Ha Orbán Viktor a SimCity nevű videojátékkal játszana, fix, hogy az általa irányított város már rég elnéptelenedett volna. Nagyjából a különadók bevezetésénél, de a szuperbruttó mégsem kivezetésénél aztán már tuti azzal honorálták volna a lakók a remek ötleteket, hogy átcuccolnak a szomszédba. Egy kísérletet mindenképp megérne, mi történne a játékban, ha végig vinnénk az orbáni ötleteket - az egyszerűség kedvéért csak a hetvenféle adózást érintő változást. (Ha valaki elvégzi a kísérletet, legyen szíves az ötletadó bejegyzést említse majd meg az eredmény publikálásakor. Köszönöm.)
A probléma nem az, hogy rossz fejség a multinacionális cégeken verni el a port, s nem is az, hogy hülyeség volt vagy sem a családi adózás bevezetése és az szja egykulcsossá tétele. A 27 százalékos áfa, a tranzakciós illeték, a chipsadó sem önmagukban, de még együttvéve sem okoznának feltétlenül katasztrófát. Az sokkal inkább, hogy mindezt ész nélkül sikerült kitalálni és bevezetni. Nem az áfa mértéke a kérdés. De ha adótörvényeket vidéki polgármesterek terjesztenek be, akkor jön a rigójancsi, ami 18 százalékkal áfázik, ha elviszik és 27-tel, ha helyben fogyasztják.
A legújabb ötlet szerint tovább kell csökkenteni a jövedelemadót és a társasági adót. Jelenleg az egyik 16, a másik 10 százalék. Mi is a cél a további csökkentéssel? Szemmel láthatólag eddig nem jött be az az elképzelés, hogy ha kevesebb lesz az adó, akkor többen fognak fizetni, tehát ezzel kár megint próbálkozni. Akkor? Ja, hogy csökkentsük a terheket. Jó. Akkor is csökkennének a terhek, ha nem lenne tranzakciós illeték, chipsadó, biztosítási adó és 27 százalékos áfakulcs. Arról nem beszélve, hogy remek dolog ez az szja csökkentés, kivéve, ha közben az egyéni járulék terhei emelkednek - legutóbb ugyanis ez történt.
A társasági adó az szja mellett egyfajta szent tehene a kormánynak. Ha kedvezni akar a vállalkozásoknak, akkor itt hajt végre csökkentést, leszögezi, hogy emelni sosem fogja, ezt lobogtatja, hogy lám, milyen kedvező. Hát igen, de mondjuk osztalékadóval együtt már nem annyira jó, ha pedig a cégek egyéb terheit is hozzáadjuk, akkor meg aztán tök mindegy, momentán a társasági adó mekkora. Társasági adót csökkenteni recesszió idején nagyjából olyan, mintha azt mondanák: fusd le a marathont, a végén kapsz egy sört meg egy steaket, ja, útközben nem adunk vizet. Remek dolog, hogy az eredményt kisebb mértékben adóztatná a kormány, de nem tűnik fel, hogy a cégeknek nem ez a fő gondjuk, hanem hogy összejön-e nullszaldó?
A gond leginkább az, hogy két év után sem látszik, mit is akarnak az urak. Nem 1,5 millió munkahelyet? De ennek ugyan mi köze van a társasági adóhoz és az szja-hoz? Ha munkahelyet akarnak, akkor a munkaadót érintő bérterheket kellene csökkenteni. És tényleg nagyon szép, hogy a pályakezdők majd kevesebbe kerülnek, de az a 3,8 millió, aki most is munkavállaló, változatlanul ugyanolyan sokba kerül majd. Családbarát adózást akarnak? Az meg hogy jön a munkahelyterméshez? A nők szüljenek élethosszig, hadd sokasodjék a nép, vagy menjenek dolgozni? Mindezt ráadásul akkor, amikor lényegében leállt a gazdaság.
Egy kicsit úgy működik a kormány, mintha az egyszeri vurstliba járó három nagyfröccs után a céllövöldében a három pálcás csodát két lövéssel akarná ellőni. Azt a havert, aki szerint jobb lenne egy pálcásra menni, mert annál kétszer is próbálkozhat, jól szájon vágná, hazafelé pedig a céllövöldésre haragudna, mert félrehordott a puska.
