dudort érez a magyar, nem pedig egy nagy lyukat, addig a jelenlegi rendszerben Orbán valóban leválthatatlannak tűnik.  

Tegyük a szívünkre a kezünket. Ezt azért kevesen hittük volna. 

Amikor már teljesen mindegy, mit gondol, vagy mit mond az ellenfél, kitalálunk egy orbitális hazugságot és a szájába adjuk. Amikor már a valósággal köszönő viszonyba se hozható dolgokat, sima történelemhamisítást lehet úgy beleböfögni a nagyvilágba, hogy a célcsoport nem hogy nem küld el a picsába, hanem lelkesen tapsol. 

A baloldal gyújtotta fel a tévészékházat. 

Mi jöhet még? Szájer mindig is Gyurcsány cimborája volt? Borkai videóját Soros műtermében dublőrökkel forgatták? Két-három millióan ezt is elhiszik.

Három nappal a választás előtt csak annyit látunk, hogy a küzdelem kiélezett és a propagandából a legrosszabbat hozza ki. Pedig az se biztos, hogy az nyer, aki kormányt alakíthat. Géza már levezette, hogy az ellenzék nagyon ráfázik, ha kis többséget szerez. A legideálisabb kimenet az ország szempontjából valóban egy minimális Fidesz-győzelem lenne. 

12 évig kormányozhattak és lophattak hátszélben, világgazdasági boomban, úgy lenne illő, hogy végre rájuk dőljön az a szar, amit a gazdaságban okoztak. A szavazók nagy része magasról tett lopásra, hazugságokra, egy aljas rendszer felépítésére, de ha a buksza apad, az már kinyitja a szemüket. Azt már nehéz Gyurcsányra és az ukránokra kenni. Márpedig a brutál inflációban, visszaeső növekedés mellett esni fog az életszínvonal.

Ha kicsit buknak, a másik oldalra szakad a válság akkor is, ha ők számolhatnak uniós pénzekkel. Hamar visszajönne tehát a Fidesz, ahhoz nagyot kell bukniuk, hogy a rendszerüknek is vége legyen. Erre most nincs esély, inkább lássuk, mit kezdenek egy olyan időszakban kétharmad nélkül, amikor válságban kell evickélniük a nélkül, hogy az uniós pénzekkel számolhatnának. Európa árulóinak ugyanis pénzt többet nem osztanak, ezt már nem tudja kipávatáncolni a köpcös. 

Jó, persze túlzásokba ne essünk, nehogy összejöjjön egy újabb kétharmad. Ha áprilisban nyer a Fidesz, az egy vereséggel felérő győzelem lesz, hovatovább pirruszi, csak hogy egyértelmű legyen, milyen rendkívül művelt vagyok két bazmeg között. 

Mert aki átveszi a stafétát áprilsiban, az egy totális káoszt fog megkapni. A költségvetés már most összeomlott, a pénzszórás miatt február végén kongott a kassza, aztán kitört a háború. A forint bezuhant, infláció az égben, olajár és kábé minden nyersanyag ára elszállt a picsába. Az unió nem fog küldeni egy fillért se - csak a menekültek támogatására. A tanárok sztrájkolnak, a benzinkutasok csődbe mennek, a fuvarozók szintén, de még inkább árat emelnek. Pénz nem lesz semmire, se tanárbérekre, se nyugdíjemelésre, de a bedőlt lakáshitelek kármentésére sem. 

A leokádott, oldalba hugyozott Bajnai megkapta a 2008-as válságot. Nagy nehezen sikerült átlavírozni az országot a válságon, mire jött a Fidesz, már beindult a konjunktúra. Soha olyan még a világon nem volt, hogy tíz éven át sütött a nap, Hawaii, DJ, napszemüveg. A Fidesz végigülte, végiglopta ezt az időszakot. Annyi mindent lehetett volna csinálni, és lófasz nem történt a stadion és kisvasút építését leszámítva. Mindent és bármit meg lehetett volna csinálni ezen idő alatt, ráadásul kétharmaddal. De csak arra futotta, hogy lerohasszák az oktatást egy nyugdíjazott Mikulással.

Most meg jön a Szívó utca. A gazdaság visszaesését, az energiaárak elszállását és a forint gyengülését is meg lehetne úszni. Ha nem egy rakás szar lenne a kiindulás. Ha nem háromezer-milliárd forint lenne alapból a hiánycél, akkor lenne mozgástere a kormánynak. Ha nem 360 forint lett volna az euró februárban, akkor volna mozgástér a gyengülésre. Így viszont a féllábbal indulhatunk a seggberúgó versenyen.

Igazán nem lenne fair, ha ezt a fostengert az ellenzék szopná be. Hiszen a Fidesz kényelmes ellenzéki poziban nyilván semmi mást nem csinálna, csak hörögne és alkalmatlanozna. Bezzeg ők milyen baromi jól kormányoztak tizenkét évig. Hát akkor tessék, fiúk, mutassátok, hogy kell csinálni! Sima többséggel természetesen. És nem, nem kell konstruktív ellenzéknek lenni. Vagyis leheg, komoly feltételekkel. De egyébiránt elefes.

Izzadjanak csak. És tüntessen mindenki, az is, aki szerint legalább a Fidesz kormányozni tud, aki szerint ez is szar, de legalább megszoktuk, és főként azok, akik szerint alapvetően minden okés. Aztán majd ha belebukik az utolsó kis tehetségtelen senki a korrupcióba, hazudozásba és botrányba, na, majd akkor jöhet az igazi kormányváltás. Valószínűleg nem is kellene négy évet várni.

Nem ezek legoptimistább napjaim. Nézem a gyereket és már előre szégyellem magam azért, amit rólam fog gondolni, amikor felnő. Hogy mi a szart csináltunk? Amikor fiatalok voltunk, amikor mi voltunk reménység és minden egyéb, ami már nem vagyunk. Előre szégyellem magam, amiért neki kell megcsinálnia azt, amit nekünk kellett volna. Persze az én apám is ugyanezt gondolhatta, mielőtt végképp elitta az eszét. Hogy valamit ők basztak el de nagyon, ha nem sikerült érdemben előrébb lépniük, és ránk maradt a feladat, hogy valami félig élhető országot, világot építsünk. Ezek alapján persze a mi gyerekeink sem indulnak neki valami nagy eséllyel annak, hogy jobbak legyenek, mint mi. Pedig voltaképpen ez az egyetlen illúzió, amibe ringtatja magát egy szülő, hogy majd legalább ő jobb lesz, neki jobb lesz.

De mitől lenne jobb? Ehhez alapvetően az kellene, hogy a világ, amelyben él, egyre magasabb minőséget képviseljen. Az emberek egyre okosabbak, belátóbbak, kedvesebbek, mittudoménmik legyenek és a barbár tahóságot, a röfögő igénytelenséget, a  céltalan erőszakosságot általánosan elfogadhatatlannak tartsa a sokaság. Mindenki járt jó osztályba és rossz osztályba. A kettőt az különböztetni meg, hogy a jó osztályban a tahók kisebbségben vannak, a rossz osztályban meg többségben. Ez lenne az elvárás nagyban is. De lehetséges, hogy valaha így legyen? Ha a tahók vannak túlerőben az osztályban, akkor a tehetségesből stéber lesz, az okosból okostojás, a kedvesből balfasz. És senkinek sem éri meg még okosabbnak, még kedvesebbnek lenni, mert minek, a maximális cél csak a túlélés lehet. Az átlag nem érzi majd a késztetést, hogy jobb legyen, inkább belesimul a szarba, mert az az egyszerűbb.

Egy ilyen világban jónak lenni igazi szívás. Cak az igazán elkötelezettek vállalják ezt a szarvihart, mert köszönet az nincs benne. A tahók csak kiröhögik, oldalba hugyozzák, nekik, az úgyvenezett jóknak meg marad az erkölcsi győzelem. Nagyon szép ez is, kár, hogy nem lehet belőle villanyszámlát fizetni. Mivel jónak lenni szívás, tahónak lenni viszonylag kényelmes, ha a tahók kerülnek többségbe, akkor vége a dalnak. Lehet küzdeni, erőn felül teljesíteni, váteszként villogni, minden teljesen hasztalan lesz. Persze az embereknek kellenek a jók, különben elviselhetetlen lenne a sok röfögő tahó. De ezek a hősökké avatott figurák aztán semmi, de tényleg semmi jóra nem számíthatnak, hosszú távon feleszik őket a disznók. És jöhet a következő hős, hogy tompítsa a fájdalmat.

A végeredmény pedig az, hogy a disznóol környékén felbukkanó extrém alakok, hovatovább hősök valmiképp élhetővé teszik az életet, de csak annyira, hogy legyünk olyan balgák, hogy elhisszük, van esély. Van esély a változásra, a jobbra, a szebbre, persze nem nekünk, mert minket már felőröltek a tahók és a disznók, de még inkább az érdektelenség. Majd talán a gyerekeink. Ja, majd ők. De mindennek fényében mégis mit kellene mondanunk a gyerekeinknek? Legyenek hősök? Higgyék el, hogy majd nekik több hősük lesz, mint nekünk? Mondjuk, hogy nyugi, majd jönnek a hősök, csak melléjük kell állni? Vagy azt, hogy szarjanak mindenre és húzzanak el innen, amíg még lehet. Legyenek önzők, és szorítsák össze a szemüket és a szívüket.

Mi a faszt mondjak a gyerekemnek? 

Nem, a megfejtés nem az, hogy fideszes=tahó, nem fideszes=jó. A tahó=tahó, a jó=jó. A posztnál kikapcsolom a kommentelést, mert nem vagyok kíváncsi sem a Birca, sem a többi faszfej hülyeségére. Ha meg egyetértesz, akkor komment helyett tegyél valami önzetlent a héten.

Európa eddig úgy tekintett az orosz törleszkedésre, mint mikor a macska odarókázik a sarokba, a gazdi meg eléhúzza a sámlit. Ha nem látjuk, akkor ott sincs. Így volt ez Krímmel - azt se tudjuk, hol van pontosan, meg hát úgyis oroszok lakták, kit érdekel. Így volt ez az ellenzéki politikusokkal - jaj szegény Navalnij, meg az a másik, akinek nem jut eszembe a neve. És így volt kábé mindennel.

Eddig. Most azonban jó lenne egy kicsit lejönni a földre, félrehúzni a sámlit és elkezdeni feltörölni a koszt. Nagyon kényelmes a fotelből szolidaritani, felpattintani egy keretet a facebookon a képünk alá vagy kék-sárgával megvilágítani a homlokzatot. És az is nagyon kényelmes, amikor őszintén sajnáljuk az ellenzékieket, tüntetőket, akiket épp szétvernek a rendőrök - kinek mikor jutottak eszébe a belorusz tüntetők utoljára? Mindez nagyon kényelmes, tényleg, csak egyrészt rohadtul álszent, másrészt szart se ér.

Lukasenka simán leszedhetett egy polgári gépet a levegőből - akárhogy csavarjuk, ez terrorcselekmény -, de a nagy dörgedelmek és elítéléscunami után mennyivel is lett szarabb neki az élet? Oroszország simán kihasíthatott egy darabot egy másik országból, simán méregehette a farkát heteken-hónapokon át és simán bevonult a szomszéd államba. Mert csak. Most meg nézhetünk, mint a vett malac, hogy hoppá.

Az agresszív országok - és emberek - addig mennek előre, amíg nem kapnak egy méretes pofont. Hogy ez a pofon fizikai pofon-e vagy valami más, az teljesen mindegy. Európa eddig nemigen akart pofonokat osztogatni, mert azzal saját magát szívatta volna meg - olcsó gáz és társai. De van az a pont, amikor nem lehet tovább hátrálni. Nyilván elképzelhetetlen a háború kiterjesztése, tehát más módszer kell. Szankció. Nem ilyen tessék-lássék, töketlenkedés, hanem olyan, ami fáj.

Kösz, tőleg nem kell gáz, megoldjuk, te meg rohadj meg a nagy kitejedésű benzinkutaddal és fakenews-gyáraddal együtt. Fájni fog, hogy a francba ne fájna, de ki fogja tovább bírni? Ki lell lépni a megszokott kis puha papucsból és rá kell lépni pucér lábbal a kőre. Kurva hideg lesz. De eljött az ideje, hogy kicsit fázzunk.

A mai volt a legfontosabb nap, mióta írjuk ezt a blogot. Hittük már többször is ezt, aztán mindig pofára estünk. De ez most valóban más. Az előválasztók azt mondták, hogy tele tökük Gyurcsánnyal is és Orbánnal is, jöjjön egy új, tiszta, esélyes jelölt. A full lipsi Budapest földbe taposta az alapvetően balos-lipsi DK-t, hogy egy kőkonzervatív arcra szavazzon. Nagyon durva.

Ahogy írtuk. kisebb forradalmat csinál MZP, nem vitás, hogy ez az. 

Bizonyára nem ennek volt nagy szerepe, de a történeti hűség kedvéért fontos megjegyezni, hogy amit a DK az utolsó pár napon művelt, az leírhatatlanul visszataszító volt. Fideszes típusú lejáratások és hazudozások, a saját szarunkkal megvádolni az ellenfelünket, hozzá Klára asszony fölényeskedő színészkedése. Az ilyenek miatt lehet a legjobban utálni a DK-t, de hát ezt már az elmúlt években ragoztuk néhányszor.

De most nincs mese, együtt kell működni, innen még nagyon el lehet kúrni az összefogást. Ami most mindenki részéről kell: türelem, kompromisszumkészség és önzetlenség. Az összefogás listájának összeállítása lesz a legnehezebb. Ebbe már nincs beleszólása a népnek, maradnak a pártalkuk. Jön a DK, hogy mi vagyunk a legnagyobbak, MZP joggal mondja, hogy ő a listavezető, hozna még pár embert. De hány jár neki? A Momentuknek nyilván jár pár, a jó oldalon álltak végig. És még ott vannak a szocik, akik az utolsó pillanatban odakurvultak a győztes oldalára és akiknek kulcsfontosságú, hogy néhány levitézlett, a előválasztáson megbukott kádert be tudjanak tolni a parlamentbe. 

Most tehát lehet röhögni minden korábbi előrejelzésen, elemzésen, bukott itt ezekkel mindenki. Ami persze jórészt Karácsony műve, akiből senki se nézte volna ki, hogy valóban lelkiismereti okokból, a kormányváltás esélyét növelendő visszaléphet. De a főszereplő akkor is a nagyon sok új arc, aki most előjött a sötétből és azt mondta: végre van értelme szavaznom. Akik úgy akarnak megszabadulni Orbántól, hogy közben Gyurcsánynak is a lehető legkisebb szerep jusson. Ők döntötték el az előválasztást most, az ő hangjuk a legfontosabb.

Mindenkinek tolnia kell tehát a szekeret, ehhez pedig a DK-nak vissza kell vennie az ócska propagandájából, a szövetségesek hátba szúrásából.  

Kezdjük ott, hogy az előző posztunk kérdésére Karácsony Gergely helyes választ adott a visszalépésével. Nagy kalapemelés érte. Nagy ellenszélben volt, a körülötte zsezsegő haszonlesőknek nem ez volt az érdeke, de ő képes volt felülemelkedni a szocik és minden más érdektámogatója nyomásán, amikor belátta, hogy MZP-vel nagyobb esély lesz Orbán ellen. Brutál nagy fikát kapott mindenhonnan, de az ország inkább köszönje meg neki, És ő is jobban jár, ha Budapesten vitézkedik tovább, ahol az előválasztási eredményből ítélve is megbecsülik.

De most már az a kérdés, hogy Dobrev, vagy Márky-Zay. Ha profi politikus kell olyan értelemben, hogy mindenkin átgázol, bárkit hátbaszúr a saját érdekében, akkor a DK-s jelölt és köre ennek kitűnően megfelel. Ha meg egy tiszta tisztességes ember, aki legtöbbször arra fázik rá, hogy túlságosan is nyitott és őszinte, akkor MZP az embere.

Az első fordulóban eldőlt, hogy kik indulnak egyéniben és lehet sejteni, hogy melyik pártoknak mekkora frakciója lesz. A miniszterelnöknek ezt a törékeny kényszerkoalíciót kell úgy üzemeltetnie, hogy azt ne omoljon össze a Fidesz nyomása alatt. Persze csak akkor, ha sikerül egyáltalán lenyomni a Fideszt a választáson.

Azt őszintén nem tudom, hogy melyikükkel működőképesebb a koalíció, de akárhogy tagadja is a DK, elég egyértelmű, hogy MZP-nek nagyobb esélye van Orbán ellen. Lehet lovagolni egy szál mást mutató felmérésen, de abban nincs még benne az, hogy mennyien ébredtek fel az első forduló után. A másodikban sok az új szavazó, akik azt látják, hogy baszki, ennek lehet, hogy van értelme. A 2010 előtti időszakot elhazudó Gyurcsány reloaded mellett az alternatíva egy szekértáborokon áthidaló, mindkét oldal korrupciójával leszámoló, az elmúlt 10 év legtisztességesebb politikusait és szakértőit maga mellett tudó párt nélküli figura. 

Ha MZP nyer, kisebb forradalmat csinál, amire még pár hete se számított senki se. Ez most a tét.       

Végre újra van min rugózni, az előválasztás eredménye bizakodásra ad okot. Kissé paráztunk, hogy Dobrev túlnyeri magát, de ezt megúsztuk, Budapest összeszámolása után 2-3 százalékpont lesz a különbség Karácsony előtt, ez semmi. 

Lényegében eldőlt, hogy ha Karácsony és Márk-Zay közül az egyik visszalép, akkor le lehet verni a DK-t, meg lehet akadályozni, hogy Dobrev legyen a minielnökjelölt, ami a legrosszabb forgatókönyv lett volna.

Na de MZP vagy Karácsony lenne jobb? 

Géza kolléga már tegnap este kijelentette, hogy Karácsony lépjen vissza. Akárhogy agyalok rajta, egyetértek.

Gergőnek púp volt a hátára ez az egész, mindenki jobban jár, ha marad Budapest élén. Azt jól csinálja és ha a neki járó pénzt is visszakapja a város egy kormányváltással, még jobban fogja tudni. És nem kell esetleg egy hülyét választanunk helyette.

MZP mint nagyfőnök kockázatosabb, mint Karácsony, aki azért nagyon jó abban, hogy az őt támogató pártok között egyensúlyozzon és kordában tartja a DK-t, aki bármikor bárkit hajlandó hátba szúrni. De ezt be kell vállalni, mert ő tud hozni szavazókat nem csak a bizonytalanok közül, hanem úgy általában vidékről, ahol Karácsony a mostani eredmény alapján elképesztúen népszerűtlen. Egy pesti úrifiú. 

MZP igazi konzervatív, elég nehéz Gyurcsánnyal összemosva lejáratni, az egész Fidesz-kampány mehet a lecsóba, sok fogást nem tudnak rajta találni. Azt már tényleg csak a legagyhalottabbak veszik be, hogy Gyurcsány a saját feleségével elveszítetteti az előválasztást, hogy egy olyan alapvetően jobbos faszi nyerjen, aki mindig is erősen kritizálta őt.

Tehát Karácsony Gergelynél a labda, várjuk a bejelentést!

Most komolyan, miért finomkodunk itt? Nem kellene megnevezni azt, akinek ez az egész az érdekében állt?

Minden ki van találva, de valamiért a kutyának se kell a kínai, meg az Astra. De az nem lehet, hogy ne legyen meg péntekre a négymillió. Üres lelátó előtt nem lehet bajnok a Fradi, a most született kiselefántra tízezrek mennek az állatkertbe, nyitni kell, megígértük már szerdára.

Csak 90 ezer oltást kell elsütni pénteken. Mi sem egyszerűbb, adjunk a birkáknak egy kis Pfizert. A sok agyatlan lipsi azt hiszi, az a legjobb, meg fognak veszni érte. 

Erre nem kurvára összeomlik a foglalási rendszer? Terheléses támadás. Újra. Senkinek semmi oka kételkedni benne. Az most mindegy, hogy mindig minden akkor omlik össze, amikor sokan akarnak egyszerre intézni valamit. Ellenőrizni az oltást, vagy az első távoktatásos napon az iskolai rendszerben a tananyagot. Ha mi azt mondjuk, hogy a rendszer jó, akkor jó. De van valaki a háttérben, aki nem tud örülni a sikereinknek.

Őszintén, ki az, akinek ez az egész az érdekében állt? Ki az, aki színtiszta hatalmommániából mindenbe belepiszkít? Tudjuk ki. Akkor miért nem nevezzük meg? Miért szerénykedünk a terheléses támadással? Tegyük hozzá, hogy ki indította! Tudniuk kell az embereknek, hogy mire képes ez a Gyurcsány. Különben elveszik az országunk, a hazánk.    

Most már fizetnek a háziorvosoknak azért, hogy eloltsák a kínait. Jön belőle egy tonna, amit egyre kevésbé tudnak rásózni a népre. Tisztázzuk, hogy ez kinek a sara. Mondjuk az alapján, hogy miért nem akarják az emberek a híres-neves Sinopharm vakcinát.

Alapvetően három okot emlegetnek, amikor lepattintják a háziorvos megkeresését. Az első, hogy szar. Ez tényszerűen nem igaz, az viszont igen, hogy nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy pontosan mennyire hatásos. A magyar hatóság bemondásra engedélyezte, csak és kizárólag ennél a vakcinánál még mindig nincs harmadik fázis eredmény és nagyon kevés az információ arról, hogy milyen arányban nem véd két dózis után. A tudomány mai állása szerint később ad védettséget, mint az összes többi és nagyobb arányban nem véd a többinél, ezért gondolkodnak azon több országban, hogy harmadik dózist is beadjanak belőle. Röviden: jó, véd, de kevésbé, mint a többi és kevesebbet tudhatunk róla.   

A második ok a visszautasításra ezzel összefügg: azt mondja a polgár, hogy ha eddig vártam oltásra és heteken belül kaphatok bármelyikből, akkor mi a faszér adassam be a leggyengébbet? Aki el tud különülni, kevés a kontaktja, annak ez tök racionális. Ahogy a harmadik érv is, hogy a kínaival bizonytalan az utazás. Van ország, ahova beengednek vele, máshova meg nem. Ha meg mindjárt lesz olyan oltás is, amivel nincs ilyen bizonytalanság, akkor miért ne azt adassuk.

Ezek az érvek olyanoktól jönnek, akik tesznek magasról a kormánypropagandára, meg tudják különböztetni a tényeket, adatokat a politikusok csúsztatásaitól. De persze vannak olyanok is, akik egyszerűen hánynak a kormánypropagandától és abból indulnak ki, hogy ha általában hazudnak, miért most mondanának igazat. És az ellenzék felelőssége? A DK elég ócska és demagóg módon beszélt a kínai ellen. Felelős ellenzéki pártnak el lehet, sőt kell mondania a hiányosságokat, de az oltás elutasítására buzdítani valóban nem lett volna szabad. Kurvára nem mindegy, hogy azt mondja: nincs elég adat, bevizsgálatlan, de sokkal jobb a betegségnél és mindenki ez alapján ítélje meg a vakcinát. Vagy azt, hogy szar, ne add be addig, amíg az EU-ban jóvá nem hagyják.

Sokkal durvábban csúsztat és állít valótlanságokat a vakcinákról a kormány (lásd dr. Gulyás performanszát a múlt heti kormányinfón), de kummantás helyett a DK is igazán elismerhetné, hogy hiba volt az ész nélküli üvöltözése a keleti vakcinák ellen. És nem csak azért, mert ezt felnagyítva vetíti ki az oltásellenesség kamuvádját a teljes ellenzékre a kormánypropaganda.

De ezen túllépve, mi lesz most? Most szalad bele a parasztlengőbe a kormány a kínaival. Budapesten ezt nem tudják eloltani, vidékre még átirányíthatják. Ha a háziorvosok beállnak sales-esnek és rátukmálják az emberekre, a héten érkező nagy mennyiséget még talán eloltják. De a következő hetekben jön egy halom Pfizer is, a később érkező kínaival már nem lesz mit tenni. Eladják majd az illibsi kipcsák haveroknak olcsóbban, mint ahol méregdrágán vették, mi meg mindannyian fizetjük.