Lehet végre örülni, de nagyon. Az unortodox álomgyáros kifogott egy józanabb pillanatot és egészen épeszű dolgokat is belecsempészett a friss megszorító csomagba. Lehet persze kárörvendeni is. A legnagyobb kuruc szabadságharcos levághatatlan jobb keze végre akkorát taknyolt, mint az ólajtó: nagy nehezen beismerte, hogy minden, amit eddig mondott növekedésről, kilátásokról, az egyedül az ő elbaszott agyában létezett.
Lehet még persze röhögni is a hazugsággyár működésén. Vicces, ahogy az MTI az összes hírében, majd ma reggel a pártlap is ragaszkodik az "egyenlegjavító intézkedések" szakkifejezéshez, de ettől még a nagy büdös helyzet az, hogy az elmúlt 2 év brutális elbarmolásának kvázi beismerését kenhetjük a hajunkra.
Persze ünnepeljenek csak a londoni elemzők és a pénzpiacok: igazuk van, a rövid távon gondolkodó befektetők számára kétségtelenül örömhír az, ha végre nem kell csalódniuk a magyar kormányban. Tündér Györggyel szemben a várakozások annyira alacsonyra süllyedtek, hogy már az is ujjongást vált ki, ha fél szemmel felismeri a realitásokat, s klasszik megszorító lépésekben képes gondolkodni.
Olyan, mint a magasugró, aki soha nem ugrott át többet 100 centinél, de elsőre 180-ra teszi a lécet, s közben új technikát is feltalál: hassal ugrik, nem háttal, ahogy mindenki más. Hosszú szerencsétlenkedés után 120-ra viszi le a lécet, ekkor már fetreng a röhögéstől a publikum. Aztán leveri még a 100-at, majd amikor a 80-at megugorja egy rúdugrótól lenyúlt rúd segítségével, háttal, fergeteges ünneplés, ő a sztár.
A gond az, hogy ő sajnos nem csak magából csinált 2 éven át folyamatosan bohócot, hanem igencsak a mi faszunkkal veri a csollányt. Tízmillió szerencsétlen ember, illetve gyerekeink jövőjét kúrta szét, ezért aztán legfeljebb egy fellélegzést érezhetünk most a nagy öröm helyett. Aki a múltat végképp eltörölni képes, az persze jó irányba tett lépésként szemlélheti a friss csomagot. De aki pár évnyi memóriával rendelkezik, inkább csak szánalmat érez és nem fogja fel, miért nem lehetett a kezdetektől ezt csinálni? Mára már nyugdíjrablás nélkül is kifelé állhatott volna szekér és csinálhatták volna jövőre a választási költségvetést. És az agresszív, demokráciát szétverő csürhe simán nyerhette volna 2014-et választási csalás nélkül is.
Persze ha szigorúan megvizsgáljuk az intézkedéseket, akkor az jön ki, hogy nagy valószínűséggel ez sem elég a költségvetési lyuk betömésére. Potom 200 milliárd hiányozhat, de ez már tényleg bagatell az eddigiekhez képest. A legnagyobb spórolást hozó lépések közül talán a tanárokkal való kibaszás a legfájdalmasabb, az viszont ha nem is komoly szakértelemre, de legalább némi nyitottságra vall, hogy lenyúlták a bolgároknál már bevált modellt a pénztárgépek adóhivatalba bekötésére. Persze ha ezt is úgy csinálják, mint az útdíjat, ahol a bevételt már rég betervezték, de rendszer kiépítésére az utolsó utáni pillanatban írták csak ki a közbeszerzést, akkor lófasz lesz itt, nem 400 ezer online pénztárgép decemberig.
Trükközés is van persze, ahogy kell, a tanárokon például nyilván nem lehet 78 milliárdot spórolni, ha csak nem fizettetik ki velük az adót a meg nem kapott fizuemelés után is. A nagyon gazdagok is megtalálhatják a módját, hogy kibújjanak a megemelt tb-plafon miatt rájuk háruló extra kiadások alól. Van egy feltétele annak is, hogy összejöhessen az 55 yard nyerő az uniós társfinanszírozás visszafogásából: az IMF-fel történő megállapodás. Talán tettek tehát egy hangyafasznyi lépést a csomaggal a Valutaalap felé, főleg, hogy a "Mocskos geci IMF" fedőnevű népbutító hazugságkampány megszervezésére is lehet már jelentkezni.
Maradt tehát még lyuk, meg megvalósíthatósági kockázat, de annyit nagyvonalúan el lehet ismerni, hogy miután az elmekárosult unortodox banda nekiment a falnak, a nagy koppanás után a kényszert azért felismerte: ha nincs ortodox megszorítás, nincs pénz. A Vezértörpe uniós vízióját tudjuk: Brüsszelnek kuss a neve, de tolja a zsét. Most nem volt mese, ha borul a hiánycsökkentés, elzárják a pénzcsapot. Négy éve a piac befagyása kikényszerítette az IMF- mentőcsomagot, most az uniós pénzek elvesztésétől való félelem kúrta ki a szemétdombra az unortodox álmodozás gazdaságpolitikáját.
Egyszer látnánk azt, hogy külső kényszer nélkül hoz bármelyik kormány hosszabb távon is előremutató intézkedéseket. Sajnos amíg ez nem jön össze, marad a leszakadás, süllyedés a saját szarunkba.
